„Az nem működik, hogy elhozzák a gyereket, hogy túl sokat kütyüzik, mi megszereljük, aztán hazamegy”

Nagy Péter gyerekpszichiáterrel beszélgetett a HVG, a Bethesda szakemberei ugyanis nem csak a problémát ismerik, megoldási javaslataik is vannak a képernyőidő kontrolljára.

Egy 13 éves kamasz ma már gyakran úgy nő fel, hogy évek óta magányosan játszik a szobájában, telefonját görgetve, miközben a családi vacsora közben a szülők is csetelnek, híreket olvasnak vagy emailekre válaszolnak.

A Bethesda Gyermekkórház szakemberei szerint ez nemcsak társas elszigetelődéshez, hanem alvászavarokhoz, figyelemproblémákhoz és érzelmi nehézségekhez is vezethet – ezért indították el a közös, családi képernyőcsökkentő programjukat. A cél nem az, hogy „megjavítsák” a gyereket, hanem hogy az egész család felismerje: az életmódváltást nekik is vállalniuk kell.

A HVG hiánypótló interjút készített Nagy Péter pszichiáterrel, amelyet kiemelten fontosnak tartunk, a cikk alján a Bethesda programjáról is olvashatsz a téma kapcsán, megéri azt a pár percet, amit erre fordítasz, gyakorlati tippeket is kapsz.

Ha érdekel a téma, akkor iratkozz fel Facebook és Instagram oldalunkra, igyekszünk segíteni minél több ismerettel és javaslattal ezekben a kérdésekben.

Egyre több a kütyüt nyomkodó, alváshiányos gyerek

A Bethesda szakmai tapasztalatai szerint a képernyőidő ma már sok gyereknél kiszorítja az összes többi szabadidős tevékenységet. Egy friss amerikai kutatás alapján a 8–12 évesek naponta több mint öt órát töltenek képernyő előtt, a kamaszok pedig nyolc óránál is többet. Ráadásul ezek az adatok úgy jönnek ki, hogy a párhuzamos képernyőhasználat idejét összeadják. A kérdés persze nem az, hogy a képernyőidő önmagában baj-e, hanem az, hogy mikor és hogyan válik problémássá.

🧠 Miről is van szó pontosan?
Párhuzamos képernyőhasználat: Amikor valaki egyszerre több eszközt vagy alkalmazást is használ, például tableten játszik, miközben telefonon videókat néz. Ez torzíthatja az észlelt képernyőidőt, és növeli az agyi túlterhelés kockázatát.

A Bethesda gyerekpszichiátere, Dr. Nagy Péter szerint nem a képernyő önmagában veszélyes, hanem az, ha ez a tevékenység kicsúszik a kontroll alól. Ennek egyik legszembetűnőbb következménye a pihentető alvás hiánya. Ha lefekvés előtt a gyerekek még videót néznek, chatelnek vagy játszanak, akkor a képernyő lekapcsolása után is legalább egy óra kell, mire az agyuk képes lesz valódi alvásra kapcsolni.

Csakhogy reggel ugyanakkor kell kelni, így az alvásciklus nem lesz elég hosszú vagy elég mély – ennek pedig másnap koncentrációs nehézségek, ingerlékenység és fáradtság lehet a következménye. A gyerekek idegrendszere nem képes kipihenni magát – és gyakran a szülőké sem, akik szintén ugyanazt csinálják este.

A pandémia megtörte a fejlődés természetes menetét

A Bethesda szakértőjének tapasztalata szerint a Covid-időszak a fejlődés több szakaszába is beavatkozott. Két korosztály különösen sérült: azok a háromévesek, akik nem tudtak közösségbe kerülni az óvodában, és azok a 13–14 éves kamaszok, akiknek a serdüléskor elvileg éppen meg kellett volna tanulniuk a kortárskapcsolatok működését – de ezt csak online tehették. Bulik, ottalvós programok, spontán viselkedésgyakorlás – mind kimaradt, és mire ezek újra lehetővé váltak, már 16–17 évesek lettek. Ennek súlyos nyoma maradt a mentális állapotukban is.

