Munkában és magánéletben is használjuk a mesterséges intelligenciát, de nem tudjuk, mit hihetünk el neki

2026.03.25. 06:45 Képernyőidő

Egy friss magyar kutatás szerint a magyar munkavállalók többsége már használ valamilyen mesterséges intelligencia-eszközt, de közben sokan azt is érzik, hogy az online tér kevésbé átlátható és biztonságos.

Munkában és magánéletben is használjuk a mesterséges intelligenciát, de nem tudjuk, mit hihetünk el neki

Nincs most elég időd?

Egy friss magyar kutatás szerint a munkavállalók 65,1 százaléka használt már valamilyen mesterséges intelligencia-eszközt, 37 százalék pedig a munkájához is. A technológia tehát már nem jövő idő, hanem napi gyakorlat.
A kutatás nem azt vizsgálta, hogy „jó-e” a mesterséges intelligencia, hanem azt, hogyan változtatja meg a bizalmat, a tájékozódást és a biztonságérzetet.
A legerősebb állítás az, hogy a használat gyorsabban terjed, mint ahogy a munkahelyi, társadalmi és családi rutinok alkalmazkodni tudnak hozzá.
A válaszadók nagy része úgy érzi, egyre nehezebb megkülönböztetni, mi valódi, és mi mesterséges intelligenciával előállított tartalom. Ez nemcsak technológiai, hanem mentális teher is.
A mesterséges intelligencia leggyakoribb használata nem a képgenerálás vagy a látványos játék, hanem az információkeresés, az összefoglalás, az előszűrés és a döntések előkészítése. Vagyis egyre több helyen ül be a gondolkodás elé.
Ez kiberbiztonsági kérdés is, mert a mesterséges intelligencia hitelesebbé és meggyőzőbbé teszi a régi átveréseket, például az adathalász üzeneteket, a hamis sürgetést vagy a megtévesztő hang- és videótartalmakat.
A kutatás szülőként is fontos, mert a gyerekek olyan digitális közegben nőnek fel, ahol már nem elég információt találni: meg is kell tanulni ellenőrizni, amit látnak, hallanak vagy olvasnak.

SEGÍTS, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő tényleg ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

Néhány évvel ezelőtt a mesterséges intelligencia még inkább technológiai érdekesség volt: valami, amiről főképp előadásokon, konferenciákon beszéltek, és amivel leginkább azok kísérleteztek, akik eleve közel éltek a digitális világhoz. Ma már egészen más a helyzet. A chatbotok, képgenerátorok és automatikus szövegíró eszközök organikusan beépültek a mindennapokba, a kereséstől a munkáig, az ügyintézéstől az ötletelésig. Gyorsabban, mint ahogy az internet vagy a közösségi média terjedt el annak idején.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Mesterséges intelligencia (MI vagy AI): Olyan számítógépes rendszer, amely nagy mennyiségű adat alapján képes felismerni mintázatokat, következtetéseket levonni, és ezek alapján válaszokat, javaslatokat vagy új tartalmakat létrehozni. A hétköznapokban ez jelenik meg például chatbotként, ajánlórendszerként, képgenerátorként vagy automatikus fordítóként. Attól, hogy sokszor emberinek vagy magabiztosnak hat, még nem „gondolkodik” úgy, mint egy ember: a működése adatmintákra és valószínűségekre épül, ezért lehet egyszerre lenyűgözően hasznos és látványosan téves is.

A váltás olyan gyors volt, hogy közben alig maradt idő arra, hogy ugyanilyen tempóban kialakuljanak a használat szabályai, az ellenőrzés rutinjai és az a közös tudás, amely segít eldönteni, mikor könnyíti meg az életünket a technológia, és mikor kezd el bizonytalanságot, kockázatot vagy éppen mentális terhet jelenteni számunkra. Pont ezért érdekes ez a friss magyar kutatás is: nem a mesterséges intelligencia elméleti megközelítését veszi alapul, hanem azt, hogyan élünk együtt vele most, amikor még nem tanultuk meg igazán kezelni.

Hirdetés

Hogyan készült a kutatás?

