Pwerkelünk, bwerkelünk, dwerkelünk - mik ezek a táncok TikTokon?

A TikTok mindig élen járt abban, hogy új, sokszor kissé túlfűtött táncstílusokkal bolondítsa meg a fiatalokat, segítünk értelmezni az új trendeket.

Manapság a TikTok uralja a fiatalok szabadidős tevékenységeit, és nem meglepő, hogy a platformon folyamatosan új tánctrendek bukkannak fel. Legutóbb három új mozgás vált népszerűvé: a „pwerking”, „bwerking” és „dwerking”, amelyek hangzásánál már csak maguk a táncmozdulatok lehetnek furcsábbak avatatlan fül és szem számára.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!
A szavak önmagukban is beszédesek: a twerking új mutációi ezek, és már elnevezésükben is explicit utalást hordoznak a test azon részeire, amelyeket épp megmozgatnak. A jelenség mögött pedig nemcsak új mozgáskultúra, hanem egy komplett kulturális kódváltás áll, ahhoz képest, ahogy a korábbi generációk tekintettek a táncra.

🧠 Miről is van szó pontosan?
TikTok: Egy 2016-ban indult, rövid videók megosztására épülő közösségi platform, amelyet a kínai ByteDance vállalat fejlesztett. A felhasználók 15 másodperctől 10 percig terjedő videókat készíthetnek és oszthatnak meg, gyakran zenére, szövegre vagy kihívásokra reagálva. Az algoritmusa rendkívül fejlett: a felhasználó érdeklődését néhány másodperces interakciók alapján ismerni próbálja fel, így az ajánlott tartalmak személyre szabottak, de gyakran egyre szélsőségesebbek, hogy fenntartsák a figyelmet. A TikTok különösen népszerű a 13–18 év közötti korosztály körében, és a vizuális kultúra új nyelvét alakítja nap mint nap.
Twerking: Ez a táncforma maga az alapstílus, amelynek új mutációit ismerjük meg éppen most. Egy erősen testmozgásos táncelem, amely gyors, ismétlődő csípőmozdulatokból áll, gyakran térdelő vagy guggoló testhelyzetben, nyíltan erotikus töltettel. A twerking eredete több helyről származik, de alapvetően az afro-amerikai kultúrából indult és fejlődött ki. Afrikában és a Karib-térségben is évezredes hagyománya van a fenék és csípő ritmikus, szexuálisan hangsúlyos rázásának, amit különböző táncokban találunk meg, például az afrikai mapouka, az angolai kuduro vagy a jamaicai daggering formájában.

A modern twerking a déli Egyesült Államokban alakult ki a 1990-es években, főként New Orleans hiphop kultúrájában, ahol a bounce stílusban vált népszerűvé. Innen terjedt tovább a tánc a sztriptízbárokból a hiphop bulikba, majd az internetnek köszönhetően világszerte ismertté vált.

Ma már a twerking globális jelenség: a TikTok vagy az Instagram algoritmusai milliós nézettséghez juttatják azokat a videókat, amelyek a lehető legnagyobb vizuális és érzelmi hatást keresik – sokszor épp a szexualizáltság révén.

A „dwerking”, „pwerking” és „bwerking” nem túl meglepő módon a twerking különböző változatai, amelyeket a TikTok új trendjei között ismerhetünk meg:

  • Dwerking: ennek férfiközpontú változata, fókuszában a medencemozgás és a nemi szervekre utaló gesztusok állnak.
  • Pwerking / Bwerking: női változatok, az előbbi a női szeméremdomb, utóbbi a mell mozgását helyezi középpontba.

Miért fontos ez szülőként?

A közösségi platformok – különösen a TikTok és az Instagram – dinamikája mára jól ismert: minél erősebb az inger, annál gyorsabban terjed. A lájk és megosztás logikája nem tartalmi, hanem figyelemgazdasági alapú: nem az számít, mit mutatsz, hanem hogy mennyire ragadja meg a néző figyelmét első másodperctől.

A probléma ott kezdődik, hogy a platformok fiatal – gyakran még kamaszkorban járó – használói nemcsak fogyasztják ezeket a tartalmakat, de aktívan részt is vesznek az új trendek alakításában. 

Nem az a kérdés, hogy a gyerek „megnéz-e” egy twerkelő videót. Az a kérdés, hogy az ilyen tartalmak rendszeresen megjelennek-e a feedjében, torzítják-e az önképét, azt az elképzelését, hogy mi számít szépnek, kívánatosnak vagy éppen elvárt viselkedésnek.

A pwerkelés és bwerkelés mögött sokszor nem tudatos önkifejezés, hanem megfelelési kényszer áll – hogy „benne legyek a trendben”, hogy „felkapjanak”.

Ez a test önkéntes tárgyiasítása a láthatóságért folytatott versenyben.

Erről pedig érdemes beszélni, ahogy arról is, hogy amit kitesz magáról a netre (mindegy, melyik social média felületről beszélünk), az

  • ott is marad,
  • kontrollálatlanul terjed,
  • újra felhasználhatóvá válik,
  • mesterséges intelligenciával torzítható.

Mit tehetünk szülőként?

  • Ne csak a tartalmat, a környezetet is figyeljük: hogyan és miért kerül a gyerek elé ez a videó?
  • Beszélgessünk a testhez, szexualitáshoz, önkifejezéshez kapcsolódó kérdésekről – nem ítélkezve, hanem kíváncsian. Főleg akkor, ha ő maga is követni akarja aktívan ezt a trendet.
  • Tanítsuk meg, hogyan működik az algoritmus – és hogy mit jelent az, ha valami látható, de nem fontos.
  • Kínáljunk alternatívát: tánciskolát, zenei vagy sportfoglalkozást, ahol a test kifejezőeszköz maradhat, nem tárgy.