A Labubu 2025-ben több volt plüssfiguránál: közösségi jelvény, divatkellék és sokak számára „biztos befektetés”. Most azonban a siker kifulladni látszik. Mi is volt ez az egész, és miért ilyen gyors a lejtmenet?

Kevés tárgy futott be olyan gyors és látványos karriert 2025-ben, mint a Labubu. Vakdobozos kibontásokról szóló videók árasztották el a közösségi médiát, ritka darabok cseréltek gazdát extrém összegekért, a figurák luxustáskákon lógtak, tüntetéseken jelentek meg. A Labubu egyszerre volt játék, divat és üzenet. Éppen ezért beszédes, hogy alig fél évvel a csúcs után már lassan a múlt időről beszélünk, de a helyzet az, hogy a Labubu láz kifulladni látszik. A gyártó részvényei éppen zuhannak (nyár végén már volt egy súlyos esés), a viszonteladói kereslet nagyot csökkent. De mielőtt a tanulságokról beszélünk, kicsit nézzük meg magát a Labubu-jelenséget.
A Labubu nem egy marketinglaborban született. Kasing Lung illusztrátor The Monsters című mesekönyves univerzumából indult, majd 2019-ben a Pop Mart nevű kínai játékgyártó indította útjára.
Akkor még nem lett globális sikertörténet, sokáig csak művészi játék maradt, szűk gyűjtői körnek. A következő években a Pop Mart nem a figurát, hanem az értékesítési rendszert építette fel, miközben a közösségi média, különösen a TikTok, behúzta a fiatalokat, épült a trend.
2025-ben ezek a folyamatok egyszerre értek össze a gazdasági bizonytalansággal és a celebek által legitimált „megengedhető luxus” vágyával, így a Labubu hirtelen közösségi státusztárggyá vált.
A döntő elem nem a figura formája volt, hanem az értékesítési logika:
a vakdobozos modell.
Blind box (vakdoboz): Olyan értékesítési forma, ahol a vásárló nem tudja előre, pontosan melyik figurát kapja. Ritka, alacsony esélyű „titkos” darabok hajtják az ismételt vásárlást és a közösségi versengést.
A Labubu ebben a rendszerben vált „érzelmi valutává”. Nem az számított, melyik figurád van, hanem hogy van-e. A birtoklás a hovatartozást jelezte.
2025 első felében minden a Labubunak dolgozott:
A fordulópont 2025 nyarán jött el, amikor világszerte több tízezer hamis Labubut foglaltak le. A „Lafufu” néven emlegetett másolatok nemcsak bevételt vittek el, hanem bizalmat is romboltak.
Ezzel párhuzamosan a másodlagos piacon csökkenni kezdtek az árak. Sok régióban a készletek a hivatalos ár alá estek. A közösségi hangulat változott: az „unboxing izgalmának” helyét átvette az „eladom, amíg lehet” hangulat.
Ez az üzleti eredményeken is meglátszott: a Pop Mart részvényeinél törés következett be, a piac nyár végén kezdte el komolyan árazni a hype kifulladásának kockázatát. A befektetők azt látták meg, hogy
Ettől kezdve az árfolyam volatilis lett, a korábbi lendület megtört, és augusztustól decemberig a részvények összességében mintegy 40–45 százalékos lejtmenetbe kerültek. A tőzsde ezzel jelezte: a Labubu többé nem biztos növekedési sztori, hanem kockázatos trendtermék.
Most, december végén a másodlagos piac gyengélkedésének hírére a hongkongi tőzsdén egyetlen nap alatt 6,2 százalékkal estek a vállalat részvényei. A befektetők a továbbértékesítési kereslet további gyengülésétől és a külföldi ünnepi szezon csalódást keltő számaitól tartanak. A vállalat értékéből dollártízmilliárdok tűntek el, még ha éves szinten továbbra is erős is maradt. A piac egyértelmű üzenetet küldött.
