Saros teszt szülőknek
A PlayStation idei egyik első nagy dobása a Saros, amely kaotikus tűzharcokat kínál egy földönkívüli világban, főképp a gyors reflexekre szabva. De hogyan álljon ehhez egy szülő?
Nincs most elég időd?
- A Saros a PlayStation egyik fontos 2026-os exkluzív játéka, egyben a Housemarque stúdió újdonsága, akiknek a 2021-es Returnalt is köszönhetjük.
- A bullet hell műfaj egyik új, pompás darabját mutatjuk be: áradnak ránk a lövedékek, ezeket kell kerülgetnünk egy 3D-s térben, és elintézni minden ellenfelet.
- A játékmenet nem pusztán ügyességi, a felfedezés, gyűjtögetés, fejlődés is fontos elemei, története pedig sci-fi alapokon nyugvó, felnőttes témákat boncolgat, néhol egészen filmszerű történetvezetéssel.
- PEGI 12-es besorolású, fantasy erőszakkal és néhány nehezebb témával, erre szülőként érdemes figyelni.
- A közösségi média által túlstimulált fiataloknak feltehetően nem lesz probléma az ingerek befogadása, de azért a játék nem ajánlott mindenkinek.
SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
- Számlaszám: 12100011-19129370
- Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A bullet hell játékok műfaja olyannyira nem újkeletű, hogy gyökereit már negyven évvel ezelőtt megjelent címekben érdemes keresni. A műfaj egyik korai képviselője az 1942 – ha névről nem ismerős, annyit érdemes róla tudni, hogy egy felülnézetes repülős játék volt, amiben lövedékek tömkelegét kellett kerülgetnünk, miközben kiiktattuk az ezeket felénk küldő ellenfeleket. Születtek aztán jobban követhető és teljesen kaotikus variációk is, ma pedig a Housemarque stúdió viszi a műfaj zászlaját fáradhatatlanul.
🧠 Miről is van szó pontosan?
Bullet hell: Olyan akciójátékos alműfaj, amelyben rengeteg lövedék, támadási minta és vizuális veszély jelenik meg egyszerre a képernyőn. A játékos nemcsak lő, hanem folyamatosan menekül, ritmust keres, és azt figyeli, hol nyílik biztonságos út a támadások között.
Hirdetés
A csapat a 2021-ben megjelent, Returnal nevű játékával ért fel a csúcsra, amely – emlékezetes története mellett – azáltal emelte új szintre a műfajt, hogy az eseményeket a főszereplő háta mögül, teljesen térben mozogva követhettük, így kellett túlélnünk a színes lövedékek viharát. Ezt fokozza a Saros is, melynek sok közös vonása van elődjével, de valamivel könnyebben fogyasztható, jobban jutalmazza erőfeszítéseinket.
Saros húsvét reggele
Ugyan elsősorban nem a történet miatt érdemes vele játszani, kezdetnek azért legyünk képben: főszereplőnk Arjun Devraj és csapata, akik Carcosa fura bolygójára keverednek, hogy ott egy elveszett bányászkolónia nyomait kutassák. A helyi ökoszisztéma a legénység egyes tagjait társaik ellen fordítja, így Arjunék sem távozhatnak, de a katona egyébként sem akar addig elmenni, míg meg nem találja feleségét, aki egy másik hajóval érkezett. Ahogy haladunk előre, az ő kapcsolatukról és a világról is egyre többet megtudunk a történet során, amely a lassan kibomló, titkokkal teli történetvezetésre helyezi többek között a hangsúlyt. Aki mélyebben elmerülne ebben, annak a GS magyarázó cikkét javasoljuk, alaposan kielemzi a játék hátterét.
Hogy mennyire érdekel ez minket a harmincadik játékórában, az már más kérdés, ugyanis a Saros alapvetően mégsem mesélni akar,
hanem mozgalmas, akciódús játékmenetet pörget, aminek lényege, hogy sokszor bukjunk el, de minden bukás után erősebben, tapasztaltabban álljunk szembe az előttünk álló kihívásokkal.