A világ minden táján nőtt a pszichiátriai osztályokra történő akut felvétel aránya a gyerekek körében. 2019-hez képest 2021–22-re szinte minden kultúrában nőtt az önsértéssel jelentkező fiatalok száma is.

Nem csak a képernyőidő a gond – hanem a szülői minta is

Dr. Nagy szerint nemcsak a túl sok képernyőidő a probléma, hanem az is, hogy a szülők nem tudják, mit csinálnak a gyerekeik a képernyő előtt.

Pedig a serdülőkor előtt még lenne ráhatásunk: körülbelül 13–14 éves korig lehet belső korlátokat kialakítani, amelyek később is működnek, amikor a gyerekek eltávolodnak a szülőktől. Ha ebben az időszakban nincs szülői jelenlét, akkor később már sokkal nehezebb bármit változtatni. 

Itt jegyeznénk meg, hogy a WHO nemrég publikált kutatása is aggasztó adatokat mutatott a kiskamaszok helyzetéről, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a szülői figyelem és kommunikáció ebben a korban.

„Alsó tagozatban teljesen fölösleges a gyereknek saját mobileszközt venni” – mondja Nagy. A szülő így legalább tudja, mi történik a képernyőn. Ha a gyerek egyedül van a szobájában, a saját készülékével, akkor a szülő elveszti a kontrollt – és sokszor csak utólag derül ki, hogy milyen tartalmakkal találkozott.

Persze nem mindegy, hogy mit csinál a gyerek a képernyő előtt. Nagy különbség van aközött, hogy valaki egyedül játszik, vagy kapcsolatot tart a barátaival, esetleg a nagyszülőkkel beszélget. Az online kapcsolattartás is hordoz kockázatokat – például bántalmazás vagy függés –, de ha valódi kapcsolódásról van szó, az pozitív hatással is lehet.

A program célja: visszaadni a kontrollt családi szinten

A Bethesda képernyőcsökkentő programja 2023-ban indult, és már több mint száz család vett részt benne. Az elsődleges felismerés az volt, hogy a túlhasználat nem oldható meg csak a gyerek viselkedésének „megszerelésével” – a szülőknek is változtatniuk kell.

„Az nem működik, hogy elhozzák hozzánk a gyereket, hogy túl sokat kütyüzik, mi pedig 'megszereljük', aztán hazamegy, és már nem is akar játszani a gépen. Ez csak úgy működik, ha a szülők a maguk életmódján is változtatnak” - teszi hozzá.

Az ambulanciákon dolgozó szakemberek szerint szinte minden alvásproblémás gyerek lefekvés előtt kütyüzik – ahogy szinte minden szülő is. De nemcsak a pszichiátrián, hanem például az endokrinológiai szakrendelésen is hasonló a helyzet:

a túlsúlyos gyerekek 90 százalékánál nem hormonális oka van az elhízásnak, hanem mozgásszegény életmódból és túlzott képernyőhasználatból fakad.

A programot az Aktív Magyarország pályázata támogatta – ez elsőre meglepő lehet, de logikus, hiszen a képernyőhasználat csökkentése és az aktív életmód ösztönzése szorosan összefügg.

Ötalkalmas családi műhely: nem a tiltás a lényeg

A programban ötalkalmas, ingyenes foglalkozásokon vehettek részt a családok. Már az elején világossá tették: nem a gyerek „javítása” a cél, hanem az egész család működésének átalakítása. Minden család először egy táblázatot töltött ki arról, ki mennyi időt tölt képernyő előtt – ez már önmagában tudatosította, hogy hol van a probléma.

A változások mindig kis lépésekben kezdődtek. Például:

• egyszerre csak egy képernyőt használjon mindenki,
• legyen az étkezőasztal képernyőmentes övezet,
• a hálószoba se legyen tele kütyükkel.

Ezek nem hangzanak nehéznek, de sok családban mégis nagy kihívást jelentettek. Azok viszont, akik kipróbálták, egy héten belül pozitív változásokról számoltak be: jobb lett a vacsorák hangulata, a gyerekek figyelmesebbek lettek, a szülők szerint pedig az esti együttlétek minősége is javult.

A kamaszok és az apák állnak ellen a legtöbbször

A programban részt vevő családoknál két csoport mutatott kiemelkedő ellenállást: a kamaszok – ami életkori sajátosság – és az apák, akik gyakran úgy érezték, nekik még meg kell nézniük „azt az egy utolsó e-mailt”. A tapasztalat azonban az volt, hogy ha sikerült elérni valamilyen apró változást, az már rövid időn belül pozitív visszajelzéseket hozott a gyerekektől is.

Az iskolai tiltás működik – a szakember szerint is

Dr. Nagy szerint az iskolai telefonhasználat tiltása bár szokatlan volt, mégsem okozott fennakadást. Egyetlen pedagógustól vagy gyerektől sem hallotta, hogy gondot okozott volna. Épp ellenkezőleg: úgy tűnik, az offline tevékenységek nap közben megerősödtek, és ez a hatás délutánra is kitart.

Bár sokan azzal érvelnek, hogy a digitális kompetenciákat is fejleszteni kellene, Nagy nem lát ellentmondást a telefonmentes iskolák és a digitális fejlődés között: „Laptopja úgyis van a gyerekeknek – a telefon hiánya nem akadály.”

🧠 Miről is van szó pontosan?
Iskolai telefonhasználat tiltása: A 245/2024. (VIII. 8.) Korm. rendelet értelmében 2024. szeptember 1-től a magyarországi nevelési-oktatási intézményekben korlátozott a mobiltelefonok és más, kép- vagy hangrögzítésre, illetve internetelérésre alkalmas okoseszközök használata. A rendelet értelmében a diákok bevihetik ezeket az eszközöket az iskolába, de órák alatt nem használhatják, és az intézmény által kijelölt helyen kell leadniuk azokat. 

Minél előbb kezdjük, annál könnyebb

A Bethesda tapasztalata szerint sokszor már későn jön a segítség: a 11–13 éveseknél nehéz gyökeres változást elérni, ha addigra az eszközhasználat már a napi rutin része lett. Ezért a kórház célja, hogy elérje a legkisebbeket is – akár a még meg nem született gyerekek szüleit a védőnői hálózaton keresztül. A képernyőmentes gyerekkor ma nem magától értetődő: egy hároméves gyerek gyakran már jobban kezeli a tabletet, mint a ceruzát.

A program szigorúan fogalmaz: hároméves kor alatt semmi nem indokolja a képernyőhasználatot. Óvodáskorban is csak szülői jelenléttel, napi maximum 20–30 perc javasolt. A hangsúly nem a teljes tiltáson van, hanem a digitális kontrollon, a szülői döntés fontosságán.

🧠 Miről is van szó pontosan?
Digitális szülői kontroll: Az a tudatos döntéshozatali folyamat, amikor a szülő nemcsak technikai eszközökkel szabályozza a képernyőidőt, hanem tartalmilag is nyomon követi, mivel foglalkozik a gyerek. A képernyőidőről is ő dönt, jobb esetben közös beszélgetéssel, közös digitális házirend kialakításával.

Miért fontos ez szülőként?

Ez a program nem pusztán tanácsadás – tükröt tart elénk. Mi, szülők ugyanis gyakran ugyanazt csináljuk, amit a gyerekeinknek nem engednénk. A képernyőidő nem csak róluk szól, hanem rólunk is. Amíg a vacsoránál ránézünk az e-mailjeinkre, amíg az esti mese után TikTokot görgetünk a kanapén, addig a gyerekeink azt látják: ez a normális. Lehet, hogy más tartalmat fogyasztanak, de minket utánoznak.

A Bethesda programja arra tanít, hogyan vegyük vissza a kontrollt. Ne a tiltás legyen az eszközünk, hanem az együttműködés. Ne a bűntudat, hanem a tudatosság vezessen. És ne feledjük: a példamutatás minden képernyőszabálynál hatékonyabb.

