Csodaszer a rák ellen? Schobert Norbert példája megmutatja, hogyan működik az egészségügyi megtévesztés

2026.07.19. 08:21 Képernyőidő

Schobert Norbert élő adásban beszélt egy megdöbbentő „csodamódszerről”, amivel felesége halálos betegségét kezelik, felrobbantva ezzel a magyar internetet. Az ebből kialakult botrányt talán ismered, de nem árt érteni a folyamatot is.

Csodaszer a rák ellen? Schobert Norbert példája megmutatja, hogyan működik az egészségügyi megtévesztés

Nincs most elég időd?

Schobert Norbert egy interjúban elmondta, hogy állatoknak szánt féreghajtóval egészíti ki Rubint Réka daganatkezelését, és szerinte felesége sokkal jobban van tőle.
Az országos tiszti főorvos erre figyelmeztetést adott ki: az ivermectin és a fenbendazol daganatellenes hatását embereken nem igazolták, használatuk pedig közvetlen veszélyt jelenthet.
Schobert azzal reagált, hogy „nem propagálja, csak elmesélte” a tapasztalatait – csakhogy egy ismert ember személyes története konkrét szernevekkel már önmagában is erős ajánlásként hathat.
Utánajártunk, honnan ered a féreghajtós „rákkezelés”, ki a Schobert által említett, praktizálási engedély nélküli William Makis, és hogyan épül egymásra a kétségbeesés, a közösségi média, a tudományellenesség és az egészségügyi tévhitekre épülő üzlet.

SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Rubint Réka 2026 áprilisában állt a nyilvánosság elé azzal a hírrel, hogy négy évvel korábban daganatos betegséget diagnosztizáltak nála. A történet nem sokkal ezután vett éles fordulatot, amikor férje, Schobert Norbert júniusban, a Jeszenszky-kaland YouTube-csatorna műsorában részletesen kitért az alkalmazott kezelésekre. A beszélgetés során egy William Makis nevű alakra hivatkozott, aki elmondása szerint „elkezdte a rákot úgy kezelni, mint a férget”, ehhez pedig ivermectint és fenbendazolt használ.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Ivermectin: paraziták ellen használt gyógyszer, amelynek léteznek engedélyezett humán és állatgyógyászati változatai is. Embereknél bizonyos parazitafertőzések, illetve egyes bőrbetegségek kezelésére alkalmazható, az állatoknak készült termékek azonban eltérő dózisban és összetételben tartalmazhatják. Daganatellenes hatását sejttenyészetekben vizsgálták, embereken végzett klinikai kutatás azonban nem igazolta, hogy hatékony vagy biztonságos rákkezelés lenne.

Fenbendazol: elsősorban kutyák, macskák és más állatok bélférgei ellen alkalmazott állatgyógyászati készítmény. Emberi felhasználásra nincs engedélyezve. Laboratóriumi kísérletekben hatással volt bizonyos daganatsejtek működésére, ám megfelelő klinikai vizsgálat nem bizonyította a rákellenes hatását, önkezelés során pedig súlyos májkárosodást is kapcsolatba hoztak vele.

Schobert maga is elismerte, hogy „nincs tudományos bizonyíték”, ám ezt rögtön azzal folytatta, hogy felesége onkológiai kezelését fenbendazollal egészíti ki. Állatpatikában vásárolt „kutya-macska féreghajtót”, amelynek alkalmazása óta Rubint Réka látványosan jobban lett – állítása szerint nem fáj semmije, megerősödött, és visszanőtt a haja.

Ezt a nyilatkozatot a hazai sajtó és a közösségi média szinte azonnal, futótűzként kapta fel.

