Amikor az algoritmus pánikot kelt: hatalmasat tévedett egy mesterséges intelligenciával működő bűnfigyelő app, és ennek nagy ára van

2025.12.29. 09:13 Képernyőidő

Egy mesterséges intelligenciával működő amerikai bűnfigyelő alkalmazás heteken át súlyos bűncselekményekről riasztotta a lakosokat, miközben a jelzett események jó része meg sem történt. De mit tanulhatunk mi ebből?

Amikor az algoritmus pánikot kelt: hatalmasat tévedett egy mesterséges intelligenciával működő bűnfigyelő app, és ennek nagy ára van

Nincs most elég időd?

  • Egy amerikai bűnfigyelő alkalmazás mesterséges intelligenciája súlyos bűncselekményekről küldött riasztásokat úgy, hogy több jelzett esemény valójában nem történt meg.
  • A történet azért fontos, mert ma már rengeteg app nemcsak adatot mutat, hanem „értelmez” is: következtet, súlyoz, címkéz, és kész állításként tálalja a végeredményt.
  • A mesterséges intelligencia közben nem emberi értelemben gondolkodik: a kontextust gyakran rosszul kezeli, a szakzsargont félreértheti, a helyzet árnyalatait pedig egyszerűen nem érzékeli.
  • A hamis riasztás nem puszta tévedés, hanem közösségi esemény: pánikot, pletykát, bizalmatlanságot indíthat el, és a valós veszélyek felismerését is elhomályosíthatja.
  • Szülőként ez azért kényes terep, mert a gyerekek a képernyőn megjelenő üzeneteket sokszor tekintélynek érzik, és egy „vészjelzés” könnyen tartós szorongást hagyhat maga után. Erre hívjuk fel a figyelmet ebben a cikkben.
Power Of Smile Power Of Smile Hirdetés

Az utóbbi években a mesterséges intelligenciával (MI) működő alkalmazások nem csupán kísérleti technológiák maradtak: életünk szinte minden területén jelen vannak, a közlekedéstől a szórakoztatáson át a személyes biztonságig.

2025-re világviszonylatban több százmillióan használnak aktívan MI-alapú appokat, és az olyan széles körben ismert platformok, mint a ChatGPT vagy a Google Gemini több százmilliós felhasználói bázissal működnek. 

🧠 Miről is van szó pontosan?

Mesterséges intelligencia: Olyan számítógépes rendszerek összefoglaló neve, amelyek nagy mennyiségű adat alapján mintázatokat ismernek fel, és ezekre építve hoznak automatikus döntéseket vagy következtetéseket. Az MI nem „érti” a világot emberi értelemben: nem rendelkezik tapasztalattal, szándékkal vagy helyzetfelismeréssel, hanem statisztikai valószínűségek alapján dolgozik. Emiatt különösen nehéz számára a kontextus kezelése, vagyis annak felismerése, hogy egy információ mikor rutinjellegű, mikor kivételes, és mikor igényel valódi beavatkozást. Az MI működésének alapvető korlátja éppen ez: kiválóan számol és osztályoz, de a jelentést nem érti, csak modellezi.

Ezzel párhuzamosan a mobilalkalmazások piacán az MI-funkciók integrálása szinte alapértelmezetté vált:

  • 2025-ben több mint 230 millió ember világszerte használott MI-vezérelt appokat,
  • és a generatív MI-alkalmazások letöltései csak az elmúlt években robbanásszerűen nőttek. 

Ebben a környezetben nem meglepő, hogy olyan szolgáltások is megjelentek, amelyek valós idejű közbiztonsági információkat próbálnak közvetíteni a lakosok felé – gyakran emberi felügyelet nélkül. A CrimeRadar esete ezért nem elszigetelt technológiai baklövés, hanem szimptóma annak, milyen messzire jutottunk az automatizált döntéshozatal biztonsági alkalmazásaiban.

