A mozgásszegény gyerekkor súlyos árat követel, és ezt nem oldja meg a heti egy-két sportolás

2026.02.08. 06:51 Képernyőidő

Amikor a képernyőidő túlzásba viteléről beszélünk, nem csak rövid távú problémák merülhetnek fel a testben. A mozgásszegény életmód korunk jelensége, pedig hatása nagyon súlyos. És a megoldás sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk.

A mozgásszegény gyerekkor súlyos árat követel, és ezt nem oldja meg a heti egy-két sportolás

Nincs most elég időd?

Amikor a túl sok videójátékozás, ülőmunka vagy tespedő mobilizás jelensége miatt aggódunk, muszáj beszélnünk a mozgás hiányának kegyetlen mellékhatásairól. Ezeket megelőzni ugyanis nem is túl nagy kihívás.
A mozgásszegény gyerekkor hatásai jellemzően nem azonnal jelentkeznek.
A kutatások alapján a hosszan megszakítás nélküli ülés önálló kockázati tényező: akkor is gondot jelenthet, ha a gyerek egyébként sportol vagy heti több edzése van.
A képernyő nem önmagában „káros”, de tipikusan olyan testhelyzettel és terheléssel jár együtt, amely a nyak, a vállöv és a törzs számára kedvezőtlen.
A fejlődő izom- és csontrendszer számára nemcsak az intenzív mozgás számít, hanem a gyakori, változatos, mindennapi terhelés hiánya is. Amit a test gyerekkorban nem gyakorolhat, azt később nehezebben pótolja.
A mozgásszegénység hatása nem áll meg a mozgásszerveknél: az alvás minősége, az önszabályozás és a mentális jóllét is összefügg a nap mozgás–ülés arányaival. Az egészségügyi kockázatok (elhízás, keringési zavarok) nőnek.
A nemzetközi ajánlások arányokat mutatnak: több mozgást, kevesebb egybefüggő ülést és stabilabb napi ritmust javasolnak.
Szülőként a legnagyobb mozgástér nem a képernyő teljes kizárása, hanem az, hogy az ülés ne váljon alapállapottá, és a mozgás ne külön program legyen, hanem a nap természetes része.
Mutatunk megoldást, a MozgásKlinika szakértőinek kiadványát is ajánlva, akik támogatták ezt a cikket.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

A gyerekkor hagyományosan zajos, mozgalmas, változatos. Futással, esésekkel, lendülettel, azzal a fajta mozgással, amely nem céltudatos, csak szükségszerű. A test így tanulja meg, hol vannak a határai, hogyan tartja magát, mire képes. Ehhez képest ma sok gyerek napja meglepően csendes: ülés, képernyő, koncentrált figyelem. Az idegrendszer folyamatosan dolgozik, a test viszont hosszú ideig mozdulatlan.

A mozgásszegény gyerekkor ára ritkán azonnali. Nem törés, nem látványos sérülés. Inkább egy lassú eltolódás: a test alkalmazkodik ahhoz, amit gyakran csinál, és elfelejti azt, amire ritkán van szüksége. A gond akkor kezdődik, amikor ez az alkalmazkodás válik alapállapottá.

Mi történik a fejlődő izomzattal?

A gyerekek izom- és csontrendszere „használat közben” erősödik, vagyis az a struktúra fejlődik, amit rendszeresen terhelünk megfelelő minőségű mozgással.

Ha a mindennapok nagy része ülve, képernyő előtt telik, romlik a törzsizom- és alsó végtagi erő, a hajlékonyság, és nagyobb eséllyel alakul ki nyak-, váll- és derékfájdalom már iskoláskorban.

A tartós ülés rövidíti a hátsó combizmokat, fokozza a deréktáji terhelést és megváltoztatja a medence helyzetét, ami kedvez a „gamer testtartás” rögzülésének.