Hol tudom elolvasni a Bethesda anyagát?

A Bethesda Gyermekkórház „Mozdulj rá a valóságra!” című képernyőcsökkentő programja nem technikai tiltásokat, hanem közös családi szemléletváltást kínál a gyerekek túlzott képernyőhasználatának visszaszorítására. Az e-book célja, hogy segítse a szülőket abban, hogyan hozhatnak vissza valódi élményeket és tartalmas, közös időt a mindennapokba.

🔍 Legfontosabb tanulságok:

1. A túl sok képernyőidő árt a testnek és léleknek is
   Már napi 2 óránál több szórakozási célú képernyőidő is összefügghet elhízással, hangulatingadozással, alvászavarral és tanulási nehézségekkel – különösen a 8–13 éves korosztályban.
2. A digitális ingerek áthuzalozzák az agyat
   A képernyők dopaminlöketeket adnak, így az agy „rákattan” az erős ingerhatásokra. Idővel más, korábban örömet adó tevékenységek unalmassá válhatnak a gyerekek számára.
3. A célkitűzés a siker kulcsa
   A program a SMART-modellt használja: a cél legyen konkrét, mérhető, elérhető, releváns és időben korlátozott. Például: „Napi 1,5 óra képernyőidő 5 héten belül”.
4. A hangulat helyett a cél legyen az iránytű
   A viselkedés legyen célvezérelt, ne hangulatvezérelt – azaz ne az alapján döntsünk, van-e kedvünk épp letenni a telefont, hanem az alapján, mi a kitűzött családi cél.
5. Apró változtatásokkal is sokat lehet elérni
   Az e-book 30+8 konkrét ötletet ad a képernyőidő csökkentésére, a „kütyümentes vacsoráktól” a „kerti kincskeresésig”.
6. A szülői példa minden szabálynál erősebb
   A szabályok akkor működnek, ha a szülők is betartják őket. A gyerek nem fogja komolyan venni a képernyőidőt, ha a vacsoránál anya és apa is a telefonját nyomkodja.
7. A hozzáférés tudatos szűkítése működik
   A képernyőhasználat csökkentésében segíthet például a szürkeárnyalatos képernyő, az értesítések kikapcsolása, vagy a hálószobából száműzött telefon.
8. A cél: visszaszerezni a valóság örömét
   A képernyőidő-csökkentés nem öncél, hanem esély arra, hogy a gyerekek újra felfedezzék az alkotás, a mozgás, a játék, a társaság örömét – képernyő nélkül.

🧠Miről is van szó pontosan?
SMART-modell: A célkitűzések egyik leghatékonyabb módszertana, amely segít abban, hogy a kitűzött célok ne maradjanak üres szándékok. A SMART mozaikszó öt angol kifejezés kezdőbetűjéből áll, ezek jelentése:
– S – Specific (Konkrét): A cél legyen egyértelmű és pontosan megfogalmazott (pl. „naponta csak másfél óra képernyő” ahelyett, hogy „kevesebbet kéne telefonozni”).
– M – Measurable (Mérhető): Fontos, hogy nyomon tudjuk követni a haladást (pl. mennyi időt tölt képernyő előtt a gyerek egy héten).
– A – Achievable (Elérhető): A cél legyen reálisan megvalósítható, ne túl nehéz vagy elvont.
– R – Relevant (Releváns): A cél kapcsolódjon a család valódi problémájához, és legyen értelme belefogni.
– T – Time-related (Időhöz kötött): Legyen határideje (pl. „öt hét múlva napi másfél óra legyen az átlagos képernyőidő”).
Ez a módszer segít abban, hogy a családok ne általánosságokat tűzzenek ki (pl. „jó lenne, ha kevesebbet kütyüzne a gyerek”), hanem olyan célokat, amelyek világosak, ellenőrizhetők és valóban teljesíthetők.

• képernyőidő
• interjú
• Bethesda
• Nagy Péter
• gyermekpszichiáter