Szintet lépett a Temu ingyen tablet reklámhadjárata: már hajléktalannal hirdetik a kétes akciójukat

A Temu már eddig is a túlzó ígéretekkel és a szokatlan reklámfogásokkal hódított. Most sikerült újabb mélységbe süllyedni az ingyen táblagépet ígérő akciójukkal.

Szintet lépett a Temu ingyen tablet reklámhadjárata: már hajléktalannal hirdetik a kétes akciójukat

Ha szoktál telefonos játékokat, alkalmazásokat használni, akkor bizonyára találkoztál már a Temu több hónapja tartó, nagyon agresszív kampányával, amelyben ingyen megszerezhető tabletet ígérnek a felhasználóknak, ha a videó leírásában található linkre kattintanak. Az akció egyébként tele van buktatókkal és hamis ígéretekkel, erről ebben a cikkünkben olvashatsz részletesen.

🧠 Miről is van szó pontosan?
Temu: A kínai Pinduoduo nemzetközi leágazása, 2022-ben indult, mára a világ egyik legdinamikusabban növekvő online piactere. Árképzését az extrém olcsóság, kampányait az „ingyenes” ígéretek jellemzik.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Most nem is arról beszélnénk, hogyan verik át a fogyasztókat, hanem arról, milyen módszerekkel teszik mindezt. Az utóbbi hetekben új videós reklámverzió tűnt fel ugyanis, amely új mélységbe löki a kommunikációt: egy hajléktalan ember kezébe adtak tabletet azzal az üzenettel, hogy bárki hozzájuthat „ingyen” az áhított készülékhez. Ahogy azt már megszokhattuk, a kivitelezés és a script a jól ismert igénytelen sablont követi, de a kontextus külön szót érdemel.

A figyelem logikája

A Temu már eddig is a túlzó ígéretekkel és a szokatlan reklámfogásokkal hódított. Az „ingyen rendelés”, a „szállításért se kell fizetni” típusú kampányok tudatosan játszanak a fogyasztói mohósággal. Most azonban a hajléktalan figura bevonása egyszerre szimbolikus és sokkoló:

a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb helyzetű alakját használják fel a figyelem felkeltésére. A reklám üzenete egyértelmű: ha neki lehet tablete, akkor neked miért ne lenne?

Ez a tárgyiasítás nemcsak érzéketlen, de normalizálja is azt a gondolatot, hogy egy emberi sors felhasználható néhány kattintásnyi figyelemért. Miközben a reklám látszólag „empatikus” gesztusként mutatja hajléktalannak adott ingyen táblagépet, valójában cinikus játékká redukálja a helyzetet.

A szegénység mint látványosság

Nem a Temu az első, amely a nélkülözést marketingeszközzé alacsonyítja. A közösségi médiában évek óta terjednek azok a videók, ahol hajléktalanokat vagy szegénységben élőket mutatnak meg – látszólag a segítség szándékával, valójában azonban inkább a nézettség hajszolásáért.

A TikTokon és a YouTube-on külön műfajjá váltak a „jószívűség tesztek”: influenszerek apró szívességet kérnek, majd kamerák előtt óriási összegeket adnak vissza annak, aki segített nekik. A dramaturgia egyszerű, a hatás garantált, de sokszor sérti a szereplők emberi méltóságát.

Ennél is nyersebb formája a kihasználásnak a „bumvertising”, amikor hajléktalan embereket fizetnek meg azért, hogy céges logót vagy reklámtáblát hordjanak. Olcsó, figyelemfelkeltő, mégis nyugtalanító, hiszen a legkiszolgáltatottabb helyzetben élőket tárgyiasítanak azzal, hogy brandfelületként alkalmazzák őket.

Hasonló logikára épül a „poverty porn” kifejezés is, amely olyan médiatartalmakat jelöl, amelyek a szegénység látványát érzelmi manipulációként használják: könnyeket és kattintásokat várnak ott, ahol inkább csendes segítő szándékra lenne szükség.