Ha órákon keresztül ül és mobilozik a gyermek, közben felvett előredőlt fej- és görnyedt törzshelyzet a nyaki–háti átmenet túlterhelését, a hát görbületeinek módosulását, „banyapúp” és tartáshibák kialakulását segíti elő.

Dr. Szabó Zoltán, a MozgásKlinika szakértője szerint ilyenkor

az izmok dominánsan szűk izometrikus kényszertartományban mozognak,
esély sincs a kompenzáló nyújtásokra,izotóniás lazításra, komplex, nagy izomcsoportokat széles tartományban megmozgató élettani mozgásszervi folyamatokra.

A keringés, különösen az alsó végtagokban jellemző sztázis, azaz a vénás visszaáramlás akadályozottsága (különösen, ha a lábak kényszertartása is fokozza ezt), valamint a dehidrált állapot és esetleges vérnyomásemelkedés akár trombózist vagy embóliahajlamot is növelhet.

Képernyőinger és idegrendszeri fejlődés

A kisgyermekkorban a mozgás az értelmi, figyelmi és érzékszervi fejlődés egyik fő motorja, a nagymozgások gyakorlása serkenti az agyféltekék közötti kapcsolatok kiépülését.

Ha a gyerek idegrendszere főleg gyors, erős vizuális ingert kap a képernyőről, miközben a test alig mozog,

a szenzomotoros integráció,
a testtudat,
az egyensúly és a szem–kéz koordináció fejlődése sérülhet,
ami később tanulási nehézségekkel és figyelemzavarokkal is társulhat.

A 0–9 éves korosztályt vizsgáló áttekintések szerint a túl sok képernyőidő összefüggést mutat gyengébb kognitív, végrehajtó funkciós és motoros eredményekkel, miközben a mozgásos tapasztalatok hiánya tovább rontja a helyzetet. Egyes vizsgálatok kismértékű, ellentmondásos hatásokat találtak a tisztán mennyiségi képernyőidő és a neurofejlődés között, ami arra utal, hogy nemcsak az óraszám, hanem a tartalom és a mozgással töltött idő aránya is kulcsfontosságú.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Csak évekkel később üt vissza igazán

Nagy hosszú távú kohorszvizsgálatok szerint a tartósan alacsony fizikai aktivitás ifjúságtól felnőttkorig

kedvezőtlen vérnyomással,
vérzsír- és vércukorértékekkel,
valamint nagyobb hasi zsírfelhalmozódással jár,
vagyis rosszabb kardiometabolikus rizikóprofilt eredményez.

🧠 Mit jelent a kardiometabolikus rizikó?

A „kardiometabolikus” szó azt jelenti, hogy egyszerre a szív–érrendszerhez és az anyagcseréhez kapcsolódó dolgokról beszélünk. Ide tartoznak például az elhízás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a vérzsír‑eltérések, amelyek együtt növelik a szívinfarktus és a szélütés kockázatát.

Kardiometabolikus kockázatról akkor beszélünk, amikor ezek a „szív- és anyagcsere-bajok” halmozódnak: például haskörfogat-növekedés, emelkedett vércukor, magas vérnyomás és kóros koleszterin- vagy trigliceridszint jelenik meg együtt. Ez a kombináció hosszú távon csendben károsítja az ereket, és nagyban hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségekhez.

A kardiometabolikus problémák hátterében általában mozgásszegény életmód, kalóriadús, egészségtelen étrend, túlsúly/elhízás és gyakran krónikus stressz áll. A jó hír, hogy testsúlycsökkentéssel, rendszeres testmozgással és étrendi változtatással ezek a kockázatok érdemben csökkenthetők.

Egy több évtizedes követéses vizsgálatban a gyermekkori és serdülőkori aktivitás növekedése alacsonyabb összhalálozási kockázattal társult 23–55 éves kor között, ami arra utal, hogy a korai életszakaszban kialakuló mozgásminta hosszú távon is befolyásolja a túlélést.

