Egy friss hazai felmérés rávilágít arra, miként fonódik össze a hagyományos meccsnézés az azonnali üzenetküldéssel, és hogyan növeli meg a világbajnoki időszak a családok képernyőidejét.

Javában zajlanak a 2026-os észak-amerikai labdarúgó-világbajnokság küzdelmei, a nyári futball-láz pedig nemcsak a tévéképernyők vagy a kivetítők elé láncolja le a magyar szurkolókat, hanem az okostelefonok kijelzőire is. A sportesemények követése ma már elképzelhetetlen párhuzamos digitális jelenlét nélkül: a gólörömöt, a vitás helyzeteket és a kieséses szakasz feszültségét azonnal megosztjuk szeretteinkkel.
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A Rakuten Viber friss hazai felmérése szerint a vb-láz már nem csak meccsnézést jelent, hanem aktív közösségi kommunikációt is:
A tartalomfogyasztás elsődleges forrását továbbra is az élő közvetítések jelentik, a kitöltők közel kétharmada (mintegy 66%) választja ezt a formát. Ugyanakkor a digitális tér egyéb szegmensei is jelentős figyelmet követelnek a mérkőzések alatt:
Bár a digitális magány korát éljük, a közös sportélmény és a csevegőalkalmazások képesek összehozni a mikroközösségeket. A felmérés szerint a kitöltők egyharmada legszívesebben a családjával nézi a nagy mérkőzéseket. Ezzel szemben mindössze 13% preferálja a magányos meccsnézést, és 9% szurkol baráti társaságban. Az adatokból jól látszik, hogy azok körében, akik alapvetően követik a labdarúgást, a családi közös élmény egyértelműen dominál.
A kutatás leginkább figyelemre méltó megállapítása a kommunikáció időzítésére vonatkozik. Bár a mérkőzés alatt a válaszadók 14%-a folyamatosan üzenget, 11%-uk pedig aktívan reagál a beérkező üzenetekre, a többség (75%) a játék ideje alatt a pályára koncentrál.
A digitális interakciók és az ezzel járó képernyőidő a mérkőzések után ugrik meg drasztikusan. A felhasználók háromnegyede a lefújást követően kezdi el az események kibeszélését. Ez azt jelenti, hogy míg maga a meccs a televízió vagy online stream előtt tartja a szurkolót, a lefújás utáni órákban a figyelem átterelődik az okostelefonokra: ekkor indul el az elemzés, az ünneplés, vagy éppen a mémek megosztása és a csalódás feldolgozása.
A kutatás rávilágít, hogy az úgynevezett „második képernyő” használata – vagyis amikor a tévézés mellett párhuzamosan a telefonunkat is nyomkodjuk – már a felnőtt generációknál is alapvető szokássá vált, így szülőként érdemes felismernünk, hogy a gyerekek digitális mintái részben tőlünk erednek.
Ugyanakkor a felmérés optimizmusra is okot ad: a családi meccsnézés az egyik utolsó olyan közös platform, amely képes áthidalni a generációs digitális szakadékot, és egy helyiségbe ültetni a családot. Mivel az adatok szerint a digitális kommunikáció 75%-a a meccsek lefújása után pörög fel, ez a felfokozott érzelmi idősáv tökéletes lehetőséget kínál a szülőknek arra, hogy a képernyőket félrecsúsztatva, élőszóban kapcsolódjanak a gyerekekhez, és közösen beszéljék át a látottakat, legyen szó a győzelem öröméről vagy a vereség feldolgozásáról.