Hopecore: a trend, ahol az ember próbálja megjavítani az algoritmust

2026.07.30. 07:40 Horváth Péter

A hopecore az a TikTok-trend, amiben a fiatalok szándékosan pozitív tartalommal árasztják el a saját hírfolyamukat, válaszul a doomscrollingra. Ha nem világos ez a mondat, segítünk.

Hopecore: a trend, ahol az ember próbálja megjavítani az algoritmust

Nincs most elég időd?

A hopecore szándékosan pozitív, „életigenlő" rövidvideós tartalom: kedves emberi pillanatok, állatok, gyerekek, motivációs idézetek – gyakran régi, soulos zenére, „life is beautiful" felirattal.
2023-ban indult a TikTokon, 2024-ben robbant, és 2026-ban is az egyik legerősebb ellentrend a végtelen negatív görgetéssel szemben.
Egy 2021-es kísérlet szerint már 2–4 perc negatív hír is mérhetően rontja a hangulatot – a kedvességről szóló tartalom viszont nem tette ugyanezt.
Ugyanez a kutatás azonban azt is megmutatta, amit a trendről szóló cikkek szinte mindig kihagynak: a pozitív tartalom hatása rövid távú. A kárt csökkenti, a hangulatot érdemben nem javítja.
A kockázat a használat módjában van: hangulatjavítás egy nehéz nap után, vagy a valódi támogatás helyettesítése. És persze 2026-ban a „megható emberi pillanat" már lehet, hogy nem is emberi.

SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Egy videó, amiben kisgyerekek életükben először vesznek fel szemüveget, és először látják tisztán az anyjuk arcát. Aláfestésként lassú, régi dal. A sarokban felirat: life is beautiful, vagyis az élet csodaszép. Ez a videó 2024 nyarán néhány hónap alatt több mint százmillió megtekintést gyűjtött a TikTokon. Semmi nem történik benne. Nincs poén, nincs csavar, nincs botrány. És pontosan ez a lényege.

Hirdetés

A szorongás, mint bevételi lehetőség

Az emberi figyelem nem egyenletes. A fenyegetés észlelésére külön reflexünk van: ha valami hirtelen megmozdul, reccsen vagy rosszat ígér, az az akaratunk megkérdezése nélkül vonja magára a tekintetünket. Ez a beállítás évmilliókon át hasznos volt. Aki észrevette a mozgást a bokorban, továbbadta a génjeit, aki a naplementét bámulta, kevésbé.

A szép dolgok észlelése sosem volt élet-halál kérdése, a fenyegetés észlelése igen.

A platformok készen kapták ezt a hajlamot, és rátaláltak arra, hogyan lehet belőle bevétel. Hogy mennyire mérhető a dolog, arra a Nature Human Behaviour egyik 2023-as publikációja adta az egyik legélesebb választ. A kutatók valós olvasókon teszteltek több mint 105 ezer címvariánst: ugyanahhoz a cikkhez különböző címeket rendeltek, aztán megnézték, melyikre kattintanak többen. 370 millió megjelenítés és 5,7 millió kattintás adata alapján a kép egyértelmű volt:

átlagos hosszúságú cím esetén minden egyes negatív szó 2,3 százalékkal növelte a kattintási arányt,
a pozitív szavak ezzel szemben csökkentették azt.

Egy ajánlórendszernek innentől nincs nehéz dolga. Elég, ha méri, mi tart meg minket a felületen. A felzaklató tartalom pedig egyszerűen jobban teljesít ebben a mérésben, így a hírfolyam magától csúszik el a rosszabb hírek felé, anélkül, hogy bárki külön elhatározná.

Ebben a környezetben nőtt fel az a generáció, amelyik most tizenéves. És ebben a környezetben született meg doomscrolling (a negatív hírek végtelen görgetése) és a corecore is: kaotikus, szédítő videómontázsok a világ széteséséről, egymásra vágott klipek arról, hogy minden rossz irányba tart. A corecore végső soron arról szólt, milyen érzés a hírfolyamban élni.

A hopecore ennek a fordítottja: ugyanaz, ellenkező előjellel.

