Mary Bennet sokáig csak a furcsa testvér volt a Büszkeség és balítélet hátterében. A másik Bennet lány végre neki ad főszerepet, és szülőként is nehéz kérdést tesz fel: mit kezd egy gyerek azzal, ha a családja sem kezeli jól?

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A Büszkeség és balítélet családi tablója mindig hálás terep volt a feldolgozásoknak, de Mary Bennet ritkán kapott valódi figyelmet. Szinte mindenki ismeri az öt Bennet lányt, de eddig a feldolgozások a csendes, furcsa, folyton könyveket bújó, kissé tudálékos és a zongora mögött ügyetlenkedő Maryvel a legkevésbé sem bántak kesztyűs kézzel. A másik Bennet lány ezt a nézőpontot fordítja meg:
a sorozat azt feszegeti, mi történik azzal, aki egész életében csak háttérszereplő mások lányregényében, csinosabb és hangosabb testvérei mellett, és hogyan válhat saját életének főszereplőjévé, ha szeretetet és törődést kap.
Büszkeség és balítélet: Jane Austen 1813-ban megjelent regénye, amely a Bennet család lányain keresztül beszél szerelemről, házasságról, társadalmi rangról és a nők helyzetéről. A leghíresebb tévés feldolgozása egy 1995-ös minisorozat, amelyre később a Bridget Jones-filmek is nagyon erősen támaszkodtak, már csak Mr. Darcy karaktere miatt is (mindkét műben Colin Firth játszotta).
A Jane Austen-univerzum legfurcsább karakterének saját sorozata nemcsak egy brit kosztümös romantikus történet, hanem egy empátiára tanító mese a beilleszkedésről és az önelfogadásról, amely minden kamasznak és szülőnek erőt adhat, aki valaha is érezte már magát kívülállónak. Ráadásul a testvérféltékenység témája is helyet kap benne, új mélységet adva az eredeti történethez, amiért csak becsülni lehet.
A sorozat talán legnagyobb edukációs értéke, hogy nem próbálja meg erőszakkal „megjavítani” vagy kifordítani Mary (Ella Bruccoleri zseniális alakításával életre keltett) karakterét. A lány megmarad annak az esetlen, furcsa, kicsit okostojás, szociális helyzetekben ügyetlen embernek, akinek az eredeti regényben is megírták. Ami változik, az a nézőpontunk:
a sorozat végre elmagyarázza, miért ilyen, és miért fontos, hogy meglássuk benne a szépséget, amelyet éppen a saját családja nyomott el.
A széria a háttérbe szorult, nehezen beilleszkedő emberek iránt érzett empátia tanmeséje, ha úgy tetszik. Mary nem csak azért bizonytalan, mert ilyen a természete, hanem azért, mert a környezete hosszú ideig egyetlen szerepre szűkítette: ő a kellemetlen, ügyetlen, túl komoly Bennet lány. Maga a sorozat is okosan építi ezt fel, mert egy darabig az eredeti regény történetét követjük más nézőpontból, de viszonylag hamar teljesen folytatássá válik Mary perspektívája és egészen új mélységeket kap a jól ismert alapanyag is.
A másik Bennet lány legszebb részei Mary apró önállósodási pillanatai. Nem látványos lázadást kapunk (a korszellemet azért nem csúfoljuk meg), sokkal finomabb eszközökkel dolgozik az új könyv és a sorozat írója is. A sorozat is akkor találja meg igazán a saját hangját, amikor nem az ismert Austen-pillanatok árnyékában marad, hanem Mary belső útját követi, és kimondatja vele azokat a fájdalmakat, amelyeket a Büszkeség és balítélet hálátlan szerepében elszenvedett.
A tempó is ehhez igazodik. Aki pörgős romantikus sorozatot keres, könnyen lassúnak érezheti az első részeket. A félórás epizódok viszont jót tesznek a történetnek, mert nem nyújtják túl Mary bizonytalanságát, de hagynak elég időt arra, hogy a változás ne tűnjön túl gyorsnak. A történet felétől nehéz nem darálni a szériát, mert nagyon könnyen megszeretjük a lányregényes hangulatvilágot, annak minden sablonos és néhol kiszámítható fordulatával és mellékszereplőjével együtt. Az üzenet viszont átjön és ez a legfontosabb.
Az HBO Max felületén nézhető sorozat adatlapján a hivatalos korhatár 9 év, de tematikája miatt leginkább a 12-14 éves kortól lesz igazán átélhető, feldolgozható. A rövidebb, 30 perces epizódok kifejezetten jól rezonálnak a mai kamaszok tartalomfogyasztási szokásaival, de az első 1-2 részben még nehezebb kapcsolódni a történethez. A 3. epizódra azonban – amikor az eredeti regény cselekményéből Mary saját útra lép – a sorozat garantáltan berántja a nézőt.
De egy visszahúzódó, sokat szorongó vagy könnyen megszégyenülő gyerek nagyon pontosan értheti, milyen érzés, amikor valakit a családja vagy közössége nem vesz komolyan. A legjobb módszer közösen nézni a sorozatot és beszélgetni a látottakról, és hogy milyen érzéseket vált ki a gyerekből.
A másik Bennet lány nem egy hibátlan, nagy költségvetésű szuperprodukció (a BBC láthatóan nem tolta előtérbe sem), de amit a látványban elveszít, azt a „belbecs” maximálisan pótolja. Fontos, a képernyőkön ritkán látott reprezentációja a beilleszkedési nehézségekkel küzdő fiataloknak. Kedvesebbé teszi a világot, reményt ad az emberekben, és megmutatja, hogy a képernyőn nem csak a tökéleteseknek és a társaság középpontjainak van helye. Sőt, néha még a több generáció hősnőjeként ismert Elizabeth is tanulhat valamit arról, mit jelent tényleg odafigyelni egy testvérre, akivel ugyanabban a házban nőttek fel, de egyesek kiváltságos világban, míg mások a rosszindulatú megjegyzések és a magány szürkeségében.
A másik Bennet lány rengeteg remek kapcsolódási pontot kínál egy mélyebb beszélgetéshez a gyerekünkkel. Ha közösen nézzük, érdemes az alábbi témákat bedobni: