Milyen jót chateltél a gyerekeddel! Kár, hogy nem is ő volt az...
Egy 18 éves programozó az MI-ügynökére bízta, hogy tartsa a kapcsolatot a szüleivel. Ez nem egyedi eset, a most felnövő generáció már az emberi kommunikációt is kiszervezné. Mit jelent ez szülőként?
Nincs most elég időd?
- Egy 18 éves programozó az MI-ügynökére bízta, hogy tartsa a kapcsolatot a szüleivel: az ügynök nyomon követte az életét, és megírta helyette az üzeneteket.
- A Szilícium-völgy fiatal fejlesztői körében a mesterséges intelligencia ügynökök már nem csak munkát végeznek, hanem emberi kapcsolatokat is kezelnek.
- A jelenség mögött munkafüggőség, figyelemgazdálkodás és egy jól ismert addikciós mechanizmus áll.
- A szülői jelenlét és a személyes kapcsolattartás nem automatizálható, és nem is szabad azzá válnia.
SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Képzeld el, hogy a gyermeked másik városban tanul vagy dolgozik, napok óta nem hallasz róla. Aztán egyszer csak jön egy üzenet: lelkesen mesél a napjairól, részletes, pontosan olyan, amilyet vártál. Megkönnyebbülsz.
Mit szólnál, ha kiderülne, hogy nem is a gyereked írta?
Mennyire groteszk ötlet, hogy létezik olyan szoftver, amely folyamatosan figyeli az életét, és tudja, mit kellene mondania. Will Laverty, egy 18 éves ausztrál programozó ezt tette a szüleivel, miközben San Franciscóban dolgozott: delegálta a kommunikációt egy programnak.
Nem rosszindulatból, még csak nem is közönyt érezve. Főképp azért, mert egy olyan világban nőtt fel, amelyben a figyelem a legszűkösebb erőforrás, és már eszközök vannak arra, hogy ezt is optimalizáld. Nyilván a történet nem a magyar hétköznapok része, de az a generáció, amely otthonosan mozog a mesterséges intelligencia világában, hamarosan azzá teszi majd.
Hirdetés
A gépi asszisztens függőség
A New York Times riportja egy olyan generációt mutat be, amelynek tagjai számára az emberi kapcsolattartás már delegálható feladat. Laverty szélsőségesnek tűnő megoldása nem kivétel a Szilícium-völgyben, hanem példa: körülötte mindenki ugyanezt csinálja, csak más területen. San Franciscóban a város fiatal programozói körében az úgynevezett MI-ügynökök váltak az elmúlt hónapok legnagyobb slágerévé, a pörgő, szinte már munkafüggő Z-generáció pillanatok alatt rákattant.
🧠 Miről is van szó pontosan?
MI-ügynök (AI-agent, ágens, asszisztens): Az MI-ügynök olyan szoftverprogram, amely önállóan képes feladatokat elvégezni, emaileket megválaszolni, kódot írni, közösségi médiaposztokat közzétenni, üzleti kapcsolatokat felvenni. Nem kell folyamatosan utasítani, kap egy célt, és addig dolgozik, amíg el nem éri. A jelenségről ebben a cikkben írtunk részletesen.
- Sky Yang, az Imagine AI nevű startup 22 éves vezérigazgatója egy kínai újévi buliról lógott haza korán, hogy ellenőrizze az ügynökeit.
- Tejas Bhakta, egy 28 éves cégalapító kifejezetten szorongást érez, ha éppen nem futnak az ügynökei.
- Quinn Leng, 31 éves fejlesztő az edzőteremben és a barátnőjével tett séta közben is hangüzeneteket küld az MI-jének.
- Kollégája, Ashton Teng versenyautós mikrofont akar venni, hogy suttogva adhasson parancsot, mert egész nap hangosan diktálva már zavarta a munkatársait.
„Olyan, mint a TikTok, csak munkára"
- világít rá Teng a jelenség addiktív hatására, amivel tényleg egyszerűen érthetővé válik, milyen folyamatok mennek végbe.
A technológiai iparág fiatal programozói az évek során arról váltak ismertté, hogy szélsőségesen viszonyulnak a munkájukhoz. Az egész éjszakás kódolástól kezdve egészen addig, hogy technológiával „hekkelik meg” a saját testüket, az iparág jövőbeli reménységei (vagy várható vezetői) gyakran teljes erőbedobással vetik bele magukat olyan trendekbe, amelyek jönnek-mennek, de időnként valóban megváltoztatják a világot.
Ezúttal azonban van egy különbség: az ambícióhoz most az a félelem is társul, hogy valami olyasmit építenek, amit nem irányítanak teljesen.
Bocs, anya, nem érek rá
Laverty Ausztráliából érkezett San Franciscóba, és hamar rájött, hogy a szüleitől és barátaitól felhalmozódtak a megválaszolatlan üzenetek. Bűntudatot érzett, de ahelyett, hogy válaszolt volna, a szüleit egy csoportos chatbe tette az MI-ügynökével együtt.
Az ügynök folyamatosan nyomon követte az életét: tudta, hol dolgozik, mi történt vele, mit látott, mit élt át. Ebből rakta össze a válaszokat.
„Nagyjából mindent, amit el akartam nekik mondani, az ügynök már tudott, mert mindent nyomon követ az életemből, és egyszerűen elmesélte nekik anélkül, hogy nekem kellett volna gondolkoznom rajta" – mondta Laverty.
A szülei üzeneteket kaptak, amelyek pontosan úgy néztek ki, mintha a fiuk írta volna.
Hirdetés
A jelenség mögött nem lustaság áll, hanem egy jól dokumentált pszichológiai mechanizmus. A kutatók technoferenciának nevezik azt, amikor a technológia nem csupán eltereli a figyelmet, hanem aktívan átstruktúrálja a prioritásainkat: a digitális folyamatok sürgősebbnek tűnnek, mint az emberek.
🧠 Miről is van szó pontosan?
Technoferencia: Az a helyzet, amikor egy digitális eszköz – leggyakrabban a telefon – megzavar egy emberi kapcsolatot vagy közös pillanatot. Magyarul egyszerűen úgy lehet leírni, hogy a technológia beleavatkozik a személyes figyelembe. A fogalmat kutatások többnyire úgy határozzák meg, mint a társas interakciók technológia miatti megszakítását vagy megzavarását. A probléma tehát nem az eszközhasználat mennyiségében, hanem a minőségében van, amikor a természetes figyelem, a valós kommunikáció sérül az okoseszközök miatt, amelyek zavaró tényezőkké válnak (innen a név is).
A fogalmat McDaniel és Coyne vezette be 2016-ban, eredetileg párkapcsolatokban vizsgálva, azóta azonban a szülő-gyerek kapcsolatra is kiterjedt a kutatás. Egy 2018-ban publikált magyar vizsgálat szerint a maguk a szülők is érintettek, mindössze 11 százalékuk mentes ettől a hatástól, 48 százalékuk naponta háromszornál is többször kerül a technoferencia befolyása alá.
Laverty esete ebbe a mintába illeszkedik, de egy lépéssel tovább megy. A technoferencia eddig azt jelentette, hogy a telefon elvonja a figyelmet. Most azt jelenti, hogy az MI átveszi a kapcsolatot, hogy a figyelem teljes egészében megmaradjon (például a munkának szentelve).
„Lemaradottnak éreztem magam itt, és ez a nyomás hajtott arra, hogy minden lehetséges MI-ügynökös megoldást kipróbáljak, és megnézzem, hogyan integrálható a személyes életembe" – mondta Laverty.
A szorongást, amelyet a lemaradás miatt érzett, nem feldolgozta, hanem automatizált olyan feladatokat, amelyek lassították.
A munka már nem az irodában történik, így veszi el az életet
A mesterségesintelligencia-ügynökök egyik legnagyobb vonzereje, hogy a mérnököknek nem kell egy asztali számítógép előtt ülve begépelniük a kódot. Sok felhasználó az iMessage-hez vagy más üzenetküldő alkalmazásokhoz kapcsolja, így egyszerű szöveges üzenetben küldhet programozási utasításokat a rendszernek, amely a háttérben folyamatosan dolgozza fel a parancsokat.
A 31 éves Quinn Leng, aki programozóként dolgozik, azt mondta, naponta több órán át kényszeresen üzeneteket ír vagy hangjegyzeteket küld a MI-ügynökeinek. Akár az edzőteremben van, akár a barátnőjével sétál, egyszerűen bemondja az ötleteit az ügynökének.
„Őszintén szólva ez annyira varázslatos számomra, hogy egy kicsit függőséget is okoz” - teszi hozzá.
Ahogy fentebb is írtuk, ez a folyamatos gondolkodás nem pusztán ambíció és az alkotás vágya, hanem szorongás is, amire Tejas Bhakta, cégtulajdonos is utal a New York Times cikkében:
„Őszintén szólva, ha éppen nem futnak az ügynökeim, valami szorongást érzek. Azt gondolom: most négy ügynököt futtathatnék, és mégsem teszem."
Ez nem a hatékonyság iránti igény, hanem a lemaradástól való félelem (vagyis a munkahelyi FOMO), amely soha nem csitul, mert az elvégzett munka nem nyugtatja meg, csak újabb feladatot szül.
🧠 Miről is van szó pontosan?
FOMO: Az angol fear of missing out rövidítése, magyarul attól való félelem, hogy kimaradunk valamiből. Azt az érzést jelenti, amikor valaki azért nézi újra és újra a telefonját vagy a közösségi médiát, mert attól tart, hogy lemarad egy fontos hírről, eseményről vagy élményről, amelyben mások részt vesznek. Ez a folyamat a munkában is kialakulhat.
