A CES 2026 a világ legnagyobb technológiai kiállítása, ahol cégek mutatják be az új eszközeikei és okosmegoldásokat január 6-9. között Las Vegasban. Szülőknek ez remek alkalom előre látni, mi lehet tényleges segítség számukra.

A CES 2026 a világ legnagyobb technológiai seregszemléje, amit évente egyszer tartanak Las Vegasban, január 6-9. között. Több ezer kiállító, köztük az iparág legnagyobb nevei és feltörekvő start-upjai vonultatják fel fejlesztéseiket, amelyek valósággal újradefiniálják, mit jelent az ember és technológia kapcsolata.
Évente kb. 130 ezer látogató jön ide: újságírók, eladók, fejlesztők és kíváncsi családok is, mert itt debütálnak az új okostévék, okosórák vagy gyerekbarát eszközök, mielőtt a boltokba kerülnének, de komplexebb vállalati megoldások, egyedi fejlesztések, a jövő iparát meghatározó újdonságok is közszemlére kerülnek.
A show 4 napos: médiánapok január 4-5-én (sajtókonferencia, ahol CEO-k bejelentik a nagy dobásokat), aztán a fő attrakció a kiállítási csarnokok, ahol sétálhatsz, kipróbálhatod az újdonságokat.
A CES 2026 egyik legfontosabb tanulsága nem egyetlen eszközhöz kötődik, hanem ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia már nem külön funkció, hanem alapértelmezett háttértechnológia. Laptopok, tévék, háztartási gépek, autók, viselhető eszközök mind ugyanabba az irányba mozdulnak:
automatizálás, előrejelzés, ajánlás, optimalizálás.
Szülői szempontból ez azért lényeges, mert a működés láthatatlanná válik. Nem egy új alkalmazás jelenik meg, hanem a meglévő eszközök viselkedése változik meg: mit ajánl a tévé, hogyan reagál az okosotthon, milyen adatokat gyűjt egy viselhető eszköz.
Mesterséges intelligencia: Olyan szoftveres technológia, amely nagy mennyiségű adat alapján mintázatokat ismer fel, és ezekből következtet arra, mi számít „megszokottnak” vagy „szokatlannak”. Nem önálló gondolkodásról van szó, hanem statisztikai tanulásról: a rendszer korábbi eseményekből tanul, és ennek alapján hoz javaslatokat vagy ad jelzéseket.
A CES 2026 egyik legérdekesebb, szülői szempontból talán legfontosabb iránya az a technológiai szemlélet, amely tudatosan szakít a képernyőközpontú tanulással. Ezeknél a megoldásoknál a digitális eszköz nem a gyerek előtt helyezkedik el, hanem a térben működik:
A technológia itt nem figyelmet követel, hanem reagál: érzékeli a gyerek mozgását, döntéseit, együttműködését, és ezekhez igazítja a visszajelzéseket. Ennek pedagógiai jelentősége abban áll, hogy a tanulás újra testi tapasztalattá válik, ami különösen az óvodás és kisiskolás korosztály esetében alapvető fejlődési szükséglet. A gyerek nem tartalmat fogyaszt, hanem cselekszik, miközben a digitális rendszer a háttérben, láthatatlanul támogatja a folyamatot.

Szülői nézőpontból ez az irány nem a technológia elutasítását jelenti, hanem annak újrapozicionálását: a képernyő nem eltűnik, hanem elveszíti központi szerepét, és a tanulás ismét a mozgáson, a képzeleten és a közös élményen keresztül történik.
A CES 2026 egyik leglátványosabban sokszínű területe az okosszemüvegek mezőnye. Nem egy egységes „következő nagy eszköz” rajzolódik ki, hanem sok különböző kompromisszum: van, amelyik kijelzőt kap, van, amelyik kamerát; van, amelyik inkább fülhallgatóként működik; és van, amelyik a hagyományos okosszemüvegeknél tovább lépve már lebegő, virtuális kijelzőkkel próbálja kiváltani a laptop vagy a monitor használatát.
Okosszemüveg: Olyan hordható eszköz, amely egy hagyományos szemüveg formájában kínál digitális funkciókat, például értesítések megjelenítését, hangalapú vezérlést, fotó- és videórögzítést vagy navigációs segítséget. A technológia alapja jellemzően mikrokijelző (vagy kijelző nélküli, hangra építő megoldás), beépített szenzorok, mikrofon és hangszóró, valamint egy kis teljesítményű számítógép, amely a feldolgozást végzi.
A viselhető okoseszközök piaca nagy fellendülés előtt áll 2026-ban, erre pedig szülőként is kiemelten figyelned kell. Onnantól kezdve, hogy okosszemüveggel lehet majd puskázni, egészen odáig, hogy már észre sem veszi majd az ember, ha kép- vagy videófelvétel készül róla, amikor beszélget valakivel.
A CES 2026 tévés felhozatala alapján egyre világosabb, hogy a televízió jövője nem kizárólag a panel technikai paraméterein múlik, hanem azon, hogyan illeszkedik bele a nappali életébe.
Sokan már nem egyszerű képernyőként tekintenek a tévére, hanem olyan tárgyként, amely állandóan szem előtt van, ezért formailag, anyaghasználatában és viselkedésében is alkalmazkodnia kell a lakótérhez. Ennek eredménye a képszerű, falra simuló kialakítás, a háttérfények vagy kikapcsolt állapotban festményeket, fotókat megjelenítő kijelző trendjének terjedése, a kábelek minimalizálása.
Ugyanakkor a dizájn csak az egyik réteg: a valódi változás a szoftverben történik, ahol az algoritmusok egyre aktívabban szervezik a tartalmat, figyelik a nézési mintákat, és ezek alapján ajánlanak, sorolnak előre vagy háttérbe, gyakran úgy, hogy ebből a család csak az eredményt érzékeli. A laikus felhasználó számára ez kényelmet jelent, de szülői nézőpontból fontos látni, hogy a tévé ma már nem pusztán megjelenít, hanem szerkeszt is: eldönti, mi látszik elsőként, mi marad elrejtve, és mi válik a nappali „alapértelmezett” tartalmává.
A CES 2026 üzenete ebből a szempontból nem látványos, de fontos: a tévé szebb, okosabb és csendesebb lett, de ezzel együtt láthatatlanul nagyobb befolyása van arra, hogyan és mit fogyaszt a család a közös térben.
A CES 2026 egyik legfontosabb, szülők számára is kézzelfogható újdonsága nem egy konkrét eszköz, hanem az a technológiai szemléletváltás, amelyben a mesterséges intelligencia a családi környezet finomhangolására koncentrál.
Ilyen technológia például a prediktív működés, amely nem utasításokra reagál, hanem mintázatokat figyel: érzékeli, mikor mozog a gyerek szokatlan időpontban a lakásban, mikor tér el a megszokott napi ritmus, vagy mikor lenne indokolt automatikusan tompítani a világítást, lezárni egy hozzáférést vagy értesítést küldeni a szülőnek.

Csak hogy pár konkrét példát is mondjunk:
Ezekben az eszközökben közös, hogy nem új döntéseket hoznak a szülő helyett, hanem csökkentik az apró, de folyamatos figyelmet igénylő helyzetek számát.
A CES 2026 otthoni robotikai bemutatói látványosak egészen biztosan látványosak lesznek, de szülői szempontból akkor érthetők igazán, ha nem a külsőt, hanem a működést nézzük. Az emberi testfelépítést idéző robotok még nem általános „házi mindenesek”, hanem nagyon szűk feladatokra optimalizált gépek: képesek tárgyakat felemelni, áthelyezni, ajtót nyitni vagy egy egyszerűbb műveletsort végrehajtani, miközben folyamatosan érzékelik a környezetüket, hogy ne ütközzenek gyerekbe, bútorba vagy háziállatba.