A frissen bemutatott kutatást a Medián készítette az ESET magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. megbízásából. Egy 600 fős, országosan reprezentatív mintán dolgoztak, amely a 18 év feletti magyar munkavállalókat mérte fel, az adatfelvétel telefonos interjúkkal zajlott 2025. novemberében. Önbevallásos kutatásról van szó, vagyis nem azt mérték meg, technikailag mi bizonyítható a mesterséges intelligencia hatásairól vagy működését illetően, hanem azt,

hogyan látják a magyar dolgozók a használatát, a kockázatait és a hatásait.

A számok alapján a mesterséges intelligencia használata a munkavállalók mindennapjainak szerves része lett. A kutatás szerint a megkérdezettek 65,1 százaléka használt már valamilyen ilyen eszközt, és 37 százalék a munkájához is.

Ennél beszédesebb az, ahogyan ez a használat megoszlik:

mindössze 4 százalék mondta, hogy csak a munkájára használja,
miközben 28 százalék kizárólag magánügyekben,
33 százalék pedig egyszerre magán- és munkahelyi célokra is.

Vagyis a mesterséges intelligencia munkahelyi jelenléte sokszor nem külön világként jelenik meg, hanem a már megszokott magánhasználat folytatásaként. Ez nagyon fontos kulcskérdés és még beszélünk róla később.

A korosztályok eloszlása is érdekes mintát mutat:

a fiatalabb és magasabb végzettségű válaszadóknál 80 százalék fölötti a használat,
a 30 év alattiak több mint fele, 57 százaléka pedig már munkahelyi feladatokra is igénybe vett valamilyen ilyen eszközt.

Közben az idősebbek és az alacsonyabb végzettségűek óvatosabbak, de a technológia őket sem kerülte el, a kutatás szerint az 50 év felettiek közel fele is kipróbálta már valamilyen formában.

Nem csoda, hogy senki nem akar lemaradni: a megkérdezettek 58 százaléka úgy érzi, hátrányba kerülhet, ha nem tudja használni a mesterséges intelligenciát.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

Egy modell mind felett

A megkérdezettek között toronymagasan a ChatGPT a leggyakoribb első számú AI-eszköz: a felhasználók 77,5 százaléka ezt nevezte meg fő megoldásként. A riport szerint a többi eszköz jóval kisebb súllyal jelenik meg, és sokan nem is nagyon kísérleteznek mással, hanem egyetlen megszokott felületre támaszkodnak.

Ennek fényében a használat sem feltétlenül a munkahelyek hivatalos döntései mentén terjed, hanem sokszor informálisan, saját kezdeményezésre. Az anyag ezt kockázatos kettősségként írja le: egyéni szinten hasznos lehet, mert gyorsít és segít, szervezeti szinten viszont problémát okozhat, ha a használat megelőzi a szabályokat, a képzést és a közös kereteket, ráadásul súlyos biztonsági problémákat is felvet.

De mire is használjuk?

A jelentés szerint a felhasználók több mint 90 százaléka információgyűjtésre is használja mesterségesintelligencia-eszközöket. Ez a legerősebb kategória, és ezen belül is az látszik, hogy a használat jellemzően nem válik szét élesen munkahelyi és magánéleti rutinokra.

Az információkeresésnél a vegyes használat aránya 45,6 százalék,
a csak magáncélú használaté 42,2 százalék,
miközben a kizárólag munkahelyi használat 4,3 százalék.

A következő legjellemzőbb terület az ötletelés és a döntések előkészítése. A jelentés szerint a felhasználók 61,3 százaléka támaszkodik valamilyen formában AI-chatbotokra ötletgenerálásnál, 57,9 százalék pedig döntés-előkészítéshez is használja.

A szövegalkotás és a szövegellenőrzés szintén gyakori tevékenység, erre a felhasználók 51,1 százaléka vetemedik rendszeresen. A fordítás és a tanácskérés nagyjából a felhasználók felénél jelenik meg, míg kép, videó vagy zene létrehozására, illetve szerkesztésére már jóval kisebb arányban, körülbelül 35,5 százalékuk vállalkozik.

