Nem véletlenül lett a „rage bait” az év szava, ha pedig értjük, miről van szó, talán kevésbé lehet minket is manipulálni

2025.12.01. 15:59 Képernyőidő

Néha egyetlen szó is elárulja, milyen évünk volt. A 2025-re kiválasztott év szava, a „rage bait” olyan kifejezés, amely a szülők számára is ismerősen csenghet. Elmondjuk, miért fontos értened a jelentését.

Nem véletlenül lett a „rage bait” az év szava, ha pedig értjük, miről van szó, talán kevésbé lehet minket is manipulálni

Nincs most elég időd?

  • Az Oxford Languages 2025-ben a „rage bait” kifejezést választotta az év szavának, amely az érzelmek manipulálására építő online tartalmak gyors terjedésére reagál.
  • A jelenség pszichológiai alapja a negativitási torzítás, a morális felháborodás jutalmazása és az algoritmusok figyelemgazdasági logikája.
  • A „rage bait” a dühre mint társas jelzésre épít, csoporthatárokat élez, és érzelmi kimerüléshez vezethet, különösen fiataloknál.
  • Szülőként a legfontosabb a felismerés, a beszélgetés és az érzelmi biztonság megteremtése, mert a gyerek nem hibás azért, hogy beleakad ezekbe a tartalmakba: a rendszer így van felépítve.

Az Oxford Languages idén a „rage bait” kifejezést emelte az év szavává. Az itt dolgozó szakemberek által évente kiválasztott „Word of the Year” (vagyis az Év Szava) minden esetben valós nyelvhasználati trendeken alapul, és azt mutatja meg, mely kifejezések emelkedtek ki az adott év társadalmi, kulturális vagy technológiai változásai miatt. A döntés nem egyszerű nyelvi érdekesség, hanem figyelmeztetés: olyan tartalmak özönlik el a gyerekek és felnőttek felületeit, amelyeket eleve úgy terveztek, hogy dühösek legyünk tőlük.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Oxford Languages: A világ egyik legtekintélyesebb nyelvészeti műhelye, amely az Oxford University Press részeként működik. Feladata a különböző nyelvek folyamatos monitorozása, nagy adathalmazokon végzett korpusznyelvészeti elemzése és szótárak, nyelvi adatbázisok készítése. 
Rage bait: Olyan online tartalom, amelyet kifejezetten azért hoznak létre, hogy felháborodást, dühöt vagy sértettséget váltson ki a felhasználókból, és így növelje az elérést vagy a kommentek számát. A clickbait rokona, de itt nem a titokzatos vagy félrevezető címre kattintás, hanem az érzelmi felindulás előidézése a cél. Ezzel reakciót lehet kicsikarni, amit szeretnek az algoritmusok.

Ismerős? A teljes közéleti és politikai kommunikáció, a bulvárlapok, a közösségi média egyik alapvető mozgatórugójáról beszélünk, a dühöt ébresztő tartalom az egyik legjobb megtartóerő bármilyen platformon. 

Kevés jelenség írja le pontosabban, hogyan mozdult el az online világ a kíváncsiság felkeltésétől az érzelmek tudatos felkorbácsolása felé.

Az Oxford döntése mögött egy év hangulata áll

Az Oxford University Press szerint a „rage bait” háromszoros előfordulásnövekedést produkált az elmúlt tizenkét hónapban. Ahogy Casper Grathwohl, az Oxford Languages elnöke fogalmaz: az internet egykor a figyelem megragadásáról szólt, ma pedig egyre inkább az érzelmeink befolyásolásáról. A platformok működése ehhez igazodik.

  • A felháborodást jutalmazza, 
  • a dühös kommenteket kiemeli,
  • a konfliktust életben tartja.

A 2024-es év szava, a „brain rot” – a mentális fáradtság és kiüresedés érzése – és az idei győztes finoman összeérnek: előbb a túl sok könnyű, semmitmondó tartalomtól fáradunk el, aztán a bennünket célzó provokációktól. A körforgás egyszerű: több düh, több reakció, több elérés, több kimerültség.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Mi a tudományos háttér?

