Mafia: The Old Country teszt szülőknek

Egy maffiás játékban mást jelent a család fontossága, mint a mindennapokban. Megnéztük, mit nyújt a nyár egyik legjobban várt játéka, a Mafia: The Old Country, és elmondjuk, mit érdemes tudni róla szülőként.

Nincs most sok időd?

  • A Mafia: The Old Country a világ egyik leghíresebb videójáték-sorozatának negyedik része, nevéhez híven a szervezett bűnözés világát mutatja be külső nézetes akciójáték formájában.
  • Van benne bőséggel lövöldözés, erőszak, örömlányok - csupa 18+-os téma, de olyan körítésben, amely az öncélúság fölé helyezi.
  • A játék Szicíliában játszódik, és a maffiák hajnalának történeteiből merít - a téma rajongóinak kifejezetten ajánlott.
  • Elmondjuk, mit gondolunk a témáról és a korhatárbesorolásról.
Valószínűleg senki nem gondolja, hogy egy „Mafia" címet viselő játékban csak baráti beszélgetések, vidám kirándulások, bohókás pillanatok lesznek, de a rend kedvéért szögezzük le: a 23 éves múltra visszatekintő sorozat eddig megjelent három részének mindegyike pontosan olyan jeleneteket tartalmazott, amilyenekre a cím láttán számíthatunk, és a negyedik sem tér el a mintától. 

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!
Ugyanakkor a helyzet lényegesen árnyaltabb, mint azt elsőre gondolnád, mutatunk pár érdekes szempontot, hogy segítsünk a tudatos döntésben.

Mik ezek a Mafia játékok? 

A Mafia-széria az egyik legismertebb és legnépszerűbb videójáték-sorozat, amely a szervezett bűnözés világába kalauzolja a játékosokat.

  • A sorozat kezdete az 2002-ben megjelent Mafia: The City of Lost Heaven című játékkal indult, melyben Tommy Angelo életét követhetjük nyomon, aki taxisofőrből válik a Salieri család tagjává az 1930-as évek Amerikájában. A játék kreatív módon ötvözte a nyílt világot, részletes történetet és a gengszterfilmek hangulatát, így hamar kultikussá vált. Fejlesztése 1998-ban kezdődött, eredetileg „Gangster” munkacím alatt, ez volt az első olyan játék, ahol a főszereplő mesélte el a történetet, ezzel mélyebb élményt nyújtva a játékosnak, mintha csak egy klasszikus maffiafilmet nézne.
🧠 Miről is van szó pontosan?
Maffia: Olyan szervezett bűnözői hálózat, amely illegális tevékenységekkel és erőszakos módszerekkel tartja fenn a hatalmát, és a hűséget a vérnél is komolyabb kötelékként kezeli. A „mafia” és a „maffia” szavak valójában ugyanarra a szervezett bűnözői csoportra utalnak, a különbség csupán az írásmódban van. Az olasz eredeti alak a „mafia”. A magyar nyelvben azonban a két alak is használatos, bár hivatalosan inkább a maffia írásmód honosodott meg. A szó eredete vitatott, egyesek az arab „maḥias” szóra vezetik vissza, amely a hivalkodást, kérkedést jelenti; más értelmezések a toszkán maffia (a miseria, vagyis nyomor származéka) felől közelítenek. A történészek nagyrészt egyetértenek abban, hogy a Szicília szigetét behálózó titkos társaság régebbi, mint maga a mafia név, már a középkorban is működött ilyen csoport. A  zsiványokra hősként, nem bűnözőként tekintettek, mivel az itt lakókat segítették a rendszerint idegen megszálló hatalmakkal (bizánciak, arabok, normannok, németek, franciák, spanyolok) szemben, céluk még főleg politikai volt, nem a bűnözés maga.

  • A sorozat folytatása, a Mafia II a 20. század közepének bűnöző világát dolgozza fel, Vito Scaletta bevándorló történetén keresztül, aki Amerikában próbál szerencsét és bűnözői karriert épít.
  • A Mafia III 2016-ban jelent meg, és az 1968-as évben, a fiktív New Bordeaux városában (az akkori New Orleans utánérzése) játszódik. A játék főhőse Lincoln Clay, egy vietnámi háborús veterán, aki visszatérve New Bordeaux-ba szembekerül az olasz maffiával. A történet középpontjában a bosszú áll, és foglalkozik a faji feszültségekkel is.
  • A most megjelent Mafia: The Old Country az 1900-as évek legelején játszódik a csodás Szicíliában, a sztori alapjait az ottani maffia születésének történetéből kölcsönözték. Kétségtelenül izgalmas ezt a korszakot is látni, főleg egy Keresztapa-rajongónak.