Hirdetés

A szakma felháborodása nem váratott magára. Falus András immunológus a 24.hu-nak úgy fogalmazott: egyenesen „szörnyen hangzik” egy állatoknak szánt féregirtó emberi alkalmazása. Július 15-én dr. Oroszi Beatrix országos tiszti főorvos is hivatalos közleményt adott ki. Bár név szerint nem említett senkit, élesen bírálta a „felelőtlen nyilatkozatokat” és az állatgyógyászati féreghajtókhoz kapcsolódó „hamis remény” keltését.

Schobert Norbert másnap a Facebookon reagált a vádakra. Arra hivatkozott, hogy ő érintett hozzátartozóként csupán az internetről, külföldi ismerősöktől és egyes magánegészségügyi szereplőktől tájékozódik.

„Csak egy 3 gyerekes családapa vagyok, aki küzd a Szerelme életéért és a szakadék szélén belekapaszkodik minden fűszálba. Mert a ràk nem válogat. A kisgyerektől az olimpikonig, a vegàntól a húsevőig. Az énekestől a színészig, a fitneszedzőtől az elhízottig mindenkire lesújt. Nem propagálom, csak elmeséltem” - zárta sorait.

Egy kétségbeesett, a feleségéért aggódó hozzátartozó motivációja emberileg teljesen érthető. A nyilvánosságra gyakorolt káros hatás azonban ettől a magyarázattól nem lesz kevésbé jelentős. Ha egy hatalmas követőtáborral rendelkező, ismert médiaszereplő konkrét szernevet, beszerzési helyet és látványos pozitív eredményt említ, azt a közönség jelentős része azonnal követhető mintaként érzékeli – függetlenül attól, hogy elhangzott-e explicit felszólítás a vásárlásra vagy sem.

A két csodaszer valódi helyzete

Az ivermectin parazitaellenes gyógyszer. Bizonyos emberi fertőzések kezelésére is használják, ezért pontatlan volna egyszerűen „állati gyógyszernek” nevezni. Az állatgyógyászati ivermectinkészítmények koncentrációja, adagolása és összetétele ugyanakkor eltér az embereknek engedélyezett gyógyszerekétől. Állatoknak szánt változatot embernek beadni külön kockázatot jelent.
A fenbendazol szintén parazitaellenes szer, emberi alkalmazásra azonban nincs engedélyezve. Kutyák, macskák és más állatok belső élősködői ellen használják. Laboratóriumi sejttenyészetekben és állatkísérletekben több olyan biológiai folyamatot befolyásolt, amely a daganatsejtek működésében is szerepet játszik. Emberi daganatok kezelésében ezek az eredmények nem igazolják sem a hatásos adagot, sem a biztonságot, sem a túlélési előnyt.

A laboratóriumi eredmények a gyógyszerkutatás elejét jelentik. Rengeteg anyag képes egy Petri-csészében rákos sejteket károsítani, miközben az emberi szervezetben nem éri el a szükséges koncentrációt, elfogadhatatlan mellékhatást okoz, vagy a normális sejteket is veszélyezteti. A hatásosságot és a biztonságot egymásra épülő klinikai vizsgálatoknak kell igazolniuk.

Oroszi Beatrix tiszti főorvosi közleménye nem hagyott teret a találgatásoknak:

„nincs olyan klinikai vizsgálati eredmény”, amely bizonyítaná e két szer biztonságos és hatékony daganatellenes alkalmazását.

Egyik készítmény sem szerepel egyetlen hazai vagy nemzetközi onkológiai irányelv ajánlott kezelései között sem.

