A Left Fore Dead: Zombie Battle Golf olyan ötlettel érkezett, amelyből könnyedén lehetett volna a baráti társaságok új kedvence, egy kellemesen lökött partijáték. Nem az lett.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A golf alapvetően nyugodt sportnak tűnik. A játékos megáll a labda mögött, felméri a távolságot, kiválasztja az ütőt, beállítja az irányt, majd megpróbálja minél kevesebb próbálkozásból elérni a lyukat. A Left Fore Dead: Zombie Battle Golf ebből nagyjából annyit tartott meg, hogy van valami, amit meg kell ütni, és valahol a pálya másik végén található egy cél. Minden más szabályt elnyelt a zombiapokalipszis.
És hogy még szörnyülködhess egy kicsit: a labda ezúttal egy emberi agy, a pályákon élőhalottak kóborolnak, a játékosokat pedig egy folyamatosan közeledő lila köd is sürgeti. Közben csirkékkel, járművekkel és más pályaelemekkel lehet elterelni a zombik figyelmét, vagy legalább néhány másodpercre megszabadulni tőlük.
Papíron ez pontosan annak a könnyen tanulható, rövid menetekre épülő partijátéknak hangzik, amelyben a vereségek legalább olyan emlékezetesek lehetnek, mint a győzelmek. A gyakorlatban azonban nagyon gyorsan kiderül, hogy a káosz jelentős részét nem tudatos játéktervezés, hanem a kiszámíthatatlanul működő program okozza. Ez pedig nem igazán jó jel.
A Left Fore Dead neve egyértelmű szójáték a Valve 2008-ban megjelent Left 4 Dead címével. A „fore” a golfban használt figyelmeztető kiáltás, amellyel a játékosok jelzik, ha az elütött labda mások felé repül, kiejtése pedig nagyon hasonlít a „four”, vagyis a négy angol megfelelőjére. A cím tehát egyszerre utal a golfra és idézi meg minden idők egyik legismertebb zombis videójátékát.
A hasonlóság azonban nagyjából itt véget is ér: a Left 4 Dead egy belső nézetes, kifejezetten felnőtteknek készült kooperatív túlélőhorror, amelyben négy túlélő próbál átjutni a fertőzöttek hordáin. A véres, intenzív erőszak miatt PEGI 18-as besorolást kapott. A Left Fore Dead ezzel szemben rajzfilmes partijáték, amely a zombiapokalipszist nem rémisztő horrorként, hanem egy kaotikus golfmeccs háttereként használja. A cím ismerőssége ezért nem jelenti azt, hogy a két játék ugyanahhoz a sorozathoz tartozna, vagy ugyanazt a közönséget célozná.
A cél egyszerű: a csapatnak végig kell jutnia a pályán, miközben az agylabdát lyukról lyukra tereli, visszaveri a támadó zombikat és elkerüli a mindent elnyelő ködöt. Egy-egy menet kb. 5–15 percig tart, az újrakezdés pedig gyors és könnyű folyamat. Ez elvileg tökéletes alapot adhatna egy könnyed közös játékhoz. Csakhogy a Left Fore Deadben már maga a golfozás sem elég megbízható.
A labda időnként olyan akadályokról pattan vissza, amelyek látszólag nincsenek ott, máskor teljesen más irányba indul, mint amerre az ütés alapján várnánk. Egy ügyességi játékban természetesen belefér, hogy a játékos rosszul mérje fel a szöget vagy túl nagy erőt használjon. Itt azonban sokszor nem lehet eldönteni, hogy mi hibáztunk, vagy a fizika mondott fel ismét szolgálatot.
Az élőhalottak viselkedése legalább ennyire bizonytalan. Előfordul, hogy alig jelentenek veszélyt, máskor szinte végtelen tömegben jelennek meg. Hiába tüntetünk el közülük több tucatot, néhány pillanat múlva újabb horda érkezik, és megint körbezárja a játékosokat.
A pályákon található figyelemelterelő eszközöknek elvileg éppen ezt a nyomást kellene kezelhetővé tenniük. Csirkét dobhatunk a zombik közé, járművekkel kelthetünk zajt, így a csapat egyik része feltarthatná az ellenfeleket, míg valaki más az agyat próbálja eljuttatni a következő lyukig. Az ötlet jó, az eszközök hatása azonban annyira rövid és bizonytalan, hogy valódi taktika nehezen építhető rájuk.