A Sony egyébként éppen most akar Labubu filmet készíteni, valószínűleg nem ebben reménykedtek.
A válasz szerintünk nem egyetlen okban rejlik. Egyrészt a vásárlók tudatosabbak lettek. Egyre többen ismerték fel, hogy a vakdobozos modell nem gyűjtői szenvedély, hanem szerencsejáték.
Másrészt a „befektetésként vásárolt játék” narratívája túl sokakat csábított, akik nem a figurát, hanem az áremelkedést keresték. Amikor ez elmaradt, az érdeklődés is eltűnt.
Végül ott van a trendek sebessége. A közösségi médiában egy mikrotrend élettartama rövid. Ami nem épít mélyebb történetet és valódi közösségi kapcsolatot, az gyorsan lecserélhető.
A Labubu története azért különösen fontos, mert elsősorban nem gyerekjátékként lett népszerű, hanem kamaszok és fiatal felnőttek világában. Minden évtized meghozta a maga divathullámait, gyűjtői értéket képviselő játékait, de itt most a közösségi média hatása is felerősítette (sőt, fel is gyorsította) az életciklust. Az pedig gyanazokra a mechanizmusokra épít, amelyekkel a digitális környezetben nap mint nap találkozunk:
A Labubu addig működött státusztárgyként, amíg ritka volt és közösségi jelentést hordozott. A hamisítványok megjelenése, majd a túlzott elterjedés ezt a státuszt inflálta. A szociálpszichológiai kutatások szerint az identitást jelölő tárgyak értéke gyorsan csökken, ha nem különböztetnek meg többé. Ez különösen érzékenyen érinti a kamaszokat, akiknél az önértékelés és a kortárscsoporthoz tartozás szorosan összefonódik. Ilyenkor a tárgy nemcsak elveszíti értékét, hanem kínossá is válhat.
Arról is érdemes beszélni a családban, hogy mit jelent egy játék befektetési értéke. Ezt a fiatalok értik, évtizedek óta generációk ismerik az érzelmi érték mellett megjelenő pénzügyi érték fogalmát, elég csak a gyűjthető sportkártyákra, limitált játékokra, vagy akár a Magic: The Gathering gazdasági erejére gondolni.
Magic: The Gathering: Egy 1993 óta létező, gyűjthető fantasy világot idéző kártyajáték, amelyben a kártyák nemcsak tárgyak, hanem aktív játékelemek egy komplex, szabályozott rendszerben. Gazdasági erejét az adja, hogy a kártyák értéke a játszhatóságból, a versenykörnyezetből, a korlátozott újranyomásból és a stabil közösségből fakad, nem pusztán a ritkaságból. Ezért tudott évtizedeken át fennmaradó, kiszámítható másodlagos piacot kialakítani, szemben a rövid életű, kizárólag hype-vezérelt gyűjtői trendekkel.
Nekünk is értenünk kell, hogy ilyenkor a befektetői gondolkodás, a pénzkeresesési lehetőség vágya is ott van gyerekünkben, a pénzügyi, üzleti tudatosság tehát kiemelten fontos. Ezt erősítve mi is tanulhatunk, fejlődhetünk.
És ami a jelenség pozitív oldala: a digitális kultúrában szocializálódott fiatalok egyre hamarabb felismerik a manipulációs mintákat: a mesterséges szűkösséget, a „most vagy soha” nyomást, az algoritmikusan gerjesztett vágyat. Több szakértő szerint ez nem cinizmus, hanem adaptív védekezés. Szükség is van rá, mert ma már az általános marketing sokkal erősebben épít a közösségi bevonódás élményére, az influenszerekkel történő befolyásolásra.
A Labubu-trend kifulladása nem kudarc, hanem jelzés. Azt mutatja meg, hogy az érzelmi fogyasztásra épülő rendszerek gyorsan hatnak, de gyorsan ki is égnek. Ezt szülőként, anyagi döntéshozóként nekünk is érteni kell.