Amikor a meggyőző tartalom már nem bizonyít semmit

A kutatás innentől válik igazán érdekessé. A digitális térben (és főleg az AI-eszközök eredményeiben) egyre több az olyan tartalom, amely első ránézésre, első hallásra vagy első olvasásra teljesen hihetőnek tűnik, mégsem lehetünk benne biztosak, hogy valódi.

A riport szerint a technológia fejlődése miatt ez nem átmeneti zavar, hanem új alaphelyzet.

A mindennapi tájékozódásunk eleve nem aprólékos vizsgálatra épül. Az emberek a legtöbb helyzetben nem elemeznek ki mindent külön, hanem gyorsan döntenek, szelektálnak, és a megszokott jelekre támaszkodnak. Arra, hogy ismerős-e a hang, hihető-e a kép, rendben van-e a stílus, összeáll-e a történet. Ha ezek a jelek gyengülnek, mert a generált tartalmak egyre valósághűbbek, akkor ugyanaz a digitális jelenlét több mentális energiát kezd követelni. Többször kell megállni, ellenőrizni, visszakérdezni, mérlegelni. A jelentés szerint ez hosszabb távon stresszt és nyugtalanságot is okozhat.

A kutatás itt hozza be az egyik legfontosabb példát, a deepfake-eket. A Microsoft 2026 februárjában közölt kutatására hivatkozik, amely szerint egyetlen év alatt 46 százalékról 25 százalékra esett azok aránya, akik felismerték a deepfake videókat. Ez nem azt jelenti, hogy holnaptól senki nem tud majd eligazodni az interneten. Azt jelenti, hogy a régi rutinjaink már nem működnek akkor, amikor látványra akarunk megítélni valamit.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Deepfake: Olyan kép-, hang- vagy videótartalom, amelyet mesterséges intelligenciával hoznak létre vagy módosítanak úgy, hogy valódinak hasson. A deepfake lehet internetes tréfa is, de ugyanúgy alkalmas csalásra, manipulációra vagy lejáratásra is.

Nagyon jó gondolat, hogy a kutatás készítői ezt nem pusztán technológiai vagy biztonsági kérdésként kezelik. Kiemelten figyelnek arra is, hogy ha az emberek egyre kevésbé tudják biztosan eldönteni, amit olvasnak, látnak vagy hallanak, az valódi-e, annak nemcsak információs, hanem lelki következményei is lehetnek. Itt szorongásról, stresszről és a kontrollvesztés érzéséről is beszélnünk kell. Nem azért, mert a technológia önmagában „lelki ártalom”, hanem azért, mert a bizonytalanság állandósulása fárasztó.

A jelentés végig ugyanoda fut ki: nem egyszerűen új eszközöket kaptunk, hanem egy olyan környezetet, ahol a bizalmat is újra kell tanulni. Az összegzés szerint a mesterséges intelligencia ma már nem pusztán egy új megoldás, hanem olyan változás, amely egyre több munkafolyamatban jelenik meg, ezért a most kialakuló keretek és rutinok hosszú távon meghatározzák majd, hogy segítség lesz-e belőle, vagy egyre erősödő kockázatforrás.

A mesterséges intelligencia nem új csalást talált fel, hanem a régieket tette jobbá

A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a mesterséges intelligencia biztonsági kockázata régi-új kihívásokat hozott. Az adathalász levél, az időnyomásra építő sürgetés, a megtévesztő üzenet és a manipulált tartalom eddig is velünk volt. Ami változott, az a minőség és a sebesség. Sokkal egyszerűbb lett olyan szöveget írni, amely nyelvileg rendben van, nem bukik le az első mondatnál, és amely jobban igazodik a hétköznapi üzenetekhez. A kutatás ebből a szempontból józanul fogalmaz:

a kockázat nem önmagában a technológiában van, hanem abban, hogy a hitelesség látszatát sokkal könnyebb előállítani.