Változatos, kissé vészjósló, de egyáltalán nem félelmetes biomokon haladunk át, melyek mindegyikében földi és lebegő ellenfelek támadnak ránk. Mindig, amikor Arjun életereje nullára csökken, visszakerül a bázisra, ahol a megszerzett nyersanyagok felhasználásával fejleszthetjük tulajdonságait, így a következő próbálkozásnak strapabíróbban veselkedhetünk neki. Minden nekifutásnál átalakul egy kicsit a világ: az egyes területek, amik között áthaladunk, mindig véletlenszerű sorrendben követik egymást, de a zónák vissza-visszatérnek.
A cél alapvetően az, hogy egyre messzebbre jussunk, és ha teljesítünk bizonyos mérföldköveket (jellemzően azt, hogy sikerrel megküzdünk egy a többinél szívósabb ellenséggel, főgonosszal), nem kell mindig a nulláról kezdenünk, ugorhatunk rögtön egy mentési pontra.
Ahogy egyre messzebbre jutunk, úgy kapunk változatos fegyvereket, bónuszokat (és olykor negatív hatásokat) kínáló ereklyéket, aktiválhatunk módosítókat, amik könnyebbé teszik vagy nehezítik a játékot. A ritmusára ráérezni elsőre nem könnyű, de ha megtanuljuk, hogy a kitérés immunitással is jár (úgy vetődhetünk át a lövedékeken, hogy azok nem sebzik a főhőst), és hogy a pajzs nem csak véd, használata táplálja is az egyik erős fegyverünket, olyan helyzetekből is ki tudjuk vágni magunkat, amiket korábban megoldhatatlannak hittünk.
Hirdetés
A Saros fejlesztő hatásai
Mivel gyors reakcióra van szükség, a közösségi oldalak által végletekig stimulált fiatalok valószínűleg hamarabb rákapnak, mint a tapasztalt játékosok – úgy ugrándozhatnak és vetődhetnek a játékban, hogy a nem ehhez szokott szülők fel sem fogják, mi történik. Ez persze elsőre ijesztőnek tűnhet, de van pozitív oldala.
A Saros a gyors reakcióidőt, a térbeli tájékozódást és a mintafelismerést fejlesztheti, mert a játékosnak egyszerre kell figyelnie az ellenfelek mozgását, a képernyőn szétterülő lövedékeket, a saját pozícióját és a megfelelő pillanatot a visszatámadásra. A folyamatos újrakezdés miatt a frusztrációtűrést és a kitartást is segíti. Ha a játékos felismeri a hibáit, taktikát vált, jobban gazdálkodik az erőforrásaival, és megtanulja, mikor érdemes kockáztatni vagy visszavonulni, az a komplex gondolkodást helyezi előtérbe, nem csak a reflexeket.
Vagyis a gyerek döntéseket hoz nyomás alatt, alkalmazkodik egy változó helyzethez, és közben megtapasztalja, hogy a vereség akkor hasznos, ha csak dühöngéssel, hanem új stratégia kialakításával és gyakorlással jár. Ez a játék erre ösztönöz.
Egyjátékos módja van csak, nincs online multiplayer, sem hangalapú csevegés, mikroztanzakció sem okoz fejtörést, így ebből a szempontból kifejezetten biztonságos élményt jelent.
Hány éves kortól ajánlott?
Hivatalosan, a PEGI ajánlása szerint 12 éven felüliek már játszhatnak vele – ugyan komor a hangulata, sem vér, sem ijesztő szörnyek nincsenek benne, néhány nyomasztó pillanattól és ijesztő képtől eltekintve nem jelent veszélyt a felhasználóra. A nehézsége, a sötét atmoszféra és a gyors képi ingerek és az ismételt kudarc viszont fontos szempontok, szülőként érdemes ismerni a gyerek temperamentumát, alvási szokásait, frusztrációtűrését és azt, mennyire tud kilépni egy feszült kör után.