Ezek a robotok mesterséges intelligenciát használnak arra, hogy felismerjék, mi számít akadálynak, mi mozgó élőlénynek, és mikor kell megállniuk vagy irányt váltaniuk, de nem önálló döntéshozók: minden működésük előre definiált keretek között zajlik.
Ugyanezen a CES-en bemutatott robotikai irány a fejlettebb takarítóeszközöké, amelyek már nem akadnak el küszöbnél vagy lépcsőnél, hanem képesek szintkülönbséget érzékelni, stabilan fel- és lejutni, majd folytatni a munkát, miközben megtanulják a lakás alaprajzát és azt, hol szoktak gyerekjátékok heverni.
Szülőként ez azért fontos, mert ezek az eszközök nem „játékszerek”, hanem kockázatminimalizálásra tervezett gépek: a robotok mozgása lassú, kiszámítható, és folyamatos biztonsági érzékeléssel kísért. Ezek a gépek ma még prototípusok, drágák és korlátozottak, de irányjelzőként világosan kijelölik, hogy az otthoni robotika terén komoly fejlődés várható a következő évek során.

Mindig nehéz téma a gyermek monitorozásának kérdése, hiszen a bizalom kérdése, a Nagy Testvér-szerepkör rosszat is tehet a családon belüli kapcsolatoknak. Vannak már ma is alkalmazások, viselhető eszközök, nyomkövetők, amelyek a szülőket segítik, a CES-en várhatóan ez a terep fejlődik majd tovább. Az eszközök jelentős része már nem képernyővel, játékos felülettel vagy folyamatos adatmegjelenítéssel dolgozik, hanem háttérben működő védelmet kínál, mesterséges intelligencia segítségével.
A kulcstechnológia ebben az esetben az úgynevezett prediktív riasztás. Ez azt jelenti, hogy az eszköz nem egyetlen eseményre reagál, hanem mintázatokat tanul meg. A mesterséges intelligencia idővel felismeri, mi számít normálisnak egy adott gyerek és család esetében: mikor indul el otthonról, merre szokott menni, mennyi ideig tart egy út, hol szokott megállni, mikor aktív és mikor pihen. Amíg ezek a megszokott minták érvényesülnek, a rendszer csendben marad. Jelzést akkor ad, ha ettől érdemi eltérés történik: ha egy gyerek egy szokatlan időpontban hagyja el az otthont, ha egy útvonal váratlanul megszakad, vagy ha egy mozgásmintázat hirtelen eltűnik. Szülői szempontból ez óriási különbség a folyamatos helymegosztáshoz képest, mert nem igényel állandó ellenőrzést, mégis növeli a biztonságérzetet.
A klasszikus GPS-alapú gyerekórák is jelen lesznek a CES-en, SOS-gombbal és úgynevezett geokerítéssel, amely virtuális határt húz egy iskola, otthon vagy megszokott útvonal köré. Ami változik, az a működés intelligenciája: a mesterséges intelligencia már nem pusztán azt figyeli, hogy a gyerek átlépi-e a határt, hanem azt is, milyen körülmények között történik ez. Más riasztási szintet jelent például egy szokásos hazafelé úton történő eltérés, mint egy éjszakai, váratlan mozgás.
Geokerítés (geofencing): Olyan technológia, amely egy valós hely köré virtuális határt húz, és jelzi, ha egy eszköz átlépi ezt a határt. Ennek alapja jellemzően a GPS, amely meghatározza az eszköz földrajzi helyzetét, és ezt hasonlítja össze a korábban kijelölt területtel. A gyerek által viselt eszköz időről időre meghatározza a saját helyzetét GPS-jel alapján, majd ezt az adatot összeveti azzal, hogy az adott koordináta a megengedett területen belül van-e vagy azon kívül. Ha az eszköz belép a zónába, elhagyja azt, vagy a mozgás szokatlan időpontban történik, értesítés indul a szülő felé. Fontos tudni, hogy a GPS önmagában nem mindig pontos, ezért a gyakorlatban a geokerítés kiegészülhet mobilhálózati és Wi-Fi-alapú helymeghatározással, különösen városi környezetben. Ettől függetlenül a technológia lényege nem változik: nem folyamatos követésről van szó, hanem egy egyszerű logikai kérdésről – az eszköz bent van-e a kijelölt területen vagy nincs.
