Stranger Things 5. évad – kritika szülői szemmel az eddig megjelent részekről

Búcsúzik a Netflix egyik legsikeresebb sorozata, amely egyre sötétebb és félelmetesebb lett. Az Stranger Things 5. évad minden értelemben véve felnőtt, erre viszont szülőként jobban kell figyelni.

Nincs most elég időd?

  • A Stranger Things 5. évada 2025 végén érkezik három hullámban a Netflixre, a sorozat végleges lezárásaként.
  • A Netflixen Magyarországon 16+ korhatárral fut, az amerikai besorolás pedig a korábbi TV-14 helyett TV-MA, vagyis már alapvetően felnőtteknek szánt tartalom.
  • Maga a történet is felnőttebb, komorabb, érződik a búcsú hangulata, de a széria eleve elvesztette már a „horrormese gyerek főszereplőkkel” jellegét jó ideje.
  • A készítők szerint összességében kicsit kevesebb a vér, mint a 4. évadban, ugyanakkor „a sorozat legbrutálisabb halála” ebben a szezonban látható, és a hangulat érzelmileg is nehezebb.
  • A barátság, a hűség és az önazonosság és identitáskeresés fontos üzenet marad, de a horror, a veszteségek és a trauma ábrázolása miatt fiatalabb kamaszokkal csak tudatos szülői jelenléttel, közös megbeszéléssel ajánlott.

A Stranger Things indulásakor még fiatal gyerekek bringáztak végig az éjszakai utcákon, a történet lelke az volt, hogy egy csapat makacs, kíváncsi kölyök próbálja megakadályozni az apokalipszist rádiókkal és szerepjáték-figurákkal felfegyverkezve. Az 5. évadra a kép radikálisan megváltozik: a szereplők láthatóan a húszas éveikben járnak, de a világ körülöttük ugyanolyan szűk marad, a tónus sokkal sötétebb, sok szempontból félelmetesebb. Már csak azért is, mert a gyermeki ártatlanság végképp kiveszett az egészből, de mintha a karakterek erről nem vennének tudomást.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

🧠 Miről is van szó pontosan?
Stranger Things: A Netflix 2016-ban indult ifjúsági sci-fi-horror sorozata, amely az 1980-as évek popkultúráját, kisvárosi hangulatát és gyerekcsapat-kalandjait keveri természetfeletti fenyegetéssel. A történet az indianai Hawkinsban játszódik, ahol titkos kísérletek, párhuzamos dimenzió (Upside Down) és egy különleges képességű lány, Eleven körül sűrűsödik a cselekmény. A sorozat egyszerre nosztalgikus tisztelgés Spielberg, Stephen King és a kor ikonikus filmjei előtt, valamint sötét, időnként kifejezetten félelmetes, erőszakos családi dráma.

A mostani felvonás négy, egymásba folyó epizóddal indít (további három érkezik karácsonyra, majd egy nagy finálé újévkor), lényegében egy ötórás akció-horrorfilmként:

  • az első rész aprólékos felvezetés,
  • a negyedik viszont egy kilencvenperces, lángszóróval, fegyverrel, szörnyekkel teleszőtt orgia, amely látványban és tempóban is a Netflix egyik legnagyobb dobásának hat.

A világ szűkebbé válása – kevesebb szülő, tanár, „hétköznapi” mellékszereplő – azt az érzetet kelti, hogy minden más mellékes már, csak a küldetés maradt: átjutni az Upside Downba, és egyszer s mindenkorra végezni Vecnával, a legnagyobb ellenséggel.

Amikor a gyereksorozat felnőtt horrorrá válik

Vajon mennyire működik még a „gyerekek megmentik a világot” alaphelyzet, ha az egykori gyerekszínészek már rég fiatal felnőttek? A sorozat nem próbálja eltagadni, hogy a szereplők és a közönség is felnőttek,

inkább ráerősít arra, hogy ez már nem is igazán gyerekek, hanem hús-vér felnőttek harca a saját traumáikkal.

A történet eszköztára közben ismerős: csapdák, alagutak, rádiókkal babráló Dustin, rögtönzött haditerv minden lehetetlen helyzetre. A vizuális és filmes utalások ezúttal is sűrűek – Az ördögűzőtől a Reszkessetek, betörők! csapdahumorán át a Jurassic Park feszültségéig –, de a legfontosabb referencia már maga a Stranger Things: saját magát idézi, saját mitológiájára játszik rá, nagyvonalú, sokszor elnyújtva a jeleneteket.

Ez nézőként egyszerre jutalmazó és fárasztó élmény lehet. Ha valaki a sorozatért önmagáért tér vissza, hálás lesz ezért a nagyvonalúságért. Ha viszont egy tinédzser „csak” a látványért marad, könnyen elveszhet a folyamatos nosztalgia-önidézésben, miközben a horror és az érzelmi tét folyamatosan emelkedik.

Mert ne szépítsük: ez a sorozat már sokkal megterhelőbb és félelmetesebb, mint az első 2 évada volt, és az önismétlést sem tudja elkerülni már jó ideje. Vannak azonban olyan pontjai, ahol a karakterfejlődés legalább tetten érhető.

Nancy, Will és a felnőtté válás 

Fontos látni, hogy az 5. évad nem csak akció, és bár a legtöbb szereplő gyermeki önmagának kiteljesedése, a jellemfejlődés és az indentitáskeresés is megjelenik az eszköztárban, ami szülőként is jó beszélgetésindító lehet.

Nancy történetszála például arról szól, hogyan lép át azon a paternalista gesztuson, amikor egy idősebb férfi „édesem”-nek szólítva próbálja a munkáját parkolópályára tenni, miközben újságírói ambíciója és igazságérzete viszi előre. Akkor is, amikor a hétköznapi szexizmus és a nemi sztereotípiák akadályként jelennek meg, ez a jelenség pedig napjainkban is jelen van, hasznos lehet beszélgetni róla.

A legmeghatóbb vonal mégis Willé. Az a fiú, akit a legelső rész legelső rémálma óta a trauma és a kívülállóság érzése határozott meg, most az évad elején újra átéli ezt, majd lassan a történet középpontjába kerül. Will ugyanis titokban meleg, de szerencsére a sorozat nagyon óvatosan, érzékenyen közelít a témához, azt mutatja be, hogyan talál valaki szavakat saját másságára, félelmei közepette.

Szülőként itt lenne az a pont, ahol szinte kínálja magát a beszélgetés: mi az, hogy identitáskeresés, hogyan lehet a másságról, szorongásról, első szerelmekről, kínos pillanatokról otthon beszélni. Ehhez a sorozat ezúttal bizonyos értelemben méltó alapanyagot ad.

Korhatár, erőszak, érzelmi terhelés

A Stranger Things eddig sem volt „szelíd”. A független szülői értékeléseket készítő Common Sense Media már eleve 14 éves kor felett ajánlotta a korábbi évadokat, külön kiemelve a sötét, félelmetes hangulatot, a gyakori erőszakot, vért, halált, erős nyelvezetet és időnként szexuális utalásokat.

Ami az 5. évadot illeti:

  • A Netflix Magyarországon 16 éven felülieknek szóló jelzéssel látta el.
  • Az amerikai tévés besorolás a korábbi TV-14 (tinédzser-korosztály) helyett a záróévadnál már TV-MA, vagyis kifejezetten felnőtteknek szánt tartalomként jelöli meg.
  • A szériát jegyző Duffer-testvérek maguk mondták, hogy bár összességében talán nem annyira vérben tocsogó, mint a 4. évad, „a sorozat legbrutálisabb halála” ebben az évadban látható.

Másképp fogalmazva: már nem kérdéses, hogy a Stranger Things 5 nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek és nagyon érett tiniknek szól.

Szülőként persze nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, hogy „ez az a sorozat, amit mindenki néz, akkor mehet”, mivel erős lehet a korosztályos nyomás is a gyereken, ha osztálytársai, baráti közössége nézi a sorozatot.

A Stranger Things ráadásul különösen csalóka: az elején gyerekek a főhősök, a retró hangulat, a játékok, a biciklik, az ártatlan baráti dinamika sokak számára gyerekkori kalandfilmeket idéz.

Csakhogy mire az 5. évadhoz érünk, a díszletek ugyan nosztalgikusak, de a tartalom már egészen más. A halál nem stilizált, hanem brutális, testileg és lelkileg egyaránt. A félelmetes jelenetek nem egy-két ijesztésre korlátozódnak, hanem tartós, szorongáskeltő atmoszférát hoznak létre. A gyerekekből felnőttek lettek, az ő felnőtté válásuk dilemmái pedig sokszor sötétebbek, mint amire egy 13–14 éves fel van készülve.

Szülőként ezért itt nem az a kérdés, „bírni fogja-e a gyerek”, hanem az, hogy akarunk-e ilyen típusú félelmet, brutalitást, egzisztenciális szorongást behozni az életébe épp most. 

Értékelés

A Stranger Things 5. évada eddig méltó lezárás: filmszerű, látványos, dramaturgiailag kissé egyszerű, de összeszedett finálé, amely valóban korszakot zár le a nézők számára. Várjuk a további részeket, de a lényeget már fentebb is leírtuk: ez az évad azoknak való, akik már felnőttek a sorozattal, az új belépő gyerekek számára ez erősen terhelő lehet.

Ami működik

  • Az akciójelenetek és a látvány filmes szint.
  • A barátság, a lojalitás és az önazonosság továbbra is központi értékek.
  • A karakterek nem puszta fan service alapon kapnak búcsút, a készítők láthatóan arra törekedtek, hogy mindenki íve „a helyére kerüljön”.
  • A sorozat továbbra is remek alkalom lehet arra, hogy szülőként beszéljünk a gyerekeinkkel félelemről, bátorságról, veszteségről, barátságról, másságról.

Ami zavaró lehet

  • A brutalitás egyes pontokon kifejezetten erős, a hangulat félelmetes.
  • A korhatárbesorolás nem ok nélkül lett 16 éven felülieknek, sokszor inkább 18+-nak éreztük az összhatást.
  • A történet gyakran ismétli önmagát, a sorozat teljesen a saját világába zárkózik, de ezt már megszokhattuk eddig is.

Mit tehetünk szülőként?

  • Gondoljuk meg, gyermekünk elég érett-e érzelmileg ehhez a sorozathoz.
  • Nézzük együtt, ne hagyjuk, hogy egyedül maradjon a legdurvább jelenetekkel.
  • Előre beszéljük át, mire számíthat: hogy lesz erőszak, halál, félelem, és hogy ez fikció, még ha nagyon valóságosnak is hat.
  • Adjunk teret annak, hogy elmondhassa, mi volt félelmetes, felkavaró, és ne bagatellizáljuk, hanem vegyük komolyan az érzéseit.
  • Ha azt látjuk, hogy a sorozat túl sok, nyugodtan állítsuk meg, tartsunk szünetet.