Serdülők körében a sok ülésből és mozgáshiányból fakadó életmód a nyak- és derékfájás gyakoribb előfordulásával jár, ami fontos, mert a fiatalkori mozgásszervi fájdalom növeli a krónikus felnőttkori fájdalom kialakulásának esélyét.

A kevés mozgás gyengébb izomerővel, csökkent állóképességgel és rosszabb fizikai fittséggel jár, ami fokozza a sérülés- és fájdalomkockázatot terhelésre vagy sportba való későbbi belépéskor. A mozgásszegény életmódhoz gyakran kedvezőtlen testösszetétel (magasabb zsírtömeg, alacsonyabb izomtömeg) társul, ami külön tovább terheli az ízületeket és a gerincet.

Nem véletlen, hogy Magyarország mozgásszervi egészségtérképe aggasztó számokat mutat, a fenti problémák nem csak a mai gyerekek jellemzői, mi sem mozgunk eleget és a hatások látszanak.

Mit mondanak a nemzetközi ajánlások?

A mozgással és képernyővel kapcsolatos ajánlásokkal kapcsolatban sok szülő joggal érzi úgy, hogy ellentmondásos üzenetekkel találkozik. Ennek egyik oka, hogy ezek az iránymutatások nem szabályok, hanem keretek.

A WHO gyermekekre és serdülőkre vonatkozó ajánlása gyakran egyetlen mondatként él a köztudatban: napi 60 perc mozgás. A dokumentum lényege azonban ennél jóval összetettebb. A WHO egyszerre beszél mozgásról, ülő időről és alvásról, és hangsúlyozza:

a hosszú, egybefüggő ülés önmagában kockázat, akkor is, ha a gyerek egyébként sportol.

A kanadai 24 órás mozgásajánlás (CSEP) még egy lépéssel tovább megy: a napot egyetlen rendszerként kezeli. Ha az ülés túl sok, az a mozgás vagy az alvás rovására megy. Itt jelenik meg konkrétabban a képernyőidő is, ajánlott felső határként napi két órával, de a hangsúly nem a számoláson van, hanem azon, hogy ne legyen hosszú, mozdulatlan blokkok a gyermek napjában.

Tehát nem az a kérdés, hogy „mennyi képernyő fér bele”, hanem az, hogy a test kap-e rendszeresen lehetőséget a mozgásra.

Mit tehetünk szülőként?

A cél nem a „képernyőmentes” család, hanem a testünkre fókuszáló figyelem visszahozása a napirendbe.

Olvasd el a MozgásKlinika kapcsolódó cikkét, amelyben részletes bemutató és tippeket kapsz egy ingyen letölthető kiadványban.
A mozgás legyen napi rutin otthon: rövid, gyakori blokkok. A heti néhány edzés fontos, de nem helyettesíti a nap közben ismétlődő, rövid mozgásokat. A kutatások szerint az ülő idő rendszeres megszakítása önmagában is kedvező hatású, még akkor is, ha a gyerek sportol.
Ha a mozgáshoz mindig külön készülődés kell, ritkábban történik meg. Egy szabad padlórész, egy matrac vagy néhány egyszerű eszköz segít abban, hogy a mozgás spontán módon beépüljön a napba.
Érdemes tudatosítani, hogy hosszabb képernyős tevékenység előtt vagy után a gyerek felálljon, megmozduljon, járjon pár percet. Ez csökkenti a hosszan egy pozícióban maradás terhelését.
Figyeljünk a jelekre: visszatérő nyak- vagy vállfájdalom, romló tartás, feszesség, a mozgás kerülése. Ilyenkor változtatunk kell, akár segítséget kérve. A MozgásKlinika oldalán számtalan cikket találsz a témában, hasznos, mindennapi gyakorlatokkal, tornákkal, amelyek segíthetnek, ha már panaszokat tapasztalsz.