A „rage bait” mögött valójában egy elég jól leírható pszichológiai gépezet működik: az agyunk alapbeállításai találkoznak az érzelmekre optimalizált algoritmusokkal. Pár lépésben megérthető a folyamat:

  • Figyelemgazdaság és algoritmusok: miért éri meg a düh?
    A legfontosabb kiindulópont, hogy a nagy platformok üzleti modellje a figyelmünkre épül. A közösségimédia-felületek nem azt „nézik”, hogy mi tesz jót nekünk, hanem azt, mi tart minket minél tovább a képernyő előtt, mert ebből lesz a reklámbevétel. Empirikus kutatások alapján a negatív, problémaközpontú hírek és bejegyzések gyakran nagyobb megosztást váltanak ki, mint a pozitívak. Egy 2024-es vizsgálat például azt találta, hogy a negatív nyelvezetet használó hírcikkeket jóval nagyobb arányban posztolják át közösségi médiába, ami ösztönzi az újságírókat a negatív hangvételre, és visszacsatol a platformok algoritmusaihoz is. Más kutatások azt mutatják, hogy ha nő egy bejegyzésben a negativitás, az különösen közszereplők esetében jár együtt több megosztással és terjedéssel. Ez az a közeg, amelyben a „rage bait” nem egyszerűen melléktermék, hanem racionális stratégia: ha az algoritmus a felháborodást jutalmazza, egyre többen fognak szándékosan felháborító tartalmat gyártani.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Figyelemgazdaság: Az a közeg, ahol a legszűkösebb erőforrás már nem az információ, hanem az emberek figyelme. A platformok, médiacégek és tartalomgyártók egymással versenyeznek ezért a figyelemért, az algoritmusokat pedig arra hangolják, hogy minél tovább tartsanak minket az adott felületen. Erről egy érdekes kísérlet is született, amelyről itt olvashatsz bővebben.

  • Negativitási torzítás: az agyunk jobban „hallja” a rosszat 
    A „rage bait” nem működne, ha az emberi agy nem lenne érzékenyebb a fenyegető, negatív ingerekre. Ezt hívják negativitási torzításnak. Klasszikus és újabb vizsgálatok egyaránt azt mutatják, hogy a negatív információkat könnyebben vesszük észre, jobban megjegyezzük, és nagyobb súlyt adunk nekik ítéleteinkben, mint a pozitívaknak. Online környezetben ez felerősödik. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki szereti a negatív tartalmakat, csak azt, hogy az agyunk automatikusan fontosabbnak érzi a „veszélyt” vagy igazságtalanságot, mint a semleges információt. A „rage bait” ezt a torzítást használja ki: olyan témákat választ, olyan szavakat és képeket pakol egymás mellé, amelyek szinte biztosan „megrántják” a belső vészcsengőt.
  • Az erkölcsi vagy morális felháborodás mint társas jelzés
    A „rage bait” tartalmak nagy része morális nyelvezetet használ: igazságtalanságot sejtet, sértett csoportokat mutat, megszegett normákról beszél. Egy nagy hatású, több millió közösségimédia-posztot elemző kutatás azt találta, hogy a morálisan felháborító posztok idővel egyre gyakoribbá válnak, ha a felhasználó az ilyen bejegyzésekre sok „lájkot” és megosztást kap. A jutalmazás tehát megtanítja az embereknek, hogy a dühös, felháborodott hang jobban „működik” az adott platformon. 

🧠 Miről is van szó pontosan?

Erkölcsi vagy morális felháborodás (moral outrage): Erős érzelmi reakció, amelyet olyan helyzetek váltanak ki, amelyeket igazságtalannak, tisztességtelennek vagy erkölcsileg helytelennek érzünk. Gyakran együtt jár haraggal, undorral és a büntetés vagy jóvátétel igényével.

