Hatalmas reneszánszát éli a krimi műfaja a szórakoztatóiparban, de nem gondoltuk volna, hogy CGI birkákkal is lehet a zsánerbe illő, mégis gyerekbarátabb, néhol vicces és szerethető verziót készíteni.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A krimi az elmúlt években újra társasági műfaj lett, és bár műfajspecifikusan része a gyilkosság és a halál, nem a nyomasztó légkör, hanem a rejtélyek, a nagy csavarok, a különc karakterek, brilliáns elméjű nyomozók és a nyomozás izgalma tartja a képernyő előtt a nézőt.
Az új Poirot filmek vagy a Tőrbe ejtve-széria modern, sztárszereposztással parédézó whodunitként hozta vissza a klasszikus krimit a popkultúra fényébe, a Gyilkos a házban sorozat a true crime-rajongást fordította át manhattani krimikomédiává, A csütörtöki nyomozóklub pedig idős amatőr detektívekkel bizonyította, hogy a gyilkossági rejtély akkor is működik, ha a tempója kényelmesebb, a humora szárazabb, a tétje pedig emberibb.
Whodunit: Az angol „Who has done it?” kérdésből származó krimitípus, amelyben a történet fő feszültsége a tettes kilétének megfejtése. A néző vagy olvasó a nyomozóval együtt rakja össze a jeleket, miközben szinte minden szereplő gyanús lehet.
Ebben a hullámban érkezik a Birkakrimi, amely első pillantásra különc családi filmnek látszik, amelyben beszélő, számítógép által generált birkák a hősök, akik imádják a krimiket, és persze tragikus gyilkossági ügybe keverednek. Saját pásztorukat öli meg valaki, sok a gyanusított és az emberi tulajdonsággal felruházott gyapjas hősökre vár, hogy megoldják a bűnügyet. Mindez olyan remek szereplőgárdával van tálalva, mint Hugh Jackman, Emma Thompson, Bryan Cranston, Julia Louis-Dreyfus, Patrick Stewart és Bella Ramsey.
A film alapjául szolgáló regény írója, Leonie Swann a krimit nem rendőrségi vagy detektívregényekre jellemző rutinból, hanem naiv, mégis logikus nézőpontból építette fel. Bár az animált, antropomorf hősök magas kockázatot jelentenek a filmekben (több olyan gyerekfilm is készült, ahol nehéz volt azonosulni a karakterekkel), szerencsére itt kifejezetten jól működik ez a megoldás, az állatok egymás közt beszélnek, következtetnek, emlékeznek, félnek, gyanakodnak, vagyis emberi módon vesznek részt egy krimiben. Ráadásul sok emberi problémával küzdenek, amely a kisebbek számára tanmeseként is jó lehet.
A Birkakrimi így nem egyszerűen „állatos krimi”, hanem egy olyan nyomozós történet, amelyben a gyász, az összetartás és az előítéletek is szerepet kapnak.
Ez adja a szülői nézőpont súlyát is: a film kedvesnek tűnik, de olyan témákat mutat meg, amelyekről egy gyerekkel érdemes utána beszélgetni.
A Birkakrimi abszolút pozitív értéke, hogy a veszteségről nem nagy szavakkal, pátoszosan beszél, hanem egy közösség működésén keresztül láthatjuk azt, mit jelent egymásra támaszkodni a gyászban, hogyan segít a család, a barátok a nehéz időszakokban. És ennél többről is van szó. A nyáj tagjai külön-külön félénkek, makacsok, lassúak vagy túl magabiztosak, együtt mégis képesek valamire, amire egyedül egyikük sem lenne alkalmas.
A film így a gyerekek számára is érthető nyelven mutatja meg, mit jelent a ragaszkodás, a lojalitás és a bátorság akkor, amikor valami ijesztő történik. Szülőként ez adja a film egyik legerősebb kapaszkodóját: a krimi mögött végig ott van egy egyszerű, gyerekekkel is jól megbeszélhető gondolat arról, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, és ha félünk, akkor is felelősek vagyunk egymásért.
Ettől még a veszteség érzése, illetve maga a gyilkosság ténye megjelenik a történetben. A nyáj tagjai gyakran nem értik pontosan az emberi világ szabályait, ezért a veszély számukra kiszámíthatatlanabbnak tűnik. Ez a bizonytalanság gyerekfejjel ijesztőbb lehet, mint maga a konkrét cselekmény: ki bántotta a pásztort, ki akar rosszat a birkáknak, és lehet-e hinni azoknak, akik kívülről kedvesnek látszanak.
Szintén nagyon fontos rész a történetnek az előítéletek kezelése. A nyájban él egy „téli bárány”, aki máskor született, más történet kapcsolódik hozzá, ezért könnyen ráragad az idegenség érzése. A birkák ugyanúgy félnek attól, amit nem értenek, mint az emberek, és a félelem náluk is gyorsan gyanakvássá alakul. Szülőként ez jó beszélgetési pont lehet: attól, hogy valaki kilóg a sorból, másképp viselkedik vagy más történetet hoz magával, még nem lesz veszélyes. A Birkakrimi ebben a részében a krimi mögött egy nagyon is hétköznapi gyerekközösségi helyzet látszik: hogyan lesz valakiből kívülálló, és mit kell megtanulnia egy közösségnek ahhoz, hogy ne a különbségeket, hanem az embert (vagy birkát) lássuk meg egymásban.
A Birkakrimi hivatalos magyar korhatár-besorolása szerint 12 éven aluliaknak nem ajánlott, amit nehéz érdemben megkritizálni. Abszolút gyerekfilmnek tűnik, humorában családi, de a középpontjában mégis egy haláleset, egy gyilkossági nyomozás áll, a gyász és több feszült jelenet is helyet kap mellette. Egy 6-8 éves gyerek már élvezheti a beszélő birkák humorát, de könnyen lehet, hogy a történet mélyebb szorongásaiból többet visz haza, mint a poénokból.
Természetesen itt is aranyszabály, hogy szülőként te ismered a gyerek érzelmi érettségét, biztonságosan akkor működik ez a film, ha már érti a krimi szabályait, elbírja a veszteség témáját, és nem ijed meg attól, ha egy családi film néha komolyabb témákat is feszeget.
A beszélő birkák humora, a nyomozás játékossága és a közösség összekapaszkodása szerethető családi filmmé teszi a Birkakrimit, abszolút működik a történet, a karakterekhez tudunk kapcsolódni, minden elemében szórakoztató alkotásról beszélünk, ahol a közös nyomozás is végig érdekes. Minden más már szülői megközelítés kérdése, lehet félelemről, előítéletekről, hűségről, veszteségről a közösség fontosságáról beszélgetni, vagy megóvni a gyermeket a félelemtől, amit ez a történet kiválthat, ha nincs felkészülve rá.