A biztonság ma egyre kevésbé azon múlik, felismerjük-e a feltűnő hibákat, és egyre inkább azon, hogy hajlandók vagyunk-e lassítani. Visszaellenőrizni egy kérést. Másik csatornán megerősítést kérni. Nem automatikusan reagálni egy sürgető helyzetre. A hétköznapi rutinoknak is változniuk kell a munkahelyen és a családi környezetben is, ha adaptálódni akarunk ehhez a nem túl könnyű helyzethez.

Hirdetés

A használat már itt van, a munkahelyi szabályok szinte sehol

Korábban említettük, hogy kulcskérdés a személyes és a munkahelyi MI-használat keveredése. Ez valóban kritikus pont, amelyről muszáj részletesebben beszélni. Ebből a tanulmányból ugyanis az is egyértelműen kiderül, hogy a munkahelyi mesterségesintelligencia-használat sok helyen megelőzi a szervezeti felkészülést.

A válaszadók 79,7 százaléka azt mondta, hogy a munkahelyén hivatalosan eddig nem volt szó a mesterséges intelligencia bevezetéséről vagy használatáról,
és csak 17,6 százalék tapasztalta ennek az ellenkezőjét.

Ez azért rossz hír, mert ettől jön létre az a szürke zóna, amikor az emberek már használják az eszközöket, de közben nincs tisztázva, mi számít elfogadható gyakorlatnak, milyen adatot szabad megadni, és hol kezdődik a kockázat.

Ahol a téma már egyáltalán előkerült, ott sem feltétlenül világos a helyzet. Azok közül, akik szerint a munkahelyükön volt szó mesterséges intelligenciáról, 60,8 százalék mondta, hogy tájékoztatták őket arról, mi a munkáltató célja a bevezetéssel, miközben 39,2 százalék ilyen magyarázatot sem kapott. Ha a cél nincs kimondva, a használat ad hoc módon alakul: mindenki a saját rutinja, bátorsága és technológiai önbizalma alapján dönti el, mire jó az eszköz, és mire nem.

Azokban a munkahelyi helyzetekben, ahol a mesterséges intelligencia egyáltalán szóba került, a válaszadók 34,2 százaléka kapott valamilyen MI-használati képzést, 65,8 százalékuk viszont nem. Közben a képzési igény egyértelmű: ugyanebben a körben 49 százalék nagyon fontosnak, 37,1 százalék inkább fontosnak tartotta, hogy a dolgozók kapjanak ilyen képzést.

A képzés hiánya pedig autodidakta tanuláshoz vezet. Ilyenkor az ember könnyen azt hiheti, már tudja, mit csinál, miközben csak néhány látványos vagy kényelmes funkciót tanult meg, ez a kompetenciaillúzió veszélye. Azok között, akik a munkájukhoz is használnak mesterséges intelligenciát, mindössze 11 százalék mondta, hogy a munkaadó által biztosított eszközt használja, miközben 65,3 százalék saját kezdeményezésből nyúlt a technológiához.

Ez a gyakorlat kevésbé átlátható, nehezebben kontrollálható, és éppen ezért kockázatosabb is.

Itt jönnek be a szürke megoldások. A munkavállaló gyorsítani akar, ezért használ egy nyilvánosan elérhető chatbotot vagy kényelmes külső szolgáltatást, anélkül hogy pontosan tudná, az adott rendszer mit tárol, mire használja az adatot, vagy milyen vállalati szabály vonatkozna rá. A kutatás ezt a jelenséget

a BYOD,
a shadow IT
és a shadow AI fogalmaival írja le.

🧠 Miről is van szó pontosan?

A BYOD a „bring your own device” rövidítése, vagyis azt jelenti, hogy valaki saját eszközt használ munkahelyi célra.

A shadow IT és a shadow AI pedig azokat a programokat, szolgáltatásokat és mesterségesintelligencia-eszközöket jelöli, amelyeket a dolgozók a hivatalos jóváhagyás vagy informatikai kontroll nélkül kezdenek el használni. Ezek kényelmesek lehetnek, de közben kikerülik a szervezeti ellenőrzést.