Egy trend, ami tiltakozásként született

Az első hopecore-videók 2023 elején jelentek meg a TikTokon, a kifejezés pedig 2023 januárjában került fel az Urban Dictionaryre. Igazán 2024 elején lett belőle jelenség: egyetlen hét alatt húszezer új videó került fel a hashtag alá. Kezdetben sportjelenetek és interjúk domináltak, később inkább állatok, gyerekek, idősek, apró, gyengéd pillanatok. A zene visszatérő elem, és árulkodó: Frank Sinatra, Bob Marley, Neil Diamond, nem a mai listavezetők. A trend eleve valami régebbi, lassabb, biztonságosabb életérzés felé nyúl vissza.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Urban Dictionary: 1999-ben indult, közösség által szerkesztett online szlengszótár. Bár nem tudományos vagy hivatalos nyelvi forrás, az internetes kultúrában gyakran ez az első hely, ahol egy új szlengkifejezés vagy mém neve megjelenik és elterjed. A kutatók is rendszeresen használják arra, hogy egy internetes kifejezés legkorábbi dokumentált előfordulását visszakeressék.

Hashtag: A # jellel kezdődő kulcsszó vagy címke (például #hopecore), amely összegyűjti az azonos témájú közösségimédia-tartalmakat. A felhasználók így könnyebben megtalálhatják egymás bejegyzéseit, a platformok algoritmusai pedig a hashtag alapján is ajánlhatnak új tartalmakat.

A hopecore tehát olyan reakció, amit a felhasználók maguk találtak ki, platformfejlesztők és szabályozók nélkül. A jelenség egyik leírása „algoritmikus terápiának" nevezi:

a fiatalok tudatosan keresik ezeket a videókat, hogy megszakítsák a negatív spirált, amit a doomscrolling jelent.

Az alkalmazást tovább használják, csak közben a gépezetet próbálják átállítani, amiben benne vannak.

Hirdetés

De ez tudományosan megalapozott hatás?

Itt érdemes kicsit részletesebben vizsgálni a jelenséget, mert a hopecore-ról szóló beszámolók rendszeresen ugyanazt a hibát követik el. A leggyakrabban hivatkozott vizsgálat egy 2021-es, a PLOS ONE-ban megjelent kísérletsorozat az Essexi Egyetem és a Simon Fraser Egyetem kutatóitól. A résztvevőket véletlenszerűen három csoportba osztották:

Az egyik negatív híreket fogyasztott (Twitter-hírfolyam, illetve YouTube-videó formájában),
a másik kedvességről szóló tartalmat,
a harmadik semmit (kontrollcsoport).

Az eredmény két irányból is fontos. Egyrészt a negatív hírek hatása brutálisan gyors. Már két–négy perc elég volt ahhoz, hogy mérhetően csökkenjen a résztvevők pozitív érzelmi állapota, a második vizsgálatban pedig a jövőbe vetett bizakodásuk is.

Két perc – ez nagyjából egy villamosmegálló. Ennyi idő alatt már el is romolhat a hangulatod a híreket pörgetve.

Másrészt (és ez az, ami rendszeresen kimarad): a kedvességről szóló tartalom nem javította érdemben a hangulatot. A kutatók a tanulmányban külön kitérnek rá, hogy eredetileg éppen ezt várták, de a hipotézisük nem igazolódott. A pozitív tartalom fő érdeme az volt, hogy nem okozta ugyanazt a kárt, amit a negatív. A YouTube-os vizsgálatban ezen túl a negatív érzelmek szintjét is csökkentette a semmit nem néző kontrollcsoporthoz képest – de a mérleg fő tanulsága nem ez.

Egy 2026-os áttekintő tanulmány ugyanezt összegzi: a „kedvesség-görgetés" mint beavatkozás csak rövid távú érzelmi hasznot hozott. Vagyis a hopecore reálisan nézve védőpajzs. Kivéd valamennyit abból, amit a hírfolyam okoz.

De nem javít meg minket, nem leszünk jobban tőle hosszú távon.

Ahol a hopecore elromlik

Két ponton érdemes óvatosnak lenni:

A hashtag eltérítése
A trend népszerűsége a szokásos módon mutálódott: márkák, sportfiókok és névtelen készítők kezdték el a hopecore-címkéket használni ahhoz, hogy a tartalmuk elérését feltornázzák. Nem is mindig kedves tartalommal megjelentek a hashtag alatt étrend-kiegészítők és MI-alkalmazások reklámjai is. A hopecore ma részben marketingcsatorna.
Az emberi pillanat, ami nem emberi
2026 legnagyobb social médiás feszültsége az, hogy a mesterséges intelligencia végtelenül könnyűvé tette a tartalomgyártást, a közönség viszont épp elfordul attól, ami gépszagú. A Sprout Social 2025-ös felmérésében a válaszadók a márkákkal kapcsolatos legfőbb aggályként a jelölés nélküli MI-tartalom közzétételét nevezték meg, és a közösségimédia-használók 55 százaléka mondta azt, hogy jobban bízik azokban, akik ember alkotta tartalom mellett kötelezik el magukat – a Z generációnál és a milleniáloknál ez az arány kétharmad körül van. A cég 2026 első negyedéves kutatása még ennél is meredekebb számokat mutat. A megkérdezettek 88 százaléka szerint csökkent a bizalma a közösségi médiában látott hírekben az MI-tartalom elterjedése miatt, 56 százalékuk gyakran vagy nagyon gyakran találkozik „AI-slop"-pal a hírfolyamában, és 66 százalékuk válogatósabb lett abban, mivel lép interakcióba, mint egy évvel korábban.

🧠 Miről is van szó pontosan?

AI-slop: Mesterséges intelligenciával gyorsan, tömegesen előállított, gyenge minőségű digitális tartalom. Lehet szöveg, kép vagy videó, amely látványosnak tűnik, de gyakran pontatlan, sablonos, értelmetlen vagy megtévesztő. Célja többnyire az olcsó tartalomgyártás és a kattintások megszerzése.

A probléma nyilvánvaló: a megható, ártatlan, „valódi emberi" pillanat pont az a műfaj, amit a legkönnyebb szintetikusan legyártani. Az az érzelmi reakció, amiért a gyerek megnyitja ezeket a videókat, immár megrendelésre előállítható.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

Toxikus pozitivitás vagy valódi remény?

Adódik a klasszikus ellenvetés: nem toxikus pozitivitás-e ez az egész? A szakemberek különbséget tesznek a kettő között. A toxikus pozitivitás elnyomja a nehéz érzelmeket („csak jó vibe-ok"), a hopecore jobb formájában elismeri a nehézséget, és utána választja a reményt. A gyakorlatban persze mindkettő megtalálható a hashtag alatt, nyilván ezt a különbséget nem az algoritmus fogja megtanítani a gyereknek.

Miért érdekes ez szülőként?

Egy egész generáció olyan környezetben nőtt fel, amit úgy építettek, hogy megtartsa a figyelmét – és a megtartás leghatékonyabb eszköze a felzaklatás. Ebből a környezetből a fiatalok nem tudnak kilépni, ezért kitaláltak egy módszert, amivel belülről próbálják kijavítani.

A hopecore ebben a helyzetben valójában csak egy tünet. Annak a tünete, hogy a felhasználók, köztük nagyon fiatal felhasználók, érzik, hogy valami nincs rendben azzal, amit a telefonjuk ad nekik, és megpróbálnak tenni ellene azzal a kevés eszközzel, ami a kezükben van. Ez talán a legreményteljesebb dolog az egész trendben. És egyben a legszomorúbb is.

Mit tegyünk szülőként?

Támogassuk a pozitív gondolatok keresését. Ha a gyerek hopecore-videókat gyűjt és mentett mappában őrzi őket, az összességében az egészségesebb közösségi médiás szokások közé tartozik. Egy saját vigasztaló-készlet.
Tegyük fel a helyettesítés-kérdést. A releváns szempont a használat módja. Hangulatjavításra egy nehéz nap után? Az rendben van. Vagy azért, hogy ne kelljen beszélni arról, ami tényleg nyomja a lelkét? Az más ügy, és a kutatás egyértelmű: ezeknek a videóknak a hatása rövid távú. Nem oldják meg a problémát, csak fájdalomcsillapítók az elmének.
Figyeljünk az időzítésre. A hopecore is végtelen görgetés. Lefekvés előtt egy órán át kedves videókat nézni ugyanúgy elveszi az alvást, mint bármi más. A tartalom lett jobb – a mechanizmus nem változott.
Tanítsuk meg a legfontosabb tanulságot: a hírfolyam alakítható. Ez az igazi nyeresége az egésznek. A hopecore-t követő gyerek felfedezett valamit, amit sok felnőtt nem tud: amit megnézünk, amin megállunk, amit végignézünk, az visszahat arra, amit kapunk. Ez a felismerés messzebb visz, mint bármelyik időkorlát-alkalmazás.
Beszéljünk arról, hogy a kedves videó is lehet hirdetés. Vagy mesterséges tartalom. Az „ezt vajon ki készítette, és miért?" kérdés 2026-ban az egyik legfontosabb digitális készség.

Hirdetés