A CES 2026 mobilitási fókuszában a járművek belső terének újragondolása áll, különösen abból a szempontból, hogy az elmúlt évek érintőképernyő-központú megoldásai mennyire terhelték túl a vezető figyelmét.
A kiállítást megelőző iparági előzetesek és elemzések szerint több bemutatott koncepció és rendszer tudatosan visszahozza a fizikai gombokat a leggyakrabban használt funkciókhoz, például a hangerő, a klímavezérlés vagy az alapvető vezetési beállítások esetében, mert ezek tapintás alapján is kezelhetők, így kevesebb ideig vonják el a tekintetet az útról.
Ezzel párhuzamosan a CES 2026 járműtechnológiai bemutatóin hangsúlyos szerepet kapnak azok a fedélzeti rendszerek, amelyek mesterséges intelligenciát használnak az információk szűrésére és priorizálására: a kijelzők nem minden adatot jelenítenek meg egyszerre, hanem a vezetési helyzethez igazítva csak a releváns információkat tartják előtérben, míg más értesítéseket háttérbe sorolnak vagy ideiglenesen elrejtenek.

A CES hivatalos témaleírásai szerint ez az irány nem az autonóm vezetés ígéretéről szól, hanem a kognitív terhelés csökkentéséről, vagyis arról, hogy a vezetőnek kevesebb döntést és kevesebb mikromenedzsmentet kelljen végeznie menet közben. A mobilitási szekció ezért 2026-ban nem látványos futurisztikus megoldásokat állít középpontba, hanem olyan használhatósági kérdéseket, amelyek a mindennapi közlekedés biztonságát érintik: hogyan lehet egyszerűbben kezelni az autót, hogyan lehet kevesebb vizuális ingert adni a vezetőnek, és hogyan tud a mesterséges intelligencia a háttérben működve segíteni abban, hogy a jármű belső tere ne váljon folyamatos figyelemmegosztási kényszerré.
Ez főleg biztonsági kérdés, de családi szempontból is igen fontos.
A CES 2026 várható felhozatalát nézve a legerősebb tanulság egyelőre nem egyetlen eszközhöz vagy technológiához kötődik, hanem ahhoz a szemléletváltáshoz, amely több területen egyszerre jelenik meg.
A kiállítás azt mutatja, hogy a technológia lassan eltávolodik a folyamatos figyelmet követelő, képernyőközpontú megoldásoktól, és egyre inkább háttérben működő, alkalmazkodó rendszerek formájában próbál hasznossá válni a családok számára.
Legyen szó a nappaliról, a konyháról, a gyerekek biztonságáról vagy az autó belső teréről, a hangsúly mindenhol ugyanarra kerül: kevesebb inger, kevesebb manuális beavatkozás, kevesebb állandó döntési kényszer.
Szülői szempontból ez azért fontos, mert nem új feladatokat rak ránk, hanem éppen ellenkezőleg, megpróbál levesz belőlük. A CES 2026 nem ígér tökéletes, mindent megoldó rendszereket, és nem is állítja, hogy a mesterséges intelligencia helyettesítheti a szülői jelenlétet. Azt viszont világosan jelzi, hogy a technológia jövője akkor válik valóban élhetővé a családok számára, ha csendesebb, visszafogottabb és jobban igazodik a mindennapi élet ritmusához.
A következő napokban minden a CES-ről szól majd, természetesen a Képernyőidő is beszámol majd róla, ha valami családi szemmel is érdekes lehet a fent leírtakon kívül.