Attól még nem lesz autista a gyerek, mert a TikTok azt mondja

A tinédzserek egyre gyakrabban diagnosztizálják magukat ADHD-val vagy autizmussal a TikTok és más közösségi oldalak alapján, ez pedig a szakemberek szerint súlyos tévedésekhez vezet.

Nincs most elég időd?

• A TikTok és más social alkalmazások növelték az ADHD és más mentális egészséggel kapcsolatos kivizsgálásokra irányuló beutalásokat Amerikában, emiatt már a szakemberek is próbálják felhívni a figyelmet a jelenségre.
• Hazánkban is megfigyelhető a jelenség, az NMHH kutatása világosan kimutatta, hogy egyre több fiatal diagnosztizálja magát félre pusztán az internetre hagyatkozva.
• A közösségi média, például a TikTok, erőteljesen befolyásolhatja a mentális egészséggel kapcsolatos tünetek megítélését.
• A TikTok algoritmusa visszhangkamrát hozhat létre, amely megerősíti a felhasználók meglévő hiedelmeit a különböző zavarokról.
• A készségek fejlesztésére való fókuszálás sok tinédzser számára hasznosabb lehet, mint a diagnózis hajszolása - erről egy klinikai pszichológus ír, amelyet minden szülőnek ajánlanánk.

A TikTok az elmúlt években a serdülők mentális térképének egyik legfontosabb csatornájává vált. Pár másodperces videókban tűnnek fel fiatalok, akik részletesen beszélnek figyelemzavarukról, szorongásukról vagy épp autizmus-spektrumtapasztalataikról. A közösségi média demokratizálta a mentális egészségről szóló beszédet, ugyanakkor el is torzította azt: soha ennyien nem keresték a diagnózist – és soha ennyien nem kaptak bizonytalan válaszokat.

🧠 Miről is van szó pontosan?
TikTok: Rövid videók megosztására épülő közösségi platform, amelyet 2016-ban indított a kínai ByteDance. A felhasználói tevékenység – például nézési idő, kedvelések, hozzászólások – alapján ajánl tartalmakat a „Neked” (For You) oldalon, így erősen személyre szabott élményt kínál.

Randy Kulman, Ph.D., gyermekklinikai pszichológus, ötgyermekes apa és a LearningWorks for Kids alapítója úgy látja: az online tartalmak sok gyereket juttatnak el szakemberhez, de sokszor tévútra is visznek.

„Gyakran tapasztalom, milyen hatással van a gyerekekre és szüleikre, hogy a mentális egészségről a TikTokon és a YouTube-on tájékozódnak. Neuropszichológiai értékeléseket végzek, és rendszeresen találkozom olyan családokkal, akik azt szeretnék tudni, mutat-e a gyermekük olyan tüneteket, amelyek ADHD-ra, autizmusra, depresszióra, szorongásra vagy tanulási nehézségre utalnak” – fogalmaz.

Egy 12 éves kislány betegségtudata

Egyik közelmúltbeli vizsgálata során Kulman egy 12 éves kislányt és annak édesanyját fogadta. A kislány magabiztosan átvette a vezetést az interjú során, és egy hosszú tünetlistát sorolt fel, amely ADHD-t, tanulási nehézségeket, klinikai szintű szorongást és depressziót, valamint végrehajtó funkciós problémákat tartalmazott. Emellett olyan jelenségekről is beszélt, mint a derealizáció és kényszeres gondolatok. A beszélgetés során többször is megkérdezte, lehet-e ADHD-s, autista vagy OCD-s.