Több játékossal legalább megoszthatók a feladatok. Valaki ütheti a labdát, miközben a többiek a zombikkal foglalkoznak, és ebben a szervezetlen együttműködésben időnként valóban megszületik az a komikus káosz, amelyet a játék ígér. A legjobb pillanatok akkor jönnek, amikor a társaság már kevésbé törődik a szabályos teljesítéssel, és inkább saját szórakozást keres a pályán: zombikat ütöget, járműveket próbálgat vagy szándékosan megnehezíti a többiek dolgát.
Egy olcsó, kis csapattal készült független videójátéktól nyilván nem ugyanazt a technikai kidolgozottságot várjuk, mint egy több száz ember által fejlesztett nagyköltségvetésű produkciótól. A Left Fore Dead ráadásul a Maple Taco első játéka, amelyet a fejlesztők saját közlésük szerint tíznél kevesebben, nagyjából három hónap alatt készítettek el.
Ez sok mindent megmagyaráz, de a hibákat nem teszi kevésbé zavaróvá.
Mert nem lehet apróságnak nevezni, hogy a karakterek és a zombik időnként egymásba csúsznak, az ellenfelek eltűnhetnek, miközben továbbra is sebzik a játékost, és olyan helyzet is előfordulhat, amikor a program egyszerűen kilövi a karaktert a pályáról. Ilyenkor nem marad más, mint kilépni és újrakezdeni a menetet. A hangok sem mindig szólalnak meg megfelelően: egy járművel vagy tereptárggyal való ütközés néha teljesen néma, máskor recsegés, statikus zaj vagy szakadozó hangeffekt kíséri.
A rajzfilmes grafikai irány önmagában nem rossz, kicsit a Worms 3D világát juttatja a régivonalas játékosok eszébe. A furcsa golfozók, az élénk színek és a kissé esetlen zombik jól illenek a komolytalan hangulathoz, fiatalok számára is könnyen befogadható formába öntik a játékélményt. A pályák azonban hamar üresnek és kidolgozatlannak hatnak, az animációk pedig nem képesek elfedni, mennyire korai állapotban került piacra a játék.
A Left Fore Dead: Zombie Battle Golf fejlesztői a Steam adatlapján nyíltan jelzik, hogy generatív mesterséges intelligenciát is használtak egyes pályagrafikák és kétdimenziós vizuális elemek elkészítéséhez. Saját közlésük szerint az így létrehozott anyagokat utólag átdolgozták, megszerkesztették és beillesztették a játékba, a játékmenetet és a játéktervezési döntéseket azonban emberek készítették.
Generatív mesterséges intelligencia: Olyan MI-rendszer, amely a betanítása során megismert minták alapján új tartalmat – például szöveget, képet, zenét, hangot, videót vagy programkódot – képes létrehozni. Nem egyszerűen kikeres és megmutat egy már létező elemet, hanem a kapott utasítás alapján új eredményt állít elő. A kész tartalom minősége, pontossága és eredetisége változó lehet, ezért általában emberi ellenőrzésre és utómunkára van szükség.
Ez önmagában nem magyarázza meg a hibás fizikát, az eltűnő zombikat vagy a hangproblémákat. A látvány egyenetlenségét viszont már nehéz ettől teljesen függetlenül értékelni. A pályák és a kétdimenziós elemek között kevés az igazán emlékezetes részlet, az egészből hiányzik az az egységes vizuális karakter, amely a zombis golf egyébként remek alapötletét valóban saját világgá formálhatta volna.
Szülőként ez azért érdekes, mert a gyerekek egyre több olyan videójátékkal találkoznak, amelynek egyes elemei generatív mesterséges intelligenciával készültek. A Left Fore Dead ebből a szempontból legalább egyértelműen jár el: nem próbálja elhallgatni az MI használatát, és legalább jó példa lehet arra, hogy a technológia még nem képes az emberi munkát kiváltani.

A Left Fore Dead kétségtelenül barátokkal mutatja a jobbik arcát. Már az is szórakoztató helyzeteket teremthet, hogy a játékosok ugyanazt az agylabdát próbálják célba juttatni, miközben nem mindig ugyanazt tekintik a következő értelmes lépésnek. Valaki előrerohan, más a zombikat püföli, a harmadik rossz irányba üti a labdát, a negyedik pedig közben eltűnik a ködben.
