Összefüggés lehet a nehéz gyerekkor és az endometriózis között

Egy svéd kutatás szerint azok a nők, akik gyermekként fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazást éltek át, nagyobb eséllyel küzdenek felnőttként endometriózissal – egy fájdalmas nőgyógyászati betegséggel, amely sokszor éveken át észrevétlen marad.

Egy országos, a Karolinska Intézet által végzett tanulmány jelentős összefüggést talált a gyermekkori ártalmas élmények (angolul: Adverse Childhood Experiences) és a későbbi életkorban diagnosztizált endometriózis kockázata között. A több mint 1,3 millió svéd nő adatait feldolgozó kutatás szerint a korai életszakaszban elszenvedett stresszhatások – mint az erőszak, a szülő pszichiátriai betegsége vagy a családi instabilitás – hozzájárulhatnak a nőgyógyászati betegségek hosszú távú kialakulásához.

🧠 Miről is van szó pontosan?
Endometriózis: krónikus nőgyógyászati betegség, amely során a méh nyálkahártyájához hasonló szövetek jelennek meg a méhen kívül – például a petefészkekben, a petevezetékeken vagy a kismedence egyéb részein, fájdalmat, gyulladást és meddőséget okozva. A betegség pontos okai továbbra sem ismertek, ezért a jelen tanulmány azt vizsgálta, hogy a korai pszichoszociális stresszhatás növeli-e a megbetegedés kockázatát. A betegséget gyakran csak évekkel a tünetek kezdete után diagnosztizálják, részben mert a fájdalmat sokan „normális menstruációs görcsként” értelmezik – pedig nem az.

A kutatók a nemzeti nyilvántartások alapján tizenegyféle gyermekkori ártalmat vettek számba. Ide tartoztak például a

• szülői alkohol- vagy kábítószerhasználat,
• pszichiátriai megbetegedések,
• értelmi fogyatékosság,
• fiatalkori szülőség,
• lakhatási instabilitás,
• szülők különélése,
• szociális támogatásra való rászorultság,
• gyermekvédelmi beavatkozás,
• valamint a gyermek vagy valamelyik szülő erőszakos eseményeknek való kitettsége.

A legerősebb összefüggést a gyermekkori erőszakos élmények mutatták: az ilyen környezetben felnőtt nők több mint kétszer nagyobb eséllyel kaptak endometriózis diagnózist, mint azok, akik nem éltek át ilyen traumát. 

Bár a vizsgálat megfigyelésen alapult, így oksági kapcsolatot nem állapíthat meg, a szerzők több biológiai mechanizmust is felvetettek. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a gyermekkori tartós stressz hatására az immunrendszer szabályozása felborulhat, ami akadályozhatja a méhnyálkahártya-szerű szövetek eltávolítását a test idegen pontjairól. Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a korai trauma fokozhatja a fájdalomérzékenységet, így az érintettek nagyobb valószínűséggel ismerik fel, jelentik és kezelik az endometriózis tüneteit.

Ez a statisztika nem azt jelenti, hogy minden nehéz sorsú lány biztosan beteg lesz – de kimutatható kockázati tényező, amely nem hagyható figyelmen kívül.

A tanulmány különlegessége, hogy nem önbevallásos kérdőívekre, hanem hivatalos adatbázisokra – például egészségügyi és szociális nyilvántartásokra – támaszkodott. Ez azért fontos, mert csökkenti annak a veszélyét, hogy az alanyok utólagosan hibásan vagy hiányosan emlékeznek vissza a gyermekkori eseményekre. Ugyanakkor a szerzők arra is felhívták a figyelmet, hogy mivel sok bántalmazási vagy elhanyagolási eset nem jut el a hatóságokhoz, az ilyen módszerrel végzett adatgyűjtés a valóságos előfordulást vélhetően alábecsüli.

Miért fontos ez szülőként?

Hajlamosak vagyunk a testi egészséget és a lelki jólétet külön kezelni. Pedig egyre több kutatás bizonyítja: a gyermekkori lelki környezet és az érzelmi biztonság kulcsfontosságú az egész életen átívelő egészség szempontjából is.

Ez azt jelenti, hogy ha figyelmet fordítunk arra, hogy gyermekeink:

• biztonságban érezzék magukat otthon,
• meghallgatva, elfogadva érezzék magukat,
• megfelelő támogatást kapjanak a stresszhelyzetek feldolgozásához,

akkor nemcsak a lelki fejlődésüket támogatjuk, hanem hosszú távon a testi betegségek (például endometriózis, szorongásos zavarok, szív-érrendszeri betegségek) kockázatát is csökkentjük.

Mit tehetünk szülőként?

• Vegyük komolyan a gyermeki érzéseket. Ne bagatellizáljuk a szorongásokat, félelmeket – inkább beszéljünk róluk.
• Tanítsuk meg az érzelmi önkifejezést. A gyereknek joga van nemet mondani, visszautasítani egy helyzetet – még akkor is, ha felnőttől jön.
• Tartsuk tiszteletben a testhatárokat.
• Támogassuk a kortárs kapcsolataikat, de figyeljünk is rájuk – az iskolai bántalmazás is trauma lehet.
• Figyeljünk oda az otthoni kommunikáció hangnemére. A szeretet kifejezése, a nyugodt konfliktuskezelés és a biztonságos légkör védőfaktorok lehetnek.
• Kérjük szakember segítségét, ha úgy érezzük, mi nem tudjuk megoldani a problémákat. Ez nem kudarc, és nem gyengeség.

• endometriózis
• gyerekkor
• trauma
• pszichológia