🧠 Miről is van szó pontosan?
Végrehajtó funkciós problémák: Az agy magasabb rendű, szervező és irányító folyamataiban – például a figyelem szabályozásában, a tervezésben, a problémamegoldásban vagy az impulzusok gátlásában – jelentkező nehézségek. Ezek a funkciók teszik lehetővé, hogy valaki céltudatosan gondolkodjon, döntéseket hozzon, és a viselkedését a helyzethez igazítsa. Ha sérülnek, a gyermek nehezebben tud koncentrálni, feladatot befejezni vagy rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz.
Derealizáció: Olyan élmény, amikor a külvilág valószerűtlennek, távolinak vagy „álomszerűnek” tűnik, mintha az ember egy filmen keresztül szemlélné a saját életét. Gyakran erős stressz, kimerültség vagy szorongás hatására jelentkezik, és önmagában, átmeneti formában nem tekinthető pszichiátriai zavarnak.

A kivizsgálás során azonban Kulman számára kiderült, hogy a lány kitűnően teljesít az iskolában, jó kapcsolata van a kortársaival, és több szakkörön, közösségi programban is aktív. Otthon sok időt töltött online, barátainak írt üzeneteket, és rendszeresen használta az Instagramot és a TikTokot. Édesanyja szintén aktív volt a közösségi médiában, és jól ismerte az ADHD és a szorongás diagnosztikai kritériumait.

Az első találkozó végén (amely végül az utolsó is lett) Kulman óvatosan megjegyezte, hogy a sok tünet ellenére talán mégsem áll fenn minden felsorolt zavar. Igyekezett hangsúlyozni, hogy a tünetek nem feltétlenül indokolják a klinikai diagnózist, hiszen a lány iskolai és társas alkalmazkodása kiváló, nincsenek egészségügyi vagy pszichoszociális problémái. Ezt a megjegyzését azonban teljes csend fogadta.

Kulman megpróbálta elmagyarázni, hogy a serdülőkor természetes velejárói az érzelmi hullámzások és a stressz, de a lány és az édesanyja meg voltak győződve arról, hogy mindez egyértelmű pszichiátriai kórkép.

A pszichológus elmondta, hogy a mentális zavar akkor tekinthető diagnosztizálhatónak, ha jelentősen megzavarja a mindennapi életet – iskolai, otthoni vagy társas szinten –, és komoly szenvedést, funkcióromlást okoz több életterületen.

Nem egyedi eset

A közösségi platformokon, különösen a TikTokon, az ADHD-val vagy autizmussal kapcsolatos videók száma robbanásszerűen nőtt. Egyes kutatások szerint a rövid videók nyomán növekedett a gyerekek pszichológiai kivizsgálásainak száma is.

A szakemberek ugyanakkor aggodalommal figyelik a jelenséget:

a fiatalok sokszor már kész diagnózissal érkeznek, amelyet nem klinikai vizsgálatok, hanem algoritmusok erősítenek meg.

A TikTok sajátos dinamikája felerősíti az ön-diagnózisra való hajlamot. Míg más platformok a legnépszerűbb tartalmakat helyezik előre, a TikTok személyre szabottan adagolja a hasonló videókat, így a felhasználó egyre mélyebbre kerül a saját „diagnózisának” világában, egy algoritmikusan felépülő visszhangkamrában.

🧠 Miről is van szó pontosan?
Visszhangkamra: Olyan információs környezet, amelyben a felhasználó kizárólag a saját nézeteit megerősítő tartalmakkal találkozik. Az algoritmusok ilyenkor kiszűrik az ellentétes véleményeket, így az ember egyre inkább bezáródik a saját világlátásába, miközben megerősödik benne a téves vagy leegyszerűsített meggyőződés.

Egy 2022-es vizsgálat szerint elmondható, hogy a

• TikTokon megjelenő mentális egészségügyi tanácsok 84 százaléka félrevezető,
• az ADHD-ról szóló száz legnépszerűbb videó közül pedig mindössze 21 százalék bizonyult hasznosnak.

Magyarországon a kamu betegség is népbetegség lesz

Az NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) kutatása szerint a TikTok-videók hatására a fiatalok közel fele hajlamos önmagát vagy másokat nem létező, kitalált mentális betegséggel diagnosztizálni.

