Lehet hasznos a gyerek számára a videójáték? Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a játékok fejlesztenek is

2026.01.03. 07:02 Képernyőidő

Az egyik legerősebb szülői aggodalom, hogy a videójátékok tönkreteszik a gyereket. Természetesen vannak káros hatások, de muszáj beszélni arról, hogy megfelelő keretek között mennyi mindenben segíthet a játék. Főleg családi élményként.

Lehet hasznos a gyerek számára a videójáték? Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a játékok fejlesztenek is

Nincs most elég időd?

Mielőtt bűntudattal letiltanád a videójátékot, érdemes tudni: kutatások szerint a megfelelően választott játék fejleszti a figyelmet, a problémamegoldást és a döntéshozást.
A gyerek a pályák, küldetések, „boss harcok” közben nem csak szórakozik, hanem kitartást, kudarctűrést és „meg tudom csinálni” szemléletet gyakorol – amit aztán a tanulásban is felhasználhat, és nevelési eszköz is lehet.
A jól keretezett videójáték lehet stresszlevezető szelep, közös beszélgetésindító és családi élmény.
Ez a cikk tudományos alapon ad tippeket. És ha már tudományról van szó, arra kérünk, hogy segíts nekünk egy nagyon fontos magyar kutatásban, töltsd ki ezt a kérdőívet, még nyerhetsz is vele, és nagyon sokat segítesz az ELTE szakembereinek.

Hirdetés

A videójáték nem az ellenség – de nem is bébiszitter. Ha szülőként megértjük, miben segítheti a gyereket, könnyebb jó döntéseket hozni. Ezért most egy tudományos eredményeken alapuló tény- és tippgyűjteményt állítottunk össze neked, hogy tudatosabban értékeld a játékok hatásait.

Mit tanul, miben fejlődik a gyerek játék közben?

Sok szülő kérdése jogos: abból mégis hogyan lesz „életrevaló” felnőtt, hogy valaki szörnyeket győz le vagy virtuális várost épít. A pszichológiai kutatások viszont azt mutatják, hogy a jól megválasztott videójáték négy területen is fejleszt:

figyelem,
döntéshozás,
problémamegoldás
és térbeli gondolkodás.

Akció- és kalandjátékoknál a gyereknek sok információt kell egyszerre követnie, gyorsan priorizálnia, majd döntést hoznia – ez az úgynevezett szelektív figyelmet és a kognitív rugalmasságot edzi.

Stratégiai és menedzsment-játékokban (városépítő, gazdálkodós, csapatszervezős címek) a gyerek célokat állít, erőforrásokat oszt be, kockázatot mérlegel – ez a fajta tervezés nagyon hasonló ahhoz, amit később a tanulásban vagy a munkahelyen is használnia kell.

Több nagy vizsgálat is kimutatta: a rendszeresen játszó gyerekek bizonyos kognitív teszteken (memória, gátlás, reakcióidő) átlagosan jobban teljesítettek, mint a nem játszó társaik, miközben nem találtak egyértelmű tanulmányi „visszaesést” a puszta játékidő miatt.

A tárgyi tudás is fejleszthető, akár nyelvek, akár történelem terén is vannak mérhető előnyei a játékoknak.

Mit tehet a szülő?

Kérdezz rá este: „Ma miben voltál a legügyesebb a videójátékban?” – majd vezesd át a beszélgetést arra, hogyan lehetne ugyanezt az ügyességet használni a tanulásban, sportban, hétköznapokban.
Ne csak azt nézd, „mit lövöldöz”, hanem hogy mit csinál: döntéseket hoz, másokkal egyeztet, kockázatot mérlegel – ez mind tanulási helyzet.

Hirdetés

„Még egy pálya, anya!” Motiváció, kitartás, growth mindset

A legtöbb videójáték egyik titkos ereje, hogy észrevétlenül tanítja: a kudarc nem végállomás, csak újrapróbálkozás. Amikor a gyerek ötödször, tizedszer fut neki ugyanannak a „boss” harcnak, valójában azt gyakorolja, hogy kudarcból tanulva, kis lépésekben haladjon előre.

A játékok szintekre, küldetésekre bontják a nagy célt – ez ugyanaz a logika, amit a pszichológiában hatékony célkitűzésnek tartanak: nem óriási, ijesztő célok, hanem sok kicsi, elérhető lépés.
A sikerélmény azonnali: a gyerek visszajelzést kap („szintlépés”, „achievement”), ami erősíti az önbizalmát, és megtanítja, hogy gyakorlással tényleg jobb lehet valamiben.
Nagy nemzetközi felmérésekben sok játékos arról számolt be, hogy a videójátékoknak köszönhetően magabiztosabbnak érzi magát a problémamegoldásban és csapatmunkában – ez a „játékbeli önbizalom” átvihető a való életre is, ha a szülő tudatosan segít összekötni a kettőt.

Mit tehet a szülő?

Kérdezd meg: „Melyik pálya volt a legnehezebb, és hányszor próbáltad, mire sikerült?” – majd mondd el: „Pont így van egy nehéz dolgozattal is: nem az számít, hányszor hibázol, hanem hogy mész-e tovább.”
Használd a játéknyelvet a hétköznapokban: a matekfeladat lehet „küldetés”, a rendrakás „side quest”, az éves célok pedig „fő sztoriszál”. A gyereknek otthonos terep lesz a motiváció.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Videójáték és mentális jóllét

Sok gyerek számára a videójáték nem csak szórakozás, hanem stresszlevezetés, kikapcsolódás. A jól megválasztott játékok (főleg az erősen versengő, agresszív hangulatú címek helyett a nyugodtabb, felfedezős vagy kooperatív játékok) támogathatják a hangulatot és az érzelmi szabályozást.

