A CES 2026 keretében bemutatott LEGO Smart Brick már nemcsak építőelem, hanem érzékel, reagál és „kommunikál” a többi kockával. Ez egészen új lehetőségeket nyújt a legózásban, külső alkalmazás és képernyő nélkül.

A LEGO évtizedeken át mindig ugyanazt jelentette, nem csinált semmit magától, a kreativitás, a tervezés és az építés örömét. Nem adott hangot, nem világított, nem „segített”. A gyerek fejében született meg a zaj, a mozgás, a történet. A LEGO most először nyúl hozzá ehhez az alaptörvényhez igazán mélyen: a Consumer Electronics Show 2026-os kiadásán bemutatott Smart Brick már nemcsak építőelem, hanem érzékel, reagál és „kommunikál” a többi kockával.
Ez nem egy alkalmazással vezérelt kütyü, nem tablet mellé kitalált játék. A LEGO állítása szerint épp az ellenkezője:
egy olyan rendszer, amely technikailag összetett, használatában viszont a klasszikus LEGO-élményhez szeretne közel maradni.
A Smart Brick kívülről egy teljesen hagyományos LEGO 2×4-es kockának látszik. Ugyanakkora, ugyanúgy lehet rá építeni, ugyanúgy illeszkedik minden más elemhez. A különbség az elemben található: egy apró elektronika került bele.
Ez az elektronika képes érzékelni:
Emellett a kockában van egy nagyon kicsi hangszóró és apró LED-fények is, amelyek a játék közben reagálnak arra, amit a gyerek csinál.
A CES-es így mutatták be az újítást:
Fontos különbség: a Smart Brick nem előre felvett hangokat játszik le, mint egy zenélő játék. A LEGO szerint a hangok és fények mindig az adott játékhelyzethez kapcsolódnak. Magyarul: nem egy gombnyomásra indul el egy effekt, hanem arra reagál, ahogy a gyerek épít, mozgat, átalakít. A rendszer észreveszi, hogy valami történik, és erre ad egy jelzést, de nem veszi át a játék irányítását.
A Smart Brick mellett megjelennek a Smart Tag-ek és a Smart Minifigurák is. Ezek jóval egyszerűbbek: digitális azonosítót tartalmaznak, amelyet a kocka közeli mágneses kommunikációval olvas ki. A LEGO nem nevezi NFC-nek a technológiát, de a működési elv nagyon hasonló.
NFC (Near Field Communication – közeli hatótávolságú kommunikáció): Egy rövid hatótávú, vezeték nélküli adatátviteli technológia, amely néhány centiméteres közelségben teszi lehetővé az eszközök közötti azonosítást és adatcserét. Leggyakrabban bankkártyás fizetésnél, beléptetőkártyáknál vagy jegyrendszereknél találkozunk vele, ahol az egyik eszköz csak „megérzi” a másikat, nem folyamatos kapcsolatot tart fenn. A LEGO Smart Play esetében az NFC-hez hasonló elv azt szolgálja, hogy a Smart Brick felismerje, milyen elem vagy figura került mellé, anélkül hogy internetkapcsolatra, párosításra vagy képernyőre lenne szükség. Ez nem adatgyűjtésről vagy követésről szól, hanem egyszerű azonosításról, amely a játék kontextusát segít meghatározni.
A Smart Tag egy 2×2-es, bütyök nélküli lapka, amely megmondja a Smart Bricknek, milyen „szerepben” van éppen. Egy jármű, egy állat, egy tárgy vagy akár egy konkrét karakter logikáját hordozza. A Smart Minifigura ugyanezt teszi figurák szintjén: az azonosító alapján a rendszer tudja, ki vagy mi vesz részt a játékban.
Ha például egy Star Warsból ismert X-szárnyú űrhajót épít a gyerek, a Smart Tag jelzi a kockának, hogy most egy repülőről van szó, nem egy házról vagy figuráról. Ettől kezdve a Smart Brick ehhez igazítja a hangokat és fényeket.
Nem. Ez az egyik legfontosabb pont szülői szempontból. A LEGO egy saját, helyi kommunikációs rendszert épített ki, amelyet BrickNetnek hív. Ez Bluetooth-alapú, de nem csatlakozik az internetre, nem küld adatokat, és nem igényel beállítást. A kockák egymás között „beszélgetnek”, minden külső eszköz nélkül.
Ez azt jelenti, hogy a gyerek nem képernyőt néz, hanem továbbra is a padlón, az asztalon épít. A technológia ott van, de nem kér figyelmet magának.
Természetesen energia kell hozzá. A LEGO szerint a beépített akkumulátorok hosszú éveken át működnek akkor is, ha a készletet ritkán használják. A töltés vezeték nélkül történik, egy közös töltőpadon több kocka is egyszerre tölthető. Nincs elemcsere, nincs külön kábelezés.
A Smart Play rendszer első készletei a Star Wars világában jelennek meg. Ennek oka egyszerű: jól ismert történetek, járművek és karakterek, amelyekhez könnyű „viselkedést” társítani.
Három, kifejezetten gyerekeknek szánt készlet érkezik:
Ezek nem gyűjtői monstrumok, hanem játékra tervezett szettek, okos elemekkel kiegészítve. Drágábbak, mint a hagyományos LEGO-készletek, de nem a polcra tervezett díszek, az áruk így várhatóan a két kategória közé esik majd.

A Smart Brick nem arról szól, hogy a LEGO „digitálisabb” lett, hanem arról, hogy hogyan reagál a gyerek játékára. Ez óriási különbség. Nem kész történetet ad, hanem visszajelzést az építésre.
Ugyanakkor jogos kérdés, hogy hol húzódik a határ inspiráció és irányítás között. A LEGO most azt ígéri, hogy a technológia a háttérben marad, és nem veszi el a fantázia szerepét.
Érdemes lesz figyelni, hogyan változik a játék dinamikája. Ha a Smart Brick új ötleteket indít el, közös történeteket hoz létre, akkor betölti a szerepét. Ha viszont a gyerek csak a hangokra és fényekre vár, érdemes visszaterelni a játékot a klasszikus építés felé. Meglátjuk majd, hogyan működik a gyakorlatban, természetesen mi is tesztelni fogjuk majd, amint lehet.