Lengyelország történelmi szigorítással csap le a beteges online trendre, amely a tinédzserek képernyőit is elárasztotta.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Felvillan egy új adomány, egy újabb feladat emelkedik ki a chatből, majd még egy ütés, sértés vagy megalázó jelenet látható az élő közvetítésben. A szereplők folytatják, mert nő a nézettség, érkeznek a befizetések, a kivágott részletek pedig tovább terjednek. Az erőszak ebben a formátumban nem melléktermék, hanem maga a műsor.
A trash stream a 2010-es évek végén vált önálló és rendkívül kártékony internetes műfajjá. A jelenség őshazája Lengyelország, ahol a patológia és a streaming szavak összevonásából a helyiek „patostreaming” néven hivatkoznak rá.
A koncepció lényege végtelenül sötét: a tartalomkészítők erőszakos, obszcén, vagy másokat súlyosan megalázó jeleneteket közvetítenek élőben.
Ezekben az adásokban mindennaposak az alkoholos balhék, a verekedések, az állatkínzás vagy éppen a kiszolgáltatott szereplők fizikai és lelki terrorizálása. Mindezt azért teszik, hogy a nézők által küldött feladatokat teljesítve pörgessék a nézettséget, és minél több adományt, előfizetést, valamint reklámbevételt zsebeljenek be.
Vagyis pénzért megtesznek szinte bármit.
Ennek részleteiről ebben a cikkben olvashatsz, amely egy francia botrányról szól.
Ennek a brutális üzleti modellnek a felszámolására Lengyelország most büntetőjogi lépésekkel igyekszik a jelenség ellen fellépni.
A lengyel parlament mindkét háza elsöprő többséggel fogadta el a büntető törvénykönyv módosítását, a szigorítást Karol Nawrocki lengyel elnök július 17-én hivatalosan is aláírta. Az új szabályozás a hivatalos kihirdetés után harminc nappal lép hatályba.
A döntés értelmében a lengyel hatóságok hamarosan élesben is alkalmazzák az új tényállást, és kíméletlenül lecsapnak azokra a tartalomkészítőkre, akik mások szenvedéséből és megalázásából próbálnak pénzt csinálni az interneten.
A jogszabály külön kitér arra, hogy a megalázott ember beleegyezése sem zárja ki a büntethetőséget. Ez a bántalmazó streamerek egyik gyakori védekezését gyengíti: hiába nevezik szerepjátéknak, kihívásnak vagy közösen kialakított műsornak az erőszakot, a hatóság a felvételen látható bánásmódot és a haszonszerzés célját vizsgálhatja. A valódiként bemutatott, megrendezett erőszak szintén bekerült a szabályozásba.
A művészeti, oktatási, tájékoztatási, sajtó- és tudományos tevékenység, valamint a közérdek védelmében történő bemutatás ezzel együtt is kivételt képez. Egy bántalmazásról szóló riport, dokumentumfilm vagy prevenciós tananyag így nem kerül egy kategóriába azzal a streammel, amely bevételt termel a jelenet ismételt közvetítéséből.
A lengyel NASK (az országos hálózatokért és kiberbiztonságért felelős állami kutatóintézet) 2024 őszén 3665 tinédzser és 918 szülő bevonásával végzett felmérést.
A jelenség aránya 2018 óta nem mutat folyamatos emelkedést, ami talán jó jel, de annyit mindenképpen mutat, hogy a trash streaming tehát nem friss divat, amely néhány hónap alatt eltűnik. Több platformon, változó szereplőkkel és eltérő elnevezések alatt maradt jelen a mindennapokban.
Ezeknek a közvetítéseknek a felületén ugyanazok az elemek jelennek meg, mint egy hétköznapi gamer- vagy beszélgetős adásban: streamer, chat, követők, adományok, poénok és visszatérő szereplők. A bántalmazás emiatt könnyen műsorelemmé szelídül a néző fejében. A „csak eljátsszák” magyarázat pedig elfedi, hogy a megalázásból valaki akkor is pénzt és státuszt szerez, ha az látszólag játék.
A gyerek szempontjából a határ felismerése nehezebb lehet, ha kedveli a szereplőket, ismeri a közösség belső vicceit, vagy a chat minden tiltakozást figyelmen kívül hagy, vagy rosszabb esetben még gúnyol is. A szereplő beleegyezése sem feltétlenül szabad és korlátlan döntés: függhet pénztől, lakhatástól, közönségtől, társas kapcsolatoktól vagy attól, hogy képes-e egyáltalán kiszállni a kialakult helyzetből.
Ez érzékenyítés kérdése, amíg az elkövetőket és a haszonélvezőket büntetik, addig szülői és társadalmi feladat, hogy a közönség megértse, miért nem lehet más szenvedése cirkusz.
A lengyel törvény egy üzleti döntés kockázatát emeli meg: aki más ember megalázásából készít jövedelmező műsort, ezentúl a nézettség mellett a szabadságát is mérlegelheti. A büntetőjog azonban azután lép működésbe, hogy a tartalom elkészült vagy adásba került. A korábbi beavatkozáshoz gyors platformmoderáció, hozzáférhető jelentési rendszer és olyan nézők kellenek, akik a bántalmazást felismerik, és fellépnek ellene.