Generációk kötőereje: a gengszterek iránti rajongás

Nehéz olyan apát találni, aki ne akarná megmutatni fiának a saját fiatalkorát meghatározó filmes eposzokat. Akár A Keresztapa, a Volt egyszer egy Amerika, a Sebhelyesarcú, vagy a későbbi Nagymenők, Fedőneve: Donnie Brasco, Casino, vagy az újabb generációsnak mondható Sopranos (Maffiózók) korszak volt erős hatással ízlésünkre, erős a késztetés, hogy a szervezett bűnözés világából készült drámákat valahogy megmutassuk a fiatalabbaknak. 

Hogy ennek mi lehet a pontos pszichológiai háttere, az nehéz kérdés.

Kutatások rámutatnak, hogy ez a romantika részben a társadalmi identitás és a kapcsolódás iránti vágy kifejezése, amelyet a szervezett bűnözői csoportok látványos presztízse és karizmája vált ki. A szervezett bűnözés történelmi alakjait gyakran mitikus, szimbolikus figuraként kezelik, amely vonzó lehet egy olyan világban, ahol a normális élet igazságtalannak, unalmasnak vagy kiszámíthatónak tűnik. Sőt, a helyi közösségben rendet tartó don idilli képe azt sugallja, hogy létezik keménykezű, de igazságos vezető, aki helyreállítja a dolgokat ott, ahol az igazságszolgáltatás kudarcot vall. 

Egy 2023-as elemzés szerint az emberek vonzódása a szervezett bűnözéshez egyfajta érzelmi szabályozásként is működhet, különösen azoknál, akik traumákat éltek át, vagy nehézségeik vannak az intimitás és a kötődés terén. Így a bűnözői romantika nem csupán a gengszterek saját rendszerének idealizálása, hanem komplex pszichológiai mechanizmusok eredménye, amely magában foglalja az azonosulást, a szorongás csökkentését és a társadalmi identitáskeresést.

És persze az is lehet, hogy ezek a drámák pusztán magukkal ragadóak, a legtöbben pedig  vonzódunk az antihősök ellentmondásos történeteihez, amelyeknek rendszerint bukás a vége.

Mafia: The Old Country, mint filmes élmény

Ha a fenti "gengszer-romantika" igaz ránk is (teljesen mindegy, milyen okból), akkor az új Mafia játék tökéletes választás, mivel gyakorlatilag egy irányítható filmről beszélünk, amely erősen történet- és karakterközpontú. A játék bemutatja a maffia születését és Enzo Favara történetét, aki a szicíliai kénbányákból emelkedik fel egy bűnszervezet tagjaként. A játék a szervezett bűnözés eredetének bemutatására fókuszál, hiteles történelmi környezetbe helyezve az eseményeket.

Mindenképp érdemei közé írható, hogy a főszereplő, Enzo mellett a történetben hamar fontos szerephez jutó egyéb karakterek, mint az őt felkaroló Don Torissi, a mentorként szolgáló Luca, illetve az elengedhetetlen csinos, fiatal nő, Isabella (a Don lánya) is érdemben hozzáadnak az élményhez.

A Mafia: The Old Country lineáris, könnyen követhető eposz, klasszikus filmes narratívával szőve, nem a Scorsese-féle, sokkal inkább a klasszikusabb mozik hangulata köszön vissza benne. Ez a formátum meg is köti a kezünket, olykor ugyan barangolhatunk egy kicsit látványos világában, de többnyire kijelölt úton haladunk és minden egyes tettünkkel gördítjük előre a cselekményt.

Nemcsak a rekedtes hangú maffiózók, hanem a környezet is segít belehelyezkedni a hangulatba. Ritkán jelenik meg játékokban annyira magával ragadó terep, mint San Celeste fiktív városa, amit számos alkalommal bejárhatunk gyalog vagy lóháton is. Az első tíz percben még a füstölgő Etna képével (és hatásával) is találkozhatunk, történelmi utalások és klasszikus olasz atmoszféra rántja be a játékost.

Amikor épp nem a tájban gyönyörködünk, vagy drámai beszélgetésekben veszünk részt, jó eséllyel harcolni fogunk: vagy lőfegyverekkel, vagy késsel. Az erőszak átlagos mértékű (bármilyen furcsa is ezt így leírni), az előző játékhoz képest még visszafogottabbnak is nevezhető, nem annyira brutális, mint a hasonló 18+-os filmek vagy játékok. 

Játékmenete nem kifejezetten újító, terjedelme is véges (kb. 10-15 óra alatt végigjátszható), de a Mafia: The Old Country hangulata és a története könnyen magával ragadhat bárkit, akit egy kicsit is érdekel a maffiózók világa, a tetteik által ihletett történetek – ez a Mafia sorozat eddigi részeiről is elmondható volt. Olyan, mint egy interaktív maffiafilm, annak minden bájával és sokkoló pillanatával.

Akkor tényleg csak 18 éven felülieknek? 

Bár a hivatalos korhatárbesorolás szerint (a PEGI rendszerről itt olvashatsz) csak felnőtteknek javasolt ez a játék, mi nem érezzük annyira brutálisnak vagy drámaian sokkolónak, hogy ez feltétlenül indokolt lenne. Ha kamasz gyermeked már látott gengszerfilmeket, találkozott már a kínzással, lövöldözéssel, vagy késpárbajjal a képernyő előtt, akkor ez a játék sem fogja kikészíteni. Amennyiben a zsáner bejön neked és neki is, tudtok együtt játszani, közösen beszélgetni a történetről, a szereplők értékeiről, gyengeségeiről, akkor a Mafia: The Old Country még családi kikapcsolódásnak is tekinthető, így legalább a szülői felügyelet is adott.

Értékelés

Ami működik

  • A történetközpontúság, amely filmszerűvé és drámaivá teszi az élményt.
  • Szicília, San Celeste városa erős atmoszférát épít fel, amely beszívja a játékost.
  • A fő- és mellékszereplők is jól kidolgozottak, érdemi alakítói a történetnek.
  • Hangulatában olyan, mintha egy interaktív maffiafilmet néznénk, tele feszült és emlékezetes pillanatokkal.

Ami zavaró lehet

  • Erőszakos jelenetek (kivégzés, ujjlevágás), amelyek gyengébb idegzetűek számára nem ajánlottak.
  • A játékmenet helyenként repetitív, túlságosan kötött, de így legalább nézőként szórakoztatóbb, mint a nyílt világú játékok általában.
  • Vannak lopakodós részek, amelyek főleg nehezebb fokozaton frusztrálóan nehezek.
  • Néhol technikai problémák és hiányosságok rontják az élményt, de semmi drasztikus szerencsére.
Platform: PC, PlayStation 5, Xbox Series X|S – digitálisan és lemezes formában is elérhető.

Mit tehetünk szülőként?

  • Beszéljünk a játékban megjelenő nehezebb témákról. A maffia világa nemcsak erőszakról, hanem hűségről, árulásról és hatalmi játszmákról is szól – ezek jó alkalmat adnak beszélgetésre.
  • Nézzünk meg együtt kevésbé brutális gengszterfilmeket, epikus történeteket, beszélgessünk a zsánerről és annak kultúrális jelentőségéről.
  • Adjunk történelmi kontextust. A maffia története része Szicília múltjának: ha a gyereket érdekli, beszélhetünk a társadalmi okokról, szegénységről, kivándorlásról, hogy ne csak romantizált kép alakuljon ki benne.
  • Húzzunk határt a képernyőidőben. Az erősen narratív, filmszerű játékok hajlamosak órákra beszippantani.
  • Figyeljük az érzelmi hatásokat. A brutális jelenetek szorongást, rémálmokat válthatnak ki. Érdemes megfigyelni, hogyan reagál a gyerek, és szükség esetén közösen feldolgozni a látottakat.
  • Beszéljünk a „család” jelentéséről. A játékban a család gyakran a bűnszövetkezetet jelenti. Fontos, hogy a gyerek megértse: a valódi családi értékek nem egyenlők a lojalitással egy erőszakos szervezetben.
  • Hasonlítsuk össze a fikciót a valósággal. Beszélhetünk arról, hogy a maffia valóságban sok ember életét tette tönkre, és a romantizált ábrázolás veszélye, hogy elfeledteti a szenvedést és az áldozatokat.
  • Ha érdekel minket is a korszak, olvashatunk róla, nézhetünk dokumentumfilmet, vagy akár ellátogathatunk kiállításokra, hogy a téma ne csak videójátékban jelenjen meg.