Furcsa, de lesz ilyen intézmény. 2026 szeptemberében Prágában egy olyan elit gimnázium kezdi meg működését, amely alapjaiban írja felül a modern pedagógia dogmáit.

A közép-európai üzleti élet egyik legbefolyásosabb szereplője most egészen más területen próbál maradandót alkotni. Ladislav Bartoníček, aki évtizedeken át a régió egyik legnagyobb vállalatcsoportját irányította, egy új prágai magániskola létrehozásán dolgozik. Az intézmény neve provokatív lesz: Első AI Általános Iskola és Gimnázium.
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A név alapján könnyű lenne azt gondolni, hogy egy programozókat képző elitiskola készül. A projekt gazdái azonban éppen az ellenkezőjét állítják:
a mesterséges intelligencia az oktatásban náluk nem tantárgy, hanem eszköz, és a cél az, hogy a diákok hatékonyabban tanuljanak, miközben több idejük marad a képernyőkön kívüli életre.
Mesterséges Intelligencia (MI vagy AI): Olyan informatikai rendszerek gyűjtőneve, amelyek képesek az emberi gondolkodáshoz hasonló folyamatok – például tanulás, következtetés és öntökéletesítés – elvégzésére.
A Bartoniček technológiai befektető által finanszírozott intézmény alapelve szerint a digitális eszközök korai és korlátlan használata nem segíti, hanem gátolja a magas szintű informatikai tudás elsajátítását. Az iskola vezetése szerint elkövettünk egy súlyos hibát: összetévesztettük az eszközhasználat rutinját a valódi digitális műveltséggel.
Az iskolában a mesterséges intelligencia nem csupán egy szoftver lesz, hanem a tananyag kritikus része, de a tanítási módszertan analóg alapokra épít. A tervek szerint a diákoknak tilos prompteket (utasításokat) gépelniük addig, amíg papíron, ceruzával és tiszta logikával le nem vezették az adott probléma megoldási menetét.
Emellett a mesterséges intelligencia segíthet gyorsabban feltárni, ki hol tart a tananyagban, és mire van szüksége a következő lépéshez. Ha a diákok hamarabb megértik az alapokat, az idő egy része felszabadul. Ezt az időt az iskola tudatosan más területekre irányítaná:
Eredileg egy mesterséges intelligenciára épülő oktatási alkalmazás finanszírozása volt a terv, de a befektetői beszélgetések során hamar kiderült, hogy a technológiában rejlő lehetőségek sokkal nagyobb léptékű kísérletet is indokolnának.
Az intézmény így a tervek szerint 2026 szeptemberében nyit meg Prága Modřany városrészében magániskolaként, kétnyelvű oktatással: cseh és angol nyelven. A tandíj éves szinten kb. 4 millió forintba kerül majd, így sajnos ez a modern módszertan a kiváltságosoké lesz, amely tovább mélyítheti a társadalmi szakadékokat a digitális térben is.
A prágai MI-iskola terve azért kelt figyelmet, mert egy szélesebb oktatási trendhez kapcsolódik:
egyre több pedagógiai modell próbálja tudatosan visszafogni a digitális eszközök szerepét a tanulásban.
A legismertebb példa a Waldorf-iskolák hálózata, ahol a gyerekek sok helyen egészen a felső tagozatig alig találkoznak számítógépekkel, helyette történetmesélés, kézműves munka, kísérletezés és mozgás kerül a tanulás középpontjába. Ezek az intézmények különösen népszerűek a Szilícium-völgyben dolgozó technológiai szakemberek körében: a Google-, Apple- és más technológiai cégeknél dolgozó szülők is ilyen, képernyőmentes iskolákba íratják gyermekeiket, ahol a diákok az első években egyáltalán nem használnak számítógépet az órákon.
Ez a jelenség gyakran azért kerül elő a technológiai vitákban, mert elég beszédes, hogy azok a szülők, akik a digitális termékeket fejlesztik, a saját családjukban sokszor tudatosan korlátozzák a képernyőidőt.
A low-tech gondolkodás azonban nem csak alternatív pedagógiákban jelenik meg. Egyes hagyományos iskolák is kísérleteznek hasonló modellekkel, korlátozva a digitális eszközök használatát az alsóbb évfolyamokon, és olyan napokat tartva, amikor a diákok kifejezetten digitális segítség nélkül dolgoznak, hogy fejlesszék a problémamegoldó és kritikai gondolkodási készségeket.
Az oktatáskutatásban mindez egy tágabb kérdéshez kapcsolódik: hogyan lehet a technológiát úgy használni az iskolában, hogy ne váljon öncélúvá? Azt látjuk, hogy jelenleg nem jó irányba tartanak a dolgok, erről érdemes ezt a cikket elolvasnod.
A prágai iskola ezért érdekes szülői nézőpontból: a cél nem az, hogy a gyerekek még több digitális eszközzel tanuljanak, hanem az, hogy a technológia segítsen gyorsabban megérteni a tananyagot, és időt adni. Olyan időt, amit remélhetőleg így már nem a képernyő fog elvenni tőlünk.