A másik Bennet lány – kritika szülői szemmel a Jane Austen-univerzum lenézett mellékszereplőjéről

2026.06.12. 06:50 Horváth Péter

Mary Bennet sokáig csak a furcsa testvér volt a Büszkeség és balítélet hátterében. A másik Bennet lány végre neki ad főszerepet, és szülőként is nehéz kérdést tesz fel: mit kezd egy gyerek azzal, ha a családja sem kezeli jól?

A másik Bennet lány – kritika szülői szemmel a Jane Austen-univerzum lenézett mellékszereplőjéről

Nincs most elég időd?

A másik Bennet lány tízrészes brit romantikus drámasorozat, amely Janice Hadlow regényéből készült, és Mary Bennet szemszögéből folytatja a Büszkeség és balítélet világát.
A részek nagyjából félórásak, de így is meglepően komplex és idővel nagyon szerethető történet bontakozik ki, amely nem csak a Jane Austen-rajongóknak lehet csemege.
A történet fontosabb szülői rétege a mellőzött, félreértett gyerek helyzete egy toxikus anya árnyékában: Marynek nem az a feladata, hogy hirtelen más emberré váljon, hanem hogy végre saját magát képes legyen szeretni, és elhinni, hogy mások képesek benne a szépet látni.
Kisebb gyereknek lassú, érdektelen lehet, de nagyobb gyerekkel remek közös néznivaló lehet önbizalomról, családi szerepekről és arról, hogyan ragadnak rá valakire a címkék.
Nem kell feltétlenül Büszkeség és balítélet rajongónak lenni ahhoz, hogy ebből beszélgetés legyen, de nem árthat az eredeti mű ismerete, mert bizonyos dolgokat új megvilágításba helyez a regényhez képest.
Az HBO Max saját korhatár-besorolása szerint 9 éven felülieknek ajánlott, de érzelmi mélysége miatt leginkább a kiskamasz és kamasz korosztály (12+) számára tartogat fontos üzeneteket.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

A Büszkeség és balítélet családi tablója mindig hálás terep volt a feldolgozásoknak, de Mary Bennet ritkán kapott valódi figyelmet. Szinte mindenki ismeri az öt Bennet lányt, de eddig a feldolgozások a csendes, furcsa, folyton könyveket bújó, kissé tudálékos és a zongora mögött ügyetlenkedő Maryvel a legkevésbé sem bántak kesztyűs kézzel. A másik Bennet lány ezt a nézőpontot fordítja meg:

a sorozat azt feszegeti, mi történik azzal, aki egész életében csak háttérszereplő mások lányregényében, csinosabb és hangosabb testvérei mellett, és hogyan válhat saját életének főszereplőjévé, ha szeretetet és törődést kap.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Büszkeség és balítélet: Jane Austen 1813-ban megjelent regénye, amely a Bennet család lányain keresztül beszél szerelemről, házasságról, társadalmi rangról és a nők helyzetéről. A leghíresebb tévés feldolgozása egy 1995-ös minisorozat, amelyre később a Bridget Jones-filmek is nagyon erősen támaszkodtak, már csak Mr. Darcy karaktere miatt is (mindkét műben Colin Firth játszotta).

A Jane Austen-univerzum legfurcsább karakterének saját sorozata nemcsak egy brit kosztümös romantikus történet, hanem egy empátiára tanító mese a beilleszkedésről és az önelfogadásról, amely minden kamasznak és szülőnek erőt adhat, aki valaha is érezte már magát kívülállónak. Ráadásul a testvérféltékenység témája is helyet kap benne, új mélységet adva az eredeti történethez, amiért csak becsülni lehet.

A régi és az új

A sorozat talán legnagyobb edukációs értéke, hogy nem próbálja meg erőszakkal „megjavítani” vagy kifordítani Mary (Ella Bruccoleri zseniális alakításával életre keltett) karakterét. A lány megmarad annak az esetlen, furcsa, kicsit okostojás, szociális helyzetekben ügyetlen embernek, akinek az eredeti regényben is megírták. Ami változik, az a nézőpontunk:

a sorozat végre elmagyarázza, miért ilyen, és miért fontos, hogy meglássuk benne a szépséget, amelyet éppen a saját családja nyomott el.