A probléma az, hogy ezt a fajta élményt sokszor inkább a társaság teremti meg magának, nem maga a videójáték.
Egy jó partijáték világos szabályokat ad, majd teret enged a játékosoknak, hogy ezekből kiszámíthatatlan, vicces helyzeteket hozzanak létre. A Left Fore Deadben viszont gyakran a hibás fizika, az eltűnő ellenfél vagy a működésképtelen figyelemelterelés borítja fel a menetet. Lehet ezen nevetni egyszer vagy kétszer, de egy idő után már nem közös élmény, hanem közös bosszankodás lesz belőle.
A játék egyszerre követeli meg az agylabda röppályájának felmérését, az ütés irányának és erejének beállítását, a közeledő zombik figyelését, valamint a lila köd elől vezető út gyors megtervezését. Ezek a feladatok elsősorban a szem-kéz koordinációt, a téri tájékozódást, a vizuális figyelem megosztását és a gyors döntéshozatalt gyakoroltathatják.
Akció-videójátékokkal végzett kísérletek és összegző kutatások valóban találtak javulást bizonyos vizuális, figyelmi és mozgáskoordinációs feladatokban, több játékos esetén pedig a szerepek felosztása és a folyamatos egyeztetés az együttműködést is gyakorolhatja. Ebből azonban nem következik, hogy a Left Fore Dead fejlesztő hatású lenne, vagy hogy a játékban megszerzett rutin automatikusan jobb iskolai teljesítménnyé, tartósabb figyelemmé vagy általánosan fejlettebb gondolkodássá alakul. Ráadásul ebben a játékban a hibás fizika és a kiszámíthatatlan működés éppen a tanulási folyamatot gyengíti, hiszen a játékos nem mindig kap megbízható visszajelzést arról, hogy mit csinált jól vagy rosszul.
A Left Fore Dead: Zombie Battle Golfhoz jelenleg nem találtunk hivatalos PEGI-besorolást. Ezért különösen fontos, hogy a szülő ne a színes, rajzfilmes látványból próbálja kikövetkeztetni, kinek való a játék.
A zombikat golfütőkkel és más eszközökkel lehet támadni, a játékmenet pedig folyamatos harcra és menekülésre épül. Az erőszak stilizált és komikus, nem egy realista horrorjátékról van szó, de az élőhalottak tömege, az állandó üldözés és a kapkodás kisebb vagy érzékenyebb gyerekeknek így is nyomasztó lehet.
A játékon belül van chat és online interakció is a közösségi élményhez. A csapatmunka során a hangalapú kommunikáció kifejezetten hasznos, a fejlesztők még mikrofon használatát is ajánlják. Gyerekeknél ezért csak zárt, ismerősökből álló társaságot javasolnánk, nem idegen játékosokkal történő közös játékot.
Magyar nyelvű támogatás nincs. A kezelőfelület, a hangok és a feliratok kizárólag angolul érhetők el. A játékmenet alapjai ettől még megtanulhatók, de a beállítások, a visszajelzések és az online kommunikáció megértéséhez szükség lehet angoltudásra vagy felnőtt segítségére.
A tartalom alapján körülbelül 10–12 éves kortól lehetne szóba hozni, de a jelenlegi technikai állapot miatt még ennél a korosztálynál sem ajánlanánk jó szívvel a vásárlást. A frusztrációt ugyanis nem elsősorban a kihívás, hanem a kiszámíthatatlan működés okozza.
A Left Fore Dead: Zombie Battle Golf olyan ötletre épül, amelyből remek közös videójáték készülhetett volna. A zombis golf már önmagában elég bizarr ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet, a rövid menetek, a kooperatív feladatmegosztás és az egymás szórakoztatására épülő káosz pedig pontosan illik egy baráti estéhez. A jelenlegi változat azonban inkább egy korai fejlesztői próba benyomását kelti, mint kész termékét. A labdafizika kiszámíthatatlan, a zombik viselkedése kiegyensúlyozatlan, a figyelemelterelő eszközök alig használhatók, a hangok hibásak, és időnként az egész menetet újra kell indítani. A barátokkal töltött idő valamennyit javít az élményen, de nem eleget ahhoz, hogy elfeledtesse ezeket a problémákat.
Platform: PC