Vizsgálatok szerint a játék közben megélt „flow-élmény” – amikor a gyerek belefeledkezik a feladatba, elveszíti az időérzékét, és megfelelő kihívást él át – rövid távon csökkentheti a stresszt, és pozitívabb érzelmi állapothoz vezet.
Egyes kutatások arra utalnak, hogy bizonyos játékok segíthetnek a szorongás és depresszív hangulat enyhítésében, főleg, ha a gyerek közben kompetensnek érzi magát, és kapcsolódik másokhoz, vagy a történet hőséhez, amivel játszik.
Felnőtteknél is kimutattak előnyöket: kognitív tréning-játékoknál lassabb hanyatlást idős korban, más címeknél jobb stresszkezelést és reakcióidőt – ami segít megérteni, miért vonzódnak a játékokhoz a szülők is.

Mit tehet a szülő?

Engedd „átmeneti zónának” a videójátékot: legyen iskola után 20–30 perc játék, majd utána következzen a vacsora, tanulás – így a gyerek kap egy rövid, kontrollált levezetést.
Beszélgessetek kifejezetten az érzelmekről: „Mikor vagy ideges játék közben? Mikor érzed magad büszkének?” – ezzel nemcsak a játékot érted meg jobban, hanem a gyerek belső világát is.

Barátok, csapatmunka, közös élmények

A mai videójátékok nagy része társas tér, nem magányos kuckó. A gyerekek csapatban dolgoznak együtt, stratégiát egyeztetnek, feladatokat osztanak szét. Gyakorolják a kommunikációt, konfliktuskezelést, felelősségvállalást.

Nemzetközi felmérésekben a játékosok többsége arról számolt be, hogy a videójátékok segítettek barátságokat építeni és megtartani, és erősítették a csapatmunkában érzett magabiztosságukat.
Online csapatjátékokban a gyerek megtapasztalja, milyen, amikor másokra kell építenie (ki gyógyít, ki véd, ki támad), és hogyan lehet egy konfliktust – például egy elrontott meccs utáni feszültséget – megbeszélni.
A kutatások azt is mutatják, hogy ha a szülő időnként együtt játszik a gyerekkel (co-play), az javíthatja a kapcsolat minőségét: a gyerek úgy érzi, a szülő tiszteli és érti az ő világát, a szülő pedig jobban rálát arra, mi történik a képernyőn.

Mit tehet a szülő?

Vezessetek be heti egy „közös játékestet”, amikor a szülő is beszáll – néha csak nézőként, máskor aktív játékosként. A kutatások szerint az ilyen közös élmények védhetnek a későbbi konfliktusos, problémás használat ellen.
Ha a gyerek online játszik, kérd meg: mutassa be a csapatát, magyarázza el, ki milyen szerepet tölt be – ezt használhatod kiindulópontnak beszélgetésre felelősségről, segítségkérésről, csapatmunkáról.

„Akkor most megnyugodhatok?” Egyensúly, szabályok, keretek

Fontos nem végletekben gondolkodni:

a videójáték nem csodafegyver, de nem is automatikus veszélyforrás.

Vannak kutatások, amelyek a nagyon magas, kontrollálatlan játékidőt (főleg késő este, hétköznap) rosszabb alvással, gyengébb érzelmi állapottal vagy romló iskolai teljesítménnyel kötik össze.
Ugyanakkor több mint 190 000 tinédzser adatainak elemzése nem talált egyértelmű, erős negatív hatást az általános tanulmányi eredményekre pusztán a videójáték-használat miatt – a kontextus, a családi háttér és a játék típusa sokkal fontosabbnak tűnik.
Családi kutatások szerint a támogató kapcsolat, az átlátható szabályok és a közös, beszélgetős használat védőfaktor, míg a rideg, konfliktusos légkör mellett nagyobb esély van arra, hogy a gyerek „menekülésre” használja a képernyőt.

Mit tehet a szülő?

Legyenek világos, együtt megbeszélt szabályok: hétköznap meddig lehet játszani, hétvégén mikor kezdődik a játékidő, mi van előtte (házi, vacsora, fürdés). A gyerek könnyebben tartja be azt a rendszert, amelyet ő is alakított.
Beszélj a „játék minőségéről”, ne csak a „mennyi”-ről: kooperatív, kreatív, történetmesélős vagy építős videójátékok sokkal több készséget fejleszthetnek, mint a monoton, csak jutalmazásra épülő címek.
Ülj mellé néha, kérdezz, érdeklődj. Ha a videójáték közös nyelv lesz köztetek, sokkal könnyebb lesz a határokról is beszélni – és a gyereknek nem kell titokban „rejtegetnie” a digitális életét.
Játsszatok együtt. Új világ tárul fel mindenkinek, a közös élmények pedig a képernyőidőt minőségi programmá alakítják át.

A videójáték tehát lehet ablak a gyerek világára, eszköz a gondolkodás, motiváció, érzelemszabályozás és társas kapcsolatok fejlesztésére. Még csak kapargattuk ebben a cikkben a pozitív hatások felszínét, ahogy természetesen a kockázatokat sem akarjuk lebecsülni. Fontos a tudatosság, a figyelem és a jelenlét a gyermek életében. Ha a játékokat élvezi, de nem oda menekül a hétköznapok (rosszabb esetben a család) terhei elől, akkor nagy baja nem lehet.

Kérjük segítsd a Képernyőidő és az ELTE közös kutatását a témában, részletek itt!