A gyerek nem mindig mondja ki, hogy bántják. Inkább bezárkózik, ingerlékenyebb lesz, vagy egyszerűen nem akar iskolába menni. És mi van, ha ő bánt másokat? Erről nehéz beszélgetni, de talán egy közös filmnézés segíthet.

Egy általános iskolai konfliktus ma ritkán zajlik le a tanteremben és ér véget az utolsó csengőszóval. A gyerek hazaviszi a telefonján. Egy kimaradó üzenet, egy nevető emoji, egy „véletlenül” nyilvános screenshot tovább él a kijelzőn.
A nemzetközi kutatások szerint a iskoláskorú gyerekek harmada él át ismétlődő bántalmazást. A digitális tér ezt nem kiváltotta, hanem kiterjesztette. Ami korábban a folyosón történt, ma rögzíthető, megosztható, visszanézhető. A szégyen így nem múlik el.
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A szülő ebből gyakran semmit nem lát. A gyerek nem feltétlenül mondja ki, hogy bántják. Inkább visszahúzódik, ingerlékenyebb lesz, vagy hirtelen „nem akar suliba menni”. A közvetlen kérdés sokszor falba ütközik.
Még rosszabb, ha a gyerek nem érzi át, hogy ő bánt másokat, vagy miért rossz, ha csöndben marad, amikor ilyet lát. Egy közös filmnézés nem lesz mindenre megoldás, de elindíthat családi beszélgetést, mivel egy keretezett történet sokat segíthet abban, hogy más problémáján keresztül érezzük át a sajátunkat.
Mutatunk 5 olyan filmet, amelyek teljesen eltérő stílusban, de a bántalmazás, kiközösítés élményét mutatják be, fiatalok számára is emészthető formában, egy családi filmnézés keretében pedig remek beszélgetésindítók lehetnek.
A 2017-es amerikai családi filmdráma R.J. Palacio azonos című regényéből készült. Főszereplője Auggie Pullman, egy veleszületett arcdifferenciával élő kisfiú, aki ötödik osztályban először kerül közösségbe, miután addig otthon tanult. Az iskola nemcsak tanórákat jelent számára, hanem nyílt és burkolt bántalmazást, bizonytalan barátságokat és csoportnyomást. A film több szereplő nézőpontját is megmutatja, így nemcsak az áldozat, hanem a barát és a bántalmazó motivációi is láthatóvá válnak. A történet nem idealizál, hanem pontosan ábrázolja, hogyan működik a kiközösítés egy gyerekközösségben.
A fim Netflixen érhető el, előfizetés kell hozzá.
A cél nem az, hogy a gyerek „helyesen válaszoljon”, hanem hogy felismerje: a bántalmazás nem csak az, amikor valakit nyíltan csúfolnak. Sokszor a hallgatás, a nevetés vagy a csoporthoz való alkalmazkodás is része a történetnek.
Ez a 2016-os japán animációs film Yoshitoki Ōima mangájából készült. A történet középpontjában Ishida Shōya áll, aki általános iskolában rendszeresen bántalmazza siket osztálytársát, Nishimiya Shōkót, de aztán ő maga válik kirekesztetté. Évekkel később, középiskolásként bűntudattal próbál kapcsolatba lépni a lánnyal, és jóvátenni a múltat. A film nyíltan beszél szégyenről, társas elszigetelődésről és öngyilkossági gondolatokról, ezért csak tudatos szülői jelenléttel ajánlható ez a film, lehetőleg csak felső tagozatos gyerekkel. Külön érdekessége, hogy nem menti fel a bántalmazót, hanem megmutatja a következményeket és a felelősség súlyát.
A filmet itt lehet megnézni magyar felirattal.
Ez a film alkalmas arra, hogy a gyerekkel ne csak a „mit tettek vele” kérdésről beszélgessünk, hanem a „mit tettem én másokkal” felelősségéről és következményeiről is.
A 2016-os animációs film