Értékelés
A Saros elé le lehet ülni akár pár percre, akár órákra is. Egy-egy nekifutás, ami vagy a karakter elhullásával, vagy egy főellenség legyőzésével zárul, nagyjából 20 percig tart. Tökéletes választás azoknak, akik rövid, intenzív menetekre vágynak, és azoknak, akiknek a sűrű hétköznapokban egy történetközpontú játék átvezetőinek felfogása már meghaladja a napi mentális kapacitását. Felnőtteknek (akár ismerős számukra a bullet hell műfaj régről, akár nem), illetve 12 éven felülieknek is őszintén ajánljuk.
Ami működik:
- Ahogy a Fortnite-szerű battle royale játékoknál, úgy itt is hajt minket előre, hogy minden nekifutásnál úgy érezzük, már majdnem sikerrel jártunk.
- Kissé nyomasztó a világ, de nagyon hangulatos.
- A kihívás nagy, de nem akkora, mint a Returnalnél, és nem lehetetlen végigjátszani egy átlagos képessű játékos számára sem.
- Az élményt nagyban fokozza a DualSense kontroller funkcióinak (többállású ravaszok, precíz rezgések) kihasználása.
Ami zavaró lehet:
- A történetre nehéz odafigyelni, főleg úgy, hogy csak mérföldköveknél (főgonoszok legyőzése) gördül előre érdemben, és két bossharc között akár órák is eltelhetnek egyéni ügyességtől függően.
- Sok benne az idegen kifejezés, és nem könnyű átlátni, hogy melyik mire vonatkozik, melyik felvett dolog hogyan használható, melyik tulajdonság fejlesztése pontosan milyen játékbeli előnnyel jár.
Platform: PlayStation 5
Hirdetés
Mit tehetünk szülőként?
- Nézzünk meg együtt 10–15 perc játékmenetet, mielőtt rábólintunk. A Sarosnál a hangulat és a tempó többet mond, mint a borító vagy a korhatár.
- Figyeljük, hogyan reagál a gyerek a vereségre. Ha dühös, kapkodó vagy láthatóan feszültebb lesz, a játékidőt érdemes rövidebb szakaszokra bontani.
- Estére ne ez legyen az utolsó program. A gyors harc, a félelmetes környezet és a folyamatos feszült állapot nem jó levezetés közvetlenül alvás előtt.
- Beszéljünk a „még egy kör” csapdájáról. Az ilyen jellegű játékok egyik fő vonzereje, hogy mindig kínálnak új próbálkozást. A családi szabály akkor működik, ha előre tiszta: egy kör vége nem automatikusan újabb kör kezdete.
- A PEGI 12-es jelzést kezeljük minimumként. Nem feltétlenül megterhelő mindenkinek, de nagyobb kamaszt is felzaklathat, ha nem viseli jól a kudarcélményt.
- Legfrissebb
- Saros teszt szülőknek
- Miért beszélgetünk egy mentőssel a mesterséges intelligenciáról?
- Már nem csak „játszik a gyerek” - díjazták a magyar e-sport legjobbjait
- Ingyen játék: Batman legsötétebb oldala és egy közös családi kaland jár most ajándékba az Epicnél
- 10 másodperc elég ahhoz, hogy ne induljon el a végtelen görgetés telefonon?
- A Holdon játszódik, mégis egy apa legfájóbb emlékét hozta vissza a Pragmata
- Most az urológus TikTokon válaszol azokra a kérdésekre, amelyeket nem mertünk megkérdezni tőle a rendelőben
- Az adóbevallásnál válnak csak igazán veszélyessé a NAV-os csalások, egyetlen kattintás is elég lehet a bajhoz
- Ingyen játék: három ajándékot is megszerezhetsz most Steamen, de alig pár órád van rá
- A chatbot nem csak tévedhet, hanem minket is egyre jobban befolyásolhat