Ráadásul a fenbendazol emberi használatához már dokumentált, súlyos májkárosodásos eseteket is kapcsoltak az orvosok. Egy 2024-ben publikált esetben szövettani vizsgálattal is megerősítették a fenbendazol által kiváltott gyógyszeres toxicitást a májban. Korábban egy tüdődaganatos betegnél is súlyos májkárosodás jelentkezett, miután internetes beszámolók alapján elkezdte önmagát kezelni a szerrel. Bár ezek az esetleírások nem mutatják meg, statisztikailag milyen gyakori a szövődmény, arra tökéletesen elegendők, hogy cáfolják az interneten terjedő „teljesen ártalmatlan” ígéretet.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

A gyógyulástörténet, amelyből eltűnt a bizonyíték

A Schobert Norbert által megnevezett William Makis valóban rendelkezik orvosi végzettséggel, korábban a nukleáris medicina és a képalkotó diagnosztika területén dolgozott Kanadában. Azonban Alberta tartomány hivatalos orvosi nyilvántartása szerint 2019 februárja óta nincs aktív működési engedélye. Ennek oka, hogy az albertai orvosi kamara jogi eljárást indított ellene, mert aktív engedély hiányában is orvosként tüntette fel magát, egészségügyi tanácsokat osztogatott és daganatos kezelésekkel kapcsolatos fizetős konzultációkat kínált.

A bíróság végül 2026. március 4-én végleges végzésben tiltotta meg számára, hogy Albertában orvosi szolgáltatást nyújtson, illetve orvosként vagy onkológusként hirdesse magát.

A hatóság hangsúlyozta: a tiltás az engedély nélküli praktizálás miatt történt, nem egy specifikus gyógyszer népszerűsítése okán.

Makis a botrányok ellenére 2025-ben két szerzőtársával publikált egy tanulmányt három előrehaladott daganatos beteg történetéről. A cikk azt állította, hogy a betegek fenbendazolt szedtek, és remissziót (tünetmentességet) értek el. A trükk ott volt, hogy mindhárman kaptak más, hivatalos daganatellenes terápiákat is, így tudományos szempontból lehetetlen volt elkülöníteni, hogy a javulás az orvosi kezelésnek vagy a féreghajtónak volt-e köszönhető. Az eredeti kiadó 2026. január 21-én hivatalosan visszavonta a tanulmányt. Kiderült ugyanis, hogy Makis a kézirat benyújtásakor anyagi hasznot hozó, a kutatás témájához szorosan kapcsolódó konzultációs szolgáltatásokat kínált, ám ezt „elfelejtette” feltüntetni a kötelező összeférhetetlenségi nyilatkozatban. A folyóirat főszerkesztője szerint ez az elhallgatott pénzügyi érdek alapjaiban befolyásolta a munka hitelességét.

Bár a visszavonás önmagában nem bizonyítja, hogy a betegek történetét meghamisították, a tanulmány elvesztette minden tudományos értékét, és nem használható bizonyítékként a fenbendazol hatásosságára. Három olyan ember esete, aki párhuzamosan kemoterápiát vagy sugárkezelést is kap, sosem helyettesíthet egy szigorúan kontrollált klinikai vizsgálatot.

A személyes történet mindig erősebb a statisztikáknál

Egy súlyos betegség diagnózisa szörnyű csapás az egész családnak. A beteg és a hozzátartozók egy időben próbálják értelmezni a száraz, sokszor ijesztő orvosi információkat, elviselni a jövő bizonytalanságát és jó döntéseket hozni. Amikor az orvostudomány már óvatosan fogalmaz, a „van még valami, amit megpróbálhatunk” ígérete hatalmas pszichológiai erővel bír: visszaadja az irányítás és a cselekvés illúzióját. Egy kutatási adatlap, egy kontrollcsoportos statisztika ezzel szemben kevés érzelmi kapaszkodót nyújt.

És persze ha a közösségi médiában, vagy egy blogon valaki saját, hihetetlen csodát jelentő történetét osztja meg, az arcot, nevet és drámai fordulatot ad a reménynek. Egy 61 kutatást összesítő pszichológiai metaanalízis szerint az anekdoták különösen erős meggyőző hatást gyakorolnak az emberekre, ha a téma súlyos életveszélyről vagy személyes érintettségről szól. Amíg a statisztika csupán számok halmaza, a személyes történet azt suttogja a fülünkbe: „ez velem is megtörténhet, én is meggyógyulhatok”.

Hirdetés

Ehhez társul egy súlyos logikai hiba: az ok-okozati tévedés. Ha egy beteg egyszerre kap kemoterápiát, immunterápiát, sugárkezelést, különféle gyógyszereket, étrend-kiegészítőket és mellé egy kísérleti (vagy állati) szert, majd csodával határos módon javul az állapota, a laikus elme hajlamos a változást automatikusan az utoljára hozzáadott, „titkos” készítménynek tulajdonítani. Csak a sikeres történetek válnak virálissá, a hatástalan próbálkozások, a csendben szenvedő és időközben elhunyt betegek láthatatlanok maradnak a közösségi média hírfolyamában.

Az ismert ember, a celeb ráadásul egy újabb erős bizalmi réteget ad a mondanivalónak. A követő évek óta nézi a családját, hallgatja az életmód-tanácsait, esetleg rendszeresen vásárolja a termékeit. Ebből erős kötődés alakul ki - ezt hívják gyakran paraszociális kapcsolatnak. A fitneszben vagy a szórakoztatóiparban felépített tekintély ilyenkor teljesen irracionális módon átszivároghat egy másik, mélyen tudományos területre, jelen esetben a klinikai onkológiába.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Paraszociális kapcsolat: Egy egyoldalú, pszichológiai érzelmi kötődés egy médiaszereplőhöz, influenszerhez vagy hírességhez. A követő intim, közeli ismerősnek és ezáltal mélyen megbízhatónak érzi azt az embert, akivel a valóságban soha nem is találkozott.

A közösségi média azt kapja fel, aki magabiztosan beszél, akár hülyeséget is

A valódi tudományos kommunikáció óvatos és tele van feltételekkel, óvatossággal, bizonytalansággal: jelzik, hogy az eredmény csak előzetes, a vizsgált minta kicsi, további tesztek szükségesek, és a statisztikai összefüggés még nem jelent egyértelmű okságot. Ezzel szemben az egészségügyi megtévesztés egy rövidebb, sokkal vonzóbb utat kínál:

megnevezi a gonosz ellenséget (a gyógyszeripart), megmutatja a filléres, eltitkolt megoldást, majd azonnali gyógyulást ígér.

Az algoritmusok imádják ezt a formulát. A közösségi platformokon a felháborodás, a félelem, a csodavárás és a személyes dráma generálja a legnagyobb aktivitást. Egy friss kutatás, amely 200 népszerű, daganatos betegségekkel foglalkozó közösségimédia-posztot vizsgált meg, lesújtó eredményt hozott:

a tartalmak 32,5 százaléka terjesztett konkrét tévinformációt,
30,5 százalékuk pedig egyenesen egészségre káros állításokat tartalmazott.

És ami a legriasztóbb:

a félrevezető, hamis cikkek sokkal több megosztást és reakciót kaptak, mint a tényszerű orvosi beszámolók.

A hitelesség érzetét az algoritmus ismétléssel turbózza fel. Ha egy felhasználó ugyanazzal a féreghajtóval kapcsolatos állítással találkozik a TikTok-videókban, a zárt betegcsoportokban, a kedvenc podcastjában és a kommentek között is, agyunk az „ismerősség” érzését hajlamos összekeverni a „bizonyítottsággal”. A több ezer lájk társas megerősítésként hat: ha ennyien hisznek benne, biztosan igaz.

Nem a Covid indította el a tudományellenességet, de nem tett jót neki

Sokan talán emlékeznek rá: az ivermectin pontosan a Covid-19 járvány legsötétebb napjaiban vált az egészségügyi félretájékoztatás és a konteók globális szimbólumává. Akkor is egy kezdetleges laboratóriumi sejtkísérletre hivatkozva kiáltották ki vírusellenes csodaszernek, miközben a későbbi, embereken végzett nagy klinikai vizsgálatok semmilyen számottevő előnyt nem tudtak kimutatni. A mostani, daganatellenes narratíva szóról szóra ugyanezt a jól bejáratott forgatókönyvet másolja: egyetlen ígéretes sejtkísérletből azonnal kész kezelést, egy bizonytalan eredményből pedig eltitkolt, olcsó gyógymódot csinál.

A világjárvány évei alatt laikusok milliárdjai követték úgymond „élő adásban” a tudomány valós idejű működését. Látták, ahogy az ajánlások az új adatok fényében hetente változnak, miközben a folyamatot politikai sárdobálás, gazdasági válság és egymásnak feszülő nyilatkozatok kísérték. Azt, ami a tudományos módszertan természetes, adatvezérelt önkorrekciója, a tömegek egy része megbízhatatlanságként és szándékos megtévesztésként élte meg.

Az Egyesült Államokban a tudósok iránt legalább mérsékelt bizalmat jelzők aránya a 2020 áprilisában mért 87 százalékról 2024-re 76 százalékra csökkent. Ez jelentős amerikai visszaesés, de szerencsére nem nevezhető globális trendnek. Egy 2025-ben publikált, 68 ország 71 922 válaszadóját vizsgáló kutatás szerint a legtöbb országban a többség továbbra is bízik a tudósokban.

Mitől lesz valaki tudományellenes?

A tudományos konszenzus merev elutasítása szinte soha nem egyenlő az egyszerű tájékozatlansággal vagy a butasággal. Négy pszichológiai pilléren nyugszik:

a hivatalos forrásokkal szembeni zsigeri bizalmatlanság,
a saját ideológiai közösséghez tartozás görcsös védelme,
a már meglévő hiedelmeket igazoló információk célzott keresése (megerősítési torzítás),
valamint az eltérő gondolkodási stílus.

Amikor egy egészségügyi állítás – mint az ivermectin használata – egy politikai vagy társadalmi identitás részévé válik, az ellenkező bizonyíték elfogadása felér a saját törzsünk elárulásával.

A „gyógyszeripari maffia eltitkolja a filléres rákgyógyszert” toposz tökéletesen zárt, logikailag kikezdhetetlen világot teremt a hívők számára. Ha nincsenek klinikai bizonyítékok, az csak azt jelenti, hogy az elit akadályozza a kutatást, ha az orvosok cáfolnak, az csak azt jelzi, hogy a rendszer foggal-körömmel védekezik. Ebben a rendszerben minden szakmai ellenérv a saját összeesküvés-elméletük bizonyítékává konvertálódik.

A kételkedés persze hasznos és szükséges dolog. Az egészséges szkepszis azonban adatot, ellenőrizhető metodológiát és független bizonyítékot követel. A tudományellenesség ezzel szemben előre eldönti, mi a végső igazság, majd kizárólag azokat a cikkeket, videókat és önjelölt szakértőket válogatja össze, amelyek ezt a prekoncepciót harsogják.

Hirdetés

Jé, itt is el akarnak adni valamit!

Az egészségügyi álhírek és megtévesztések terjesztése mögött sokféle motiváció húzódhat. Rengetegen őszinte jóhiszeműségből osztják meg a tapasztalataikat, mások a közösségi média figyelmére, a lájkokra és a követőtábor duzzasztására vágynak, de gyakran végül megjelenik a saját, titkos csodaszer is a háttérben.

A jól felépített gépezet első lépésben módszeresen lerombolja az egészségügyi rendszerbe vetett bizalmat.
A második lépésben a követőkből egy zárt, magát „beavatottnak” vagy „ébredtnek” hívó közösséget kovácsol.
Végül bedobja a horgot: érkezik az exkluzív mentőöv egy egyedi étrend-kiegészítő, egy méregdrága online tanfolyam, egy könyv, vagy épp egy prémium személyes konzultáció formájában.