A vizsgálat középiskolások és egyetemisták bevonásával zajlott, és egy „álinfluencert” mutató, kísérleti videóval tesztelte, mennyire fogékonyak a nézők a hamis mentális egészségügyi tartalmakra.

A kitalált betegség a „virtuális identitás disszociációs zavar” (VIDZ) nevet kapta, amelynek tünetei – például a közösségi médiában való túlzott érzelmi bevonódás, az online és offline identitás keveredése vagy az internetes történésekre adott felerősödött reakciók – sok fiatal számára ismerősen hangozhattak.

• A felmérés szerint a résztvevők 44 százaléka elhitte a betegség létezését, és saját magán vagy másokon is felismerni vélte a tüneteket,
• míg mindössze 30 százalék maradt kritikus.

A kutatás rámutatott: a téves öndiagnózis valószínűsége különösen magas azoknál, akik érzelmileg erősen kötődnek a közösségi média világához, és nem rendelkeznek megfelelő egészségügyi alapismeretekkel.

Az eredmények szerint a fiatalok gyakran „szakértői külsőségekre” támaszkodva fogadják el valódinak az online információkat – például ha a videó szereplője orvosnak látszik.

Az NMHH tanulmánya szerint mindez a kritikus médiahasználat oktatásának sürgető szükségességét bizonyítja: a fiatalok álhírfelismerési képességeit célzott oktatási programokkal, a pedagógusok és a szülők digitális tudatosságának fejlesztésével lehetne hatékonyan erősíteni.

Csak a kritikus gondolkodás lehet a kulcs

Kulman szerint a tinédzserek, akik még nem elég érettek az információk feldolgozásához, könnyen túlterhelődhetnek az online ingerektől. A közösségi média és az internet előtti korszakban a szülők részben megóvhatták gyermekeiket ezektől a terhektől. Ma már ez lehetetlen: a serdülők egyre nagyobb társadalmi és személyes stresszt élnek meg ennek következtében.

„A praxisomban sok ilyen stresszes kamasz jelenik meg, akiknél nem állapítható meg egyértelmű pszichiátriai zavar. Egy részük ún. szubklinikai szinten érintett: vagyis mutatnak bizonyos tüneteket, de azok nem érik el a diagnosztikus küszöböt” - mondja a szakértő.

Véleménye szerint enyhébb esetekben érdemesebb a diagnózis helyett a készségfejlesztésre összpontosítani:

• a végrehajtó funkciók,
• a szociális-érzelmi tanulás,
• a kitartás,
• a kreativitás
• és az önismeret erősítésére.

A megbízható, pontos információk kulcsfontosságúak a mentális egészség támogatásában, és segíthetik a kamaszokat abban, hogy jobban megértsék önmagukat. A közösségi média viszont gyakran éppen ennek az ellenkezőjét éri el: elhomályosítja a valós diagnosztikus határokat.

Miért fontos ez szülőként?

Kulman szerint a szülőknek segíteniük kell gyermekeiknek megérteni, hogy a stressz, a szomorúság, a figyelmetlenség vagy a társas nehézségek az élet természetes részei.

A szülő az első pszichológiai szűrő.

Ha egy kamasz azt állítja, hogy „ADHD-s vagyok, mert a TikTokon láttam”, a legfontosabb nem a cáfolat, hanem a beszélgetés. Érdemes együtt megnézni a forrásokat, és rákérdezni, pontosan mit él át a gyerek.

A tünetek listája helyett a működés a lényeg: akadályozza-e a tanulást, a baráti kapcsolatokat, az alvást, a mindennapi jóllétet.

A szülői figyelem, az értő és támogató beszélgetés, a készségek fejlesztése a kulcs ahhoz, hogy az érthető szorongás ne csapjon át indokolatlan betegségtudatba, és minél több időt, energiát, figyelmet kaphasson az, akinek tényleg szüksége van szakorvosi segítségre.

• pszichológia
• tiktok
• NMHH
• Randy Kulman
• autizmus
• ADHD
• betegségtudat