A munkafüggőség mögött elsősorban szorongás és alacsony önértékelés áll, az ilyen emberek sokkal bizonytalanabbak, és kevésbé érzik magukat ügyesnek a szakmájukban, mint amennyire valójában azok - derül ki az ELTE PPK kutatásából.
Ehhez társul a figyelemgazdálkodás kényszere. Az agy feldolgozási kapacitása véges: amikor valaki párhuzamosan több MI-ügynököt irányít, folyamatosan váltogat feladatok között, az kognitív túlterhelést és figyelemrövidülést okoz. Teng maga ismerte fel ezt:
„Aggódom, hogy a figyelmi ívem egyre rövidebb lesz, ahogy egyik kódolási ötletről a másikra ugrok."
Ebben a rendszerben az emberi kapcsolatok egyszerűen nem versenyképesek: a szülőknek szánt figyelem is optimalizálható erőforrássá válik.
Ha pedig még mindig keresünk kapaszkodókat a megértésben, ott a változó arányú, vagy szakaszos megerősítés – B. F. Skinner kondicionálási elméletének egyik legfontosabb felismerése – azt mondja ki, hogy ha egy viselkedést véletlenszerűen, kiszámíthatatlanul követ jutalom, az erősebben rögzül, mint bármilyen rendszeres jutalmazás. Az MI-ügynökök pontosan ezt a mintát követik: néha hibáznak, néha brillíroznak, és ez a kiszámíthatatlanság tartja fenn a késztetést. Mint egy szerencsejáték, csak munkában.
Miért fontos ez szülőként?
A cikkben szereplő fiatalok 18 és 31 év közöttiek, nem gyerekek. De amit most ők normalizálnak a munkahelyükön és a mindennapjaikban, az néhány éven belül általános trend lehet, előbb-utóbb beköszönt a mi gyerekeink életébe is, jóval fiatalabb korban.
Laverty módszere meghökkentő, de nem szélsőséges eset. Egy olyan közegben nőtt fel, ahol a szülőknek küldött üzenet megírása delegálható feladatnak számít, a mesterséges intelligencia pedig formálja az egyént, ezt maga a fiatal programozó is beismerte. Ha ez a mondat egy 18 évesnél természetesnek hangzik, érdemes megkérdezni: mit lát ebből a mi gyerekünk?
Hirdetés
Mi tegyünk szülőként?
Az aggodalom nem segít. Beszélgetni kell, kérdéseket feltenni, egyszerre megismerni és formálni a gyerek gondolkodását. Itt van pár beszélgetésindító ötlet:
- Mikor érzed úgy, hogy egy gép jobban elvégez valamit helyetted, és mikor nem helyénvaló ezt megengedni?
- Milyen kapcsolatokban fontos, hogy te magad írj, te magad szólj, nem egy program?
- Ha egy ügynök megírja helyetted az üzenetet, az még mindig a te szavad?
- Honnan tudod, hogy egy eszköz segít, vagy már helyetted gondolkodik?
Az MI-ügynökök nem tilthatók be (jó szokásunk szerint ugyebár mindig ez az első gondolat), nem is ez a feladat. Ami megtehető: tudatosítani, hogy a technológia mindig eszköz, és vannak területek, ahol az emberi jelenlét nem helyettesíthető.
A kapcsolattartás az egyik ilyen. Nem azért, mert szentimentális dolog, hanem mert a pszichológia egyértelműen mutatja: az egészséges kötődés feltétele a valódi, kiszámítható emberi jelenlét. Ezt tanítanunk kell a gyereknek. Példamutatással, beszélgetéssel, érzelmi stabilitással, hogy amikor lehetősége nyílik rá, akkor se akarja ezt mesteséges intelligenciával helyettesíteni.
- Legfrissebb
- Milyen jót chateltél a gyerekeddel! Kár, hogy nem is ő volt az...
- Ez a Roblox ellen megnyert per nagyon fontos eredmény minden szülőnek, mutatjuk a részleteket
- Jön az uniós életkor-ellenőrző app: így zárná el a gyerekeket a felnőtteknek szánt tartalmaktól az EU
- Egy közösségi oldal üzeni: tedd le a telefont!
- Ingyen játék: az Epic Games Store heti ajándéka nem tűnik első látásra félelmetesnek, de szülőként vigyázz vele!
- Két legendás verekedős játékból is film jön a mozikba, de mire figyeljen a szülő?
- Kiderült a 2027-es Budapest Comic Con időpontja, még nagyobb rendezvény várható
- Magyar kutatás: már óvodás korban a hétköznapok része a digitális világ, amire még a szülőknek és az óvodapedagógusoknak sincs válasza
- Ne hívd, ne keress rá, elég egy üzenet is a legtöbb cégnek - így alakul át az üzleti kommunikáció
- Hamarosan teljesen eltüntetheted a YouTube Shortsot a saját felületedről, és ez nagyon fontos lépés a jóllét felé