Az amerikai gyógyszerhatóság korábban több mint nyolcvan, engedély nélkül daganatellenes hatást ígérő termék miatt küldött figyelmeztetést cégeknek. A kínálatban krémek, teák, olajok, cseppek és étrend-kiegészítők szerepeltek. A rákgyógyítás ígérete évtizedek óta jövedelmező piac, a közösségi média csupán olcsóbbá és személyesebbé tette az értékesítést.

Miért fontos ez szülőként?

A digitális térben felnövő gyerekek és kamaszok teljesen védtelenek ezzel a gépezettel szemben. Az ő TikTok vagy Instagram hírfolyamukban egyforma súllyal jelennek meg a kockahasú influenszerek edzéstervei, a mentális egészségről papoló laikusok életvezetési tippjei és a rákgyógyító csodaszerekről szóló beszámolók. Ha valakinek milliós követőtábora és szép autója van, az a fiatalok szemében könnyen összekeveredik a tudományos és szakmai hitelességgel.

Az egészségügyi médiatudatosság ma már elengedhetetlen túlélési készség. Egy mai kamasznak nagyon hamar, teljesen önállóan kell majd felelős döntéseket hoznia a neten rendelt fogyókúrás bogyókról, a teljesítményfokozó hormonokról, a kötelező oltásokról vagy épp az online terjedő „öndiagnosztizált” mentális betegségekről. A kutya-féreghajtós celeb-sztori pontosan ugyanazokat a manipulációs jeleket hordozza magán, mint az ártalmatlannak tűnő méregtelenítő tea influenszer-reklámja.

Mit tehetünk szülőként?

Mielőtt bedőlnénk egy hangzatos egészségügyi állításnak, érdemes megállítani a végtelen görgetést az alábbi szempontok mentén:

Ellenőrizzük, hogy csupán egy személyes történetet, kezdetleges sejtkísérletet, állatkísérletet, vagy valóban ellenőrzött, hivatalos klinikai vizsgálatot mutatnak-e be bizonyítékként.
Járjunk utána, hogy rendelkezik-e érvényes, hivatalos szakmai képesítéssel az az ember, aki beszél, és ténylegesen azon a specifikus területen dolgozik-e, amelyről ilyen bátor tanácsot ad.
Figyeljük meg kritikus szemmel, hogy valamilyen formában vásárlást, fizetős feliratkozást, konzultációt, esetleg egy zárt, prémium csoporthoz való csatlakozást várnak-e el tőlünk az információért cserébe.
Gondoljuk végig racionálisan, hogy a csodaszer miatt vajon hagyományos orvosi kezelést, életmentő gyógyszert, oltást vagy a kezelőorvosba vetett alapvető bizalmat kellene-e feladnunk.
Daganatos betegség esetén egyetlen aranyszabály létezik: minden egyes kiegészítő készítményt, gyógyteát, vagy vitamin-kúrát kötelező jelezni az onkológusnak. Ezek a szerek ugyanis észrevétlenül kölcsönhatásba léphetnek a kemoterápiával, ronthatják a gyógyszerek felszívódását, vagy drasztikusan felerősíthetik a toxikus mellékhatásokat.
Állatgyógyászati készítményt a saját szakállunkra emberbe juttatni pedig szó szerint orosz rulett. A bizonyított, modern terápiák késleltetése a hamis csodavárás miatt a gyógyulás, sőt a túlélés esélyeit nullázhatja le.

A kétségbeesett betegeket, családtagokat nem rideg kioktatással vagy fölényes gúnnyal kell a helyes irányba terelni. A félelmeik validálása és a meghallgatás után, lépésről lépésre közösen érdemes végigmenni a forrásokon és a bizonyítékokon, bevonva a folyamatba a kezelőorvost is. A hamis remény és a sarlatánok legerősebb ellenszere a hiteles, empátiával nyújtott segítség, amely nem nézi le, hanem komolyan veszi a beteg ember halálfélelmét.