A veszély ilyenkor a legnagyobb. Egy dolgozó könnyen beadhat belső szöveget, céges dokumentumrészletet, ügyféladatot, üzleti tervet vagy még nem publikált információt egy külső rendszerbe, egyszerűen azért, mert gyors segítséget akar. Ilyenkor az adatok vagy akár üzleti titkok védelme már el is bukott.

Szakértők szerint pont ezért lenne szükség legalább egy minimális szervezeti alapcsomagra: világos irányelvekre arról, mit szabad és mit nem, rendszeres biztonságtudatossági képzésekre, frissített ismeretanyagokra, incidensjelentési protokollra, valamint a jóváhagyott eszközök és adatkezelési szabályok kijelölésére. Ez elsőre száraznak hangzik, valójában viszont ez az a minimum, ami nélkül a munkahelyi MI-használat könnyen átcsúszik a kontrollálatlan kockázatba.

A kutatás egyik jó meglátása, hogy a világos szabály nemcsak a céget védi, hanem a dolgozót is. Ha van bevett gyakorlat arra, hogyan kell visszaellenőrizni egy gyanús kérést, mikor kell másik csatornán megerősítést kérni, vagy milyen ügyekhez kell külön jóváhagyás, akkor a felhasználónak nem egyedül kell minden helyzetben eldöntenie, mi hiteles és mi nem. Ez nem bürokrácia, hanem máris hasznos kapaszkodó. Akár adatvédelmi, akár biztonsági kérdésekben már elengedhetetlen lenne a céges képzés, de még nem tartunk itt egyáltalán.

Hirdetés

Miért fontos ez szülőként is?

Ez a kutatás valójában nem csak a munkahelyekről szól. Sokkal inkább arról a digitális környezetről, amelyben a felnőttek dolgoznak, készségeket fejlesztenek (vagy legalábbis próbálnak alkalmazkodni), a gyerekek pedig felnőnek. Ha a mesterséges intelligencia már a magyar dolgozók mindennapi eszköztárának része, miközben a használat szabályai, az ellenőrzési rutinok és a biztonsági alapok még mindig hiányosak, abból nemcsak céges kockázat lesz, hanem családi minta is.

A gyerek azt látja, hogy a felnőtt kérdez a chatbottól, szöveget javíttat vele, ötletet kér tőle, gyorsabban akar haladni vele. Ez önmagában nem baj.

De vajon azt is látja-e, hogy a kapott választ vissza kell ellenőrizni?
Hogy nem írunk be gondolkodás nélkül személyes, családi vagy munkahelyi adatokat egy külső rendszerbe?
Hogy egy ügyesen megfogalmazott szöveg nem lesz igaz attól, hogy magabiztosnak hangzik?

Ez azért fontos, mert a következő évek digitális alapkészsége már nem egyszerűen a keresés lesz, hanem az ellenőrzés.

Egy gyerek vagy kamasz számára ez különösen nehéz terep lehet, mert ő eleve egy olyan online közegbe érkezik meg, ahol a hihető tartalom és a hiteles tartalom már egyre kevésbé ugyanaz.

A kutatásból az is világosan látszik, hogy sok felnőtt még maga sem kapott elég kapaszkodót ehhez. Ha a munkahelyeken kevés a szakirányú oktatás, ha a használat sokszor szürke zónákban terjed, és ha a legtöbben saját próbálkozásokból tanulják meg, mire jó egy ilyen eszköz, akkor a szülő sem kész tudással érkezik haza. Éppen ezért nem tökéletes válaszokra van szükség, hanem jó családi rutinokra. Arra, hogy természetes legyen a visszakérdezés, a forrásellenőrzés, a lassítás, és az is, hogy nem kell mindent azonnal elhinni vagy továbbküldeni.

Jól látható, hogy hosszú út áll előttünk. A kutatás bemutatóján Bombera Krisztina (a címképen) vezetésével a kutatásban részt vett szakemberek tartottak kerekasztalt a témában, érezhetően teljesen eltérő szemlélettel és értékrenddel figyelve a felgyorsult változást. És ott, ahol még ők sem tudtak szinte semmiben egyetérteni, a felhasználóknak nagyon nehéz dolga lesz, amikor a helyes utat keresik a felgyorsult változások kaotikus zavarában.