Mantaro Webshop Mantaro Webshop Hirdetés

Farkast kiáltani

A történet az Egyesült Államok több városában kezdődött, látszólag hétköznapi módon. A CrimeRadar nevű alkalmazás felhasználói sorra kapták a riasztásokat: fegyveres támadás, gyilkosság, azonnali veszély a közelben. A telefonok pittyegtek, az értesítések sürgető hangnemben figyelmeztettek, a közösségi csoportokban pedig gyorsan terjedt a hír, hogy „baj van”.

Csakhogy sok esetben nem volt semmilyen bűneset.

A riasztások egy része olyan eseményekről szólt, amelyek meg sem történtek, vagy amelyek súlyossága messze elmaradt attól, amit az alkalmazás állított.

  • Rutin közúti ellenőrzésekből „fegyveres incidens” lett,
  • félreértett segélyhívásokból „gyilkosság”.

A felhasználók nem látták az eredeti rendőrségi rádióforgalmazást, csak az MI által „lefordított” végkövetkeztetést.

A helyzet akkor vált országosan is láthatóvá, amikor a BBC Verify újságírói elkezdték összevetni az alkalmazás riasztásait a valós rendőrségi eseményekkel. Florida, Oregon és Texas több városából gyűjtöttek példákat, ahol az értesítések nem egyeztek a hivatalos jegyzőkönyvekkel, sőt, egyes esetekben a rendőrségnek külön közleményben kellett cáfolnia a terjedő híreszteléseket.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

A vizsgálat feltárta, hogy a CrimeRadar mesterséges intelligenciája a nyilvánosan elérhető rendőrségi rádióforgalmazást hallgatta, majd automatikusan értelmezte és kategorizálta az elhangzottakat. A rendszer azonban rendszeresen félreértette a rendőrségi szaknyelvet. Egy „Code 4” jelzés, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs további teendő, több alkalommal aktív veszélyként jelent meg a felhasználók képernyőjén.

A hibák nem maradtak elszigeteltek. A téves riasztások

  • pánikot keltettek,
  • megváltoztatták az emberek viselkedését,
  • és rövid idő alatt megingatták a helyi közbiztonsági kommunikáció hitelességét.

A CrimeRadar mögött álló vállalat végül nyilvánosan bocsánatot kért, elismerte a rendszer pontatlanságát, és több térségben ideiglenesen leállította az alkalmazást.

A történet innentől már nem egy alkalmazásról szólt, hanem arról, mi történik akkor, amikor egy algoritmus nemcsak adatot közvetít, hanem valós idejű következtetéseket tesz közzé emberi ellenőrzés nélkül.

Miért fontos ez szülőként?

Azért, mert a mesterséges intelligenciával működő alkalmazások nem a háttérben dolgozó technológiák többé, hanem közvetlenül beleszólnak a család mindennapjaiba. Egy értesítés, egy riasztás vagy egy automatikus ajánlás ma már nem pusztán információ, hanem érzelmi hatás is:

  • félelmet, szorongást
  • vagy éppen hamis biztonságérzetet kelthet.

A gyerekek és a kamaszok különösen érzékenyek az ilyen jelzésekre, hiszen számukra a digitális felületeken megjelenő üzenetek gyakran autoritatív igazságként jelennek meg.

Szülőként fontos megérteni, hogy az MI nem felelősségteljes döntéshozó, hanem valószínűségekkel dolgozó rendszer.

Ha ezt nem tesszük világossá, a gyerek könnyen megtanulhatja azt, hogy „a telefon tudja”, „az app megmondta”, és ezzel észrevétlenül átadjuk a biztonságérzet feletti kontrollt egy algoritmusnak. Ez hosszabb távon aláássa a kritikai gondolkodást, és megnehezíti annak felismerését, mikor van valódi veszély, és mikor csak egy gépi félreértés.

Végül szülői felelősség az is, hogy példát mutassunk:

  • hogyan kezeljük az automatikus értesítéseket, az MI által adott információkat,
  • mikor kérdőjelezzük meg őket,
  • és mikor keresünk megbízható, emberi forrásból származó megerősítést.

Nem az MI használata a probléma, hanem az, ha ellenőrzés és értelmezés nélkül fogadjuk el azt, amit mond. Ez a készség ma már legalább annyira fontos része a digitális nevelésnek, mint a képernyőidő szabályozása.