A televíziós világ sem maradt érintetlen. A brit Channel 4 „Benefits Street” című sorozata egy támogatásokból élő közösséget mutatott be, ám a résztvevőket félrevezetve mutatták be, nem tudták, milyen műsorban szerepelnek majd, a közvélemény pedig megerősítve látta a negatív sztereotípiákat. Nem a megértés nőtt, hanem az előítéletek.

Hazánban is találunk ehhez hasonló példát: 2009-ben jogsértőnek minősítette az ORTT (a mai NMHH elődje) a Story TV A Nagy lehetőség című, Hajdú Péter nevével fémjelzett doku-soap reality műsorát, amelyben hajléktalan embereket költöztettek egy házba, és munkákat, feladatokat kaptak, az alkotók szerint rehabilitációs céllal. A határozat szerint a műsor szereplői a nézettségért és a reklámbevételek növeléséért folytatott verseny eszközévé váltak. 

Hasonlóan visszás esetekből akad bőven az interneten: volt olyan amerikai „prankvideó”, amely hamis hajléktalanszálló hirdetésével csalt oda embereket, akik valós segítséget vártak – mindössze azért, hogy valaki néhány millió kattintást gyűjtsön a kegyetlen tréfával.

A közösségi platformokon egyre több a kritika is: felhasználók szerint a megrendezett, hamis jelenetek és a figyeleméhes jótékonykodók a szenvedést profitra váltják. A jelenség azonban így is terjed, hiszen a botrány, a könny és a meghökkentés sokszor gyorsabb utat jelent a nézettséghez.

Miért fontos ez szülőként?

A gyerekek és tinédzserek jellemzően a TikTokon, YouTube-on vagy Instagramon találkoznak ezekkel a reklámokkal. Számukra a hajléktalan nem feltétlenül szociális jelenség, hanem vizuális geg: egy ember, aki „ingyen jutott valamihez”. Így az etikai rész elveszik, marad az üzenet: bárki kaphat tabletet, csak kattintani kell. Ez a leegyszerűsítés rendkívül veszélyes, mert a fiatalok valósághoz való viszonyát is torzítja.

A szociális érzékenység tudatos fejlesztése szülőként hatással van arra, hogyan látják a gyerekek a világot – és hogyan viszonyulnak a másik emberhez, különösen a kiszolgáltatottabbakhoz. Ez a tudatosság ott kezdődik, hogy értjük, a média hogyan jeleníti meg a szegénységet vagy a hajléktalanságot, és ez az, ahol a jelenlegi Temu-kampány vitája is gyökerezik.

A Stanfordi Egyetem közgazdásza, Eldar Shafir kutatásai rámutatnak: "a nélkülözés pszichológiája" létezik, vagyis amikor valami hiányzik, az ember figyelme beszűkül, és azzal kezd foglalkozni, ami számára a legnagyobb hiány. Ez a mentális terhek miatt gyakori hibás döntéseknek, túlzott költekezésnek vagy rossz tervezésnek kedvez. A szülők számára ezért nemcsak etikai kérdés, hanem pszichológiai nevelői feladat is, hogy megértessék a gyerekekkel: a nélkülözést nem lehet visszaélésszerűen kezelni, és nem szabad megjeleníteni sem úgy, mintha vicc lenne.

Fontos, hogy ne csak szűrjük, hanem kontextusba helyezzük, amit a gyerekek látnak. Ez nem csak védelmük része, de segíti azt is, hogy fejlődjön bennük a kritikai érzék és empátia. Itt nem csak a szociális érzékenység fontos téma, hanem a tudatos fogyasztó fogalma is: a gyerek megtanulja, hogy az átlátszó manipulációk mögött gyakran valós pénzügyi haszon vagy marketing áll – kérdezni és kritikusnak lenni azért fontos, mert magunkat védjük vele.

És akkor például mindenki érti majd, miért káros és aljas ez a reklám.