A széria a háttérbe szorult, nehezen beilleszkedő emberek iránt érzett empátia tanmeséje, ha úgy tetszik. Mary nem csak azért bizonytalan, mert ilyen a természete, hanem azért, mert a környezete hosszú ideig egyetlen szerepre szűkítette: ő a kellemetlen, ügyetlen, túl komoly Bennet lány. Maga a sorozat is okosan építi ezt fel, mert egy darabig az eredeti regény történetét követjük más nézőpontból, de viszonylag hamar teljesen folytatássá válik Mary perspektívája és egészen új mélységeket kap a jól ismert alapanyag is.

Hirdetés

A másik Bennet lány legszebb részei Mary apró önállósodási pillanatai. Nem látványos lázadást kapunk (a korszellemet azért nem csúfoljuk meg), sokkal finomabb eszközökkel dolgozik az új könyv és a sorozat írója is. A sorozat is akkor találja meg igazán a saját hangját, amikor nem az ismert Austen-pillanatok árnyékában marad, hanem Mary belső útját követi, és kimondatja vele azokat a fájdalmakat, amelyeket a Büszkeség és balítélet hálátlan szerepében elszenvedett.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

A tempó is ehhez igazodik. Aki pörgős romantikus sorozatot keres, könnyen lassúnak érezheti az első részeket. A félórás epizódok viszont jót tesznek a történetnek, mert nem nyújtják túl Mary bizonytalanságát, de hagynak elég időt arra, hogy a változás ne tűnjön túl gyorsnak. A történet felétől nehéz nem darálni a szériát, mert nagyon könnyen megszeretjük a lányregényes hangulatvilágot, annak minden sablonos és néhol kiszámítható fordulatával és mellékszereplőjével együtt. Az üzenet viszont átjön és ez a legfontosabb.

Hány éves kortól ajánlott?

Az HBO Max felületén nézhető sorozat adatlapján a hivatalos korhatár 9 év, de tematikája miatt leginkább a 12-14 éves kortól lesz igazán átélhető, feldolgozható. A rövidebb, 30 perces epizódok kifejezetten jól rezonálnak a mai kamaszok tartalomfogyasztási szokásaival, de az első 1-2 részben még nehezebb kapcsolódni a történethez. A 3. epizódra azonban – amikor az eredeti regény cselekményéből Mary saját útra lép – a sorozat garantáltan berántja a nézőt.

De egy visszahúzódó, sokat szorongó vagy könnyen megszégyenülő gyerek nagyon pontosan értheti, milyen érzés, amikor valakit a családja vagy közössége nem vesz komolyan. A legjobb módszer közösen nézni a sorozatot és beszélgetni a látottakról, és hogy milyen érzéseket vált ki a gyerekből.

Hirdetés

Értékelés

A másik Bennet lány nem egy hibátlan, nagy költségvetésű szuperprodukció (a BBC láthatóan nem tolta előtérbe sem), de amit a látványban elveszít, azt a „belbecs” maximálisan pótolja. Fontos, a képernyőkön ritkán látott reprezentációja a beilleszkedési nehézségekkel küzdő fiataloknak. Kedvesebbé teszi a világot, reményt ad az emberekben, és megmutatja, hogy a képernyőn nem csak a tökéleteseknek és a társaság középpontjainak van helye. Sőt, néha még a több generáció hősnőjeként ismert Elizabeth is tanulhat valamit arról, mit jelent tényleg odafigyelni egy testvérre, akivel ugyanabban a házban nőttek fel, de egyesek kiváltságos világban, míg mások a rosszindulatú megjegyzések és a magány szürkeségében.

Ami működik:

Tökéletesen, természetes módon mutatja be egy másképpen működő, introvertált fiatal nehézségeit.
Nem a főszereplő személyiségét akarja erőszakkal átírni, hanem megmutatja, hogyan találhat otthonra a világban önmaga feladása nélkül.
Ella Bruccoleri játéka és Mary karakterfejlődése kiváló, ráadásul bájos gesztus, hogy az egyetlen őt megértő házvezetőnőt Lucy Briers (az 1995-ös feldolgozás Maryje) alakítja.
A sorozat jól mutatja meg, hogyan alakítják a családi címkék az önértékelést.
A rövid epizódhossz miatt könnyen nézhető, akár közös esti sorozatként is.
A romantikus szálak szelídek, a hangsúly inkább az önállósodáson és a belső változáson van.
Nagyobb gyerekkel jó beszélgetést indíthat önbizalomról, testvérszerepekről és kirekesztésről.
Kedvet csinálhat a Jane Austen-regényekhez.

Ami zavaró lehet:

A családi lenézés és megszégyenítés érzékenyebb nézőknél betalálhat.
A történet eleje még erősen az ismert Austen-világra támaszkodik, de annak ismerete nélkül nem annyira könnyű követni.
A helyszínek és kosztümök szépek, de a szegényes CGI és az üres, színházszerű jelenetek kizökkenthetik a modern, látványosabb sorozatokhoz szokott fiatalokat.

Mit tehetünk szülőként?

A másik Bennet lány rengeteg remek kapcsolódási pontot kínál egy mélyebb beszélgetéshez a gyerekünkkel. Ha közösen nézzük, érdemes az alábbi témákat bedobni:

Testvérdinamikák és összehasonlítás: Mary egész életét az határozta meg, hogy a szép és okos nővéreihez mérték. Beszélgessünk arról, mennyire nyomasztó tud lenni az állandó hasonlítgatás (akár a családban, akár az iskolában), és hogyan lehet ebből a szerepkörből kitörni.
Az "osztály Maryje": A film kiváló alkalom, hogy az introvertság vagy egyszerűen csak a "furcsaság" témáját behozzuk. Kérdezzük meg: a gyerek milyennek érzi magát? Vannak-e esetleg ilyen osztálytársak? Hogyan viszonyul hozzájuk a közösség? Mit tehetünk azért, hogy ők is jobban "otthon legyenek" az iskolában?
Önmagunk elfogadása: Jó beszélgetési pont, hogy Mary nem operálta át a személyiségét, nem lett belőle hirtelen harsány társasági ember ahhoz, hogy boldog legyen. A gyerekek (főleg a közösségi média korában) hajlamosak azt hinni, hogy meg kell változniuk a sikerhez. Ez a történet megmutatja, hogy néha elég csak megtalálni a megfelelő, támogató közeget.
Kedvesség érdekek nélkül: A sorozat nagyban épít arra, hogy a főhős egy ellenszenves karakterrel is kedves tud maradni, és hogy mások megalázása a legtöbb esetben a gyengeséget takarja el. Beszéljünk arról, miért nehéz jól bánni valakivel, aki "nem érdemli meg", és mit adhat ez nekünk hosszú távon.
Női szerepek és társadalmi elvárások: Bár a történet a 19. század elején játszódik, a nőkkel szemben támasztott szigorú elvárások – legyél csinos, simulékony, ne lógj ki a sorból, és a legfőbb célod a megfelelő pár megtalálása legyen – ma is ismerősen csenghetnek. Főleg a kamaszlányok számára a közösségi média korában. Beszélgessünk arról, hogy miként változtak (vagy épp nem változtak) a társadalmi nyomások. Mi ma a megfelelője a 19. századi elvárásoknak? Hogyan tud egy fiatal ma kiállni a saját érdeklődése, az intellektusa és a határai mellett akkor, ha a környezete (vagy az online tér) egészen mást, mondjuk egy tökéletesre filterezett „ideális” képet vár el tőle?

Hirdetés