Stranger Things 5. évad – kritika szülői szemmel az eddig megjelent részekről

2025.11.27. 08:33 Képernyőidő

Búcsúzik a Netflix egyik legsikeresebb sorozata, amely egyre sötétebb és félelmetesebb lett. Az Stranger Things 5. évad minden értelemben véve felnőtt, erre viszont szülőként jobban kell figyelni.

Nincs most elég időd?

A Stranger Things 5. évada 2025 végén érkezik három hullámban a Netflixre, a sorozat végleges lezárásaként.
A Netflixen Magyarországon 16+ korhatárral fut, az amerikai besorolás pedig a korábbi TV-14 helyett TV-MA, vagyis már alapvetően felnőtteknek szánt tartalom.
Maga a történet is felnőttebb, komorabb, érződik a búcsú hangulata, de a széria eleve elvesztette már a „horrormese gyerek főszereplőkkel” jellegét jó ideje.
A készítők szerint összességében kicsit kevesebb a vér, mint a 4. évadban, ugyanakkor „a sorozat legbrutálisabb halála” ebben a szezonban látható, és a hangulat érzelmileg is nehezebb.
A barátság, a hűség és az önazonosság és identitáskeresés fontos üzenet marad, de a horror, a veszteségek és a trauma ábrázolása miatt fiatalabb kamaszokkal csak tudatos szülői jelenléttel, közös megbeszéléssel ajánlott.

A Stranger Things indulásakor még fiatal gyerekek bringáztak végig az éjszakai utcákon, a történet lelke az volt, hogy egy csapat makacs, kíváncsi kölyök próbálja megakadályozni az apokalipszist rádiókkal és szerepjáték-figurákkal felfegyverkezve. Az 5. évadra a kép radikálisan megváltozik: a szereplők láthatóan a húszas éveikben járnak, de a világ körülöttük ugyanolyan szűk marad, a tónus sokkal sötétebb, sok szempontból félelmetesebb. Már csak azért is, mert a gyermeki ártatlanság végképp kiveszett az egészből, de mintha a karakterek erről nem vennének tudomást.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

🧠 Miről is van szó pontosan?
Stranger Things: A Netflix 2016-ban indult ifjúsági sci-fi-horror sorozata, amely az 1980-as évek popkultúráját, kisvárosi hangulatát és gyerekcsapat-kalandjait keveri természetfeletti fenyegetéssel. A történet az indianai Hawkinsban játszódik, ahol titkos kísérletek, párhuzamos dimenzió (Upside Down) és egy különleges képességű lány, Eleven körül sűrűsödik a cselekmény. A sorozat egyszerre nosztalgikus tisztelgés Spielberg, Stephen King és a kor ikonikus filmjei előtt, valamint sötét, időnként kifejezetten félelmetes, erőszakos családi dráma.

A mostani felvonás négy, egymásba folyó epizóddal indít (további három érkezik karácsonyra, majd egy nagy finálé újévkor), lényegében egy ötórás akció-horrorfilmként:

az első rész aprólékos felvezetés,
a negyedik viszont egy kilencvenperces, lángszóróval, fegyverrel, szörnyekkel teleszőtt orgia, amely látványban és tempóban is a Netflix egyik legnagyobb dobásának hat.

A világ szűkebbé válása – kevesebb szülő, tanár, „hétköznapi” mellékszereplő – azt az érzetet kelti, hogy minden más mellékes már, csak a küldetés maradt: átjutni az Upside Downba, és egyszer s mindenkorra végezni Vecnával, a legnagyobb ellenséggel.

Amikor a gyereksorozat felnőtt horrorrá válik

Vajon mennyire működik még a „gyerekek megmentik a világot” alaphelyzet, ha az egykori gyerekszínészek már rég fiatal felnőttek? A sorozat nem próbálja eltagadni, hogy a szereplők és a közönség is felnőttek,

inkább ráerősít arra, hogy ez már nem is igazán gyerekek, hanem hús-vér felnőttek harca a saját traumáikkal.

A történet eszköztára közben ismerős: csapdák, alagutak, rádiókkal babráló Dustin, rögtönzött haditerv minden lehetetlen helyzetre. A vizuális és filmes utalások ezúttal is sűrűek – Az ördögűzőtől a Reszkessetek, betörők! csapdahumorán át a Jurassic Park feszültségéig –, de a legfontosabb referencia már maga a Stranger Things: saját magát idézi, saját mitológiájára játszik rá, nagyvonalú, sokszor elnyújtva a jeleneteket.

Ez nézőként egyszerre jutalmazó és fárasztó élmény lehet. Ha valaki a sorozatért önmagáért tér vissza, hálás lesz ezért a nagyvonalúságért. Ha viszont egy tinédzser „csak” a látványért marad, könnyen elveszhet a folyamatos nosztalgia-önidézésben, miközben a horror és az érzelmi tét folyamatosan emelkedik.

Mert ne szépítsük: ez a sorozat már sokkal megterhelőbb és félelmetesebb, mint az első 2 évada volt, és az önismétlést sem tudja elkerülni már jó ideje. Vannak azonban olyan pontjai, ahol a karakterfejlődés legalább tetten érhető.

Nancy, Will és a felnőtté válás

Fontos látni, hogy az 5. évad nem csak akció, és bár a legtöbb szereplő gyermeki önmagának kiteljesedése, a jellemfejlődés és az indentitáskeresés is megjelenik az eszköztárban, ami szülőként is jó beszélgetésindító lehet.

Nancy történetszála például arról szól, hogyan lép át azon a paternalista gesztuson, amikor egy idősebb férfi „édesem”-nek szólítva próbálja a munkáját parkolópályára tenni, miközben újságírói ambíciója és igazságérzete viszi előre. Akkor is, amikor a hétköznapi szexizmus és a nemi sztereotípiák akadályként jelennek meg, ez a jelenség pedig napjainkban is jelen van, hasznos lehet beszélgetni róla.

A legmeghatóbb vonal mégis Willé. Az a fiú, akit a legelső rész legelső rémálma óta a trauma és a kívülállóság érzése határozott meg, most az évad elején újra átéli ezt, majd lassan a történet középpontjába kerül. Will ugyanis titokban meleg, de szerencsére a sorozat nagyon óvatosan, érzékenyen közelít a témához, azt mutatja be, hogyan talál valaki szavakat saját másságára, félelmei közepette.

Szülőként itt lenne az a pont, ahol szinte kínálja magát a beszélgetés: mi az, hogy identitáskeresés, hogyan lehet a másságról, szorongásról, első szerelmekről, kínos pillanatokról otthon beszélni. Ehhez a sorozat ezúttal bizonyos értelemben méltó alapanyagot ad.

Korhatár, erőszak, érzelmi terhelés

A Stranger Things eddig sem volt „szelíd”. A független szülői értékeléseket készítő Common Sense Media már eleve 14 éves kor felett ajánlotta a korábbi évadokat, külön kiemelve a sötét, félelmetes hangulatot, a gyakori erőszakot, vért, halált, erős nyelvezetet és időnként szexuális utalásokat.

Ami az 5. évadot illeti:

A Netflix Magyarországon 16 éven felülieknek szóló jelzéssel látta el.
Az amerikai tévés besorolás a korábbi TV-14 (tinédzser-korosztály) helyett a záróévadnál már TV-MA, vagyis kifejezetten felnőtteknek szánt tartalomként jelöli meg.
A szériát jegyző Duffer-testvérek maguk mondták, hogy bár összességében talán nem annyira vérben tocsogó, mint a 4. évad, „a sorozat legbrutálisabb halála” ebben az évadban látható.

Másképp fogalmazva: már nem kérdéses, hogy a Stranger Things 5 nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek és nagyon érett tiniknek szól.

Szülőként persze nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, hogy „ez az a sorozat, amit mindenki néz, akkor mehet”, mivel erős lehet a korosztályos nyomás is a gyereken, ha osztálytársai, baráti közössége nézi a sorozatot.

A Stranger Things ráadásul különösen csalóka: az elején gyerekek a főhősök, a retró hangulat, a játékok, a biciklik, az ártatlan baráti dinamika sokak számára gyerekkori kalandfilmeket idéz.

Csakhogy mire az 5. évadhoz érünk, a díszletek ugyan nosztalgikusak, de a tartalom már egészen más. A halál nem stilizált, hanem brutális, testileg és lelkileg egyaránt. A félelmetes jelenetek nem egy-két ijesztésre korlátozódnak, hanem tartós, szorongáskeltő atmoszférát hoznak létre. A gyerekekből felnőttek lettek, az ő felnőtté válásuk dilemmái pedig sokszor sötétebbek, mint amire egy 13–14 éves fel van készülve.

Szülőként ezért itt nem az a kérdés, „bírni fogja-e a gyerek”, hanem az, hogy akarunk-e ilyen típusú félelmet, brutalitást, egzisztenciális szorongást behozni az életébe épp most.

Értékelés

A Stranger Things 5. évada eddig méltó lezárás: filmszerű, látványos, dramaturgiailag kissé egyszerű, de összeszedett finálé, amely valóban korszakot zár le a nézők számára. Várjuk a további részeket, de a lényeget már fentebb is leírtuk: ez az évad azoknak való, akik már felnőttek a sorozattal, az új belépő gyerekek számára ez erősen terhelő lehet.

Ami működik

Az akciójelenetek és a látvány filmes szint.
A barátság, a lojalitás és az önazonosság továbbra is központi értékek.
A karakterek nem puszta fan service alapon kapnak búcsút, a készítők láthatóan arra törekedtek, hogy mindenki íve „a helyére kerüljön”.
A sorozat továbbra is remek alkalom lehet arra, hogy szülőként beszéljünk a gyerekeinkkel félelemről, bátorságról, veszteségről, barátságról, másságról.

Ami zavaró lehet

A brutalitás egyes pontokon kifejezetten erős, a hangulat félelmetes.
A korhatárbesorolás nem ok nélkül lett 16 éven felülieknek, sokszor inkább 18+-nak éreztük az összhatást.
A történet gyakran ismétli önmagát, a sorozat teljesen a saját világába zárkózik, de ezt már megszokhattuk eddig is.

Mit tehetünk szülőként?

Gondoljuk meg, gyermekünk elég érett-e érzelmileg ehhez a sorozathoz.
Nézzük együtt, ne hagyjuk, hogy egyedül maradjon a legdurvább jelenetekkel.
Előre beszéljük át, mire számíthat: hogy lesz erőszak, halál, félelem, és hogy ez fikció, még ha nagyon valóságosnak is hat.
Adjunk teret annak, hogy elmondhassa, mi volt félelmetes, felkavaró, és ne bagatellizáljuk, hanem vegyük komolyan az érzéseit.
Ha azt látjuk, hogy a sorozat túl sok, nyugodtan állítsuk meg, tartsunk szünetet.