  • Csoportok, „ők” és „mi”: az identitás rákapcsol
    A dühre építő tartalmak jelentős része csoportok közti feszültséget tematizál: politikai ellenfél, „másik oldal”, generációs törésvonal, gender- vagy kulturális vita. A társaspszichológia régóta leírja, hogy hajlamosak vagyunk kedvezni a saját csoportunknak (ingroup), és bizalmatlanabbnak lenni a „másokkal” szemben (outgroup). Az emberek nagyobb valószínűséggel osztanak meg negatív híreket az általuk ellenségesnek érzett politikai „kívülálló” csoportokról, mint a saját oldalukról szóló negatív híreket. Ez az ellenségesség az online térben lájkokkal, megosztásokkal jutalmazott „csoporthűségnek” tűnik, emiatt a felháborodás nemcsak érzelmi, hanem identitásszintű jelzés is lesz: „ide tartozom”, „velük vagyok szemben”. A „rage bait” pszichológiájában ez úgy jelenik meg, hogy a tartalomgyártó már eleve arra épít: ha sikerül aktiválni az „ők hülyék / rosszak / veszélyesek” érzését, akkor a csoporthoz tartozás élménye miatt több reakciót, több megosztást fog kapni.
  • Jutalmazási kör és érzelmi kimerülés
    Pszichológiai szempontból a „rage bait” egy klasszikus jutalmazási hurkot hoz létre:
    - Inger: felháborító tartalom, erős érzelmi töltettel.
    - Válasz: düh, komment, megosztás, vitába szállás.
    - Jutalom: értesítések, lájkok, új válaszok, visszaigazolás, hogy „nem vagyok egyedül”.
    - Tanulás: az agy összekapcsolja a dühöt a társas jutalommal, ez növeli az esélyét, hogy legközelebb is hasonlóan reagáljunk.
    Terápiás és pszichológus-szakmai anyagok egyre gyakrabban írják le, hogyan használják ki ezt a hurkot a platformok: a magas érzelmi bevonódás hosszabb görgetést, több hirdetés-megtekintést és erősebb platformfüggőséget eredményezhet. Ezzel párhuzamosan azonban nő a pszichés kimerülés kockázata. Klinikai és mentálhigiénés beszámolók szerint a folyamatosan dühre és konfliktusra hangolt hírfolyam fokozza a szorongást, a cinizmust és az általános bizalomvesztést, különösen fiataloknál. Tudományosan óvatosan kell bánni az ok-okozati kijelentésekkel, de az összkép világos: a „rage bait” olyan érzelmi ritmust kényszerít ránk, amely hosszú távon nehezen összeegyeztethető a lelki jólléttel.

Miért fontos ez szülőként?

A „rage bait” nem elszigetelt, csak a felnőtt világban létező jelenség (bár ott tombol igazán), hanem a gyerekek mindennapjainak része. Az algoritmusok náluk is ugyanúgy felismerik a dühreakciókat, és ugyanúgy jutalmazzák azokat.

A szülők gyakran csak annyit látnak, hogy a gyerek zaklatottan teszi le a telefont, vagy órákon át vitázik egy kommentfolyamban. A háttérben azonban tudatos tartalomtervezés áll, amely olyan témákat, mondatokat, képeket és videókat tol elénk, amelyek biztosan kiváltanak valamilyen erős reakciót.

A gyerekek érzelmi szabályozása még fejlődésben van.

Ezért sokkal sérülékenyebbek az ilyen anyagokkal szemben, és könnyebben ragadnak bele azokba a spirálokba, amelyek a düh és szorongás rövid ciklusaiból épülnek fel.

Mit tehetünk szülőként?

A „rage bait” nem hiba, hanem csapda. Érdemes együtt megvizsgálni, mi váltotta ki a heves érzelmet, és hogyan működik az a logika, amely erre ösztönözte a gyermeket.

Ehhez fontos, hogy rendszerint beszélgessünk az őt érdeklő, felkavaró témákról, tartalmakról. A gyerekek akkor tudnak határokat kijelölni az online térben, ha az otthoni közeg kiszámítható és biztonságos. Ez nem tiltást jelent, hanem támpontokat.

Érdemes közös rutinokat kialakítani, amelyek lassítják az ingeráradatot, és teret adnak a megnyugvásnak. A gyerekek számára nagy segítség, ha megtanulják felismerni a manipuláció jeleit: a túlzó felütéseket, a mesterséges konfliktusokat, a „szándékosan félreérthető” állításokat.

Szinte már közhelyesnek hat ez a tanulság, de ettől még igaz: ott, ahol valódi kommunikáció, szeretet és bizalom van, a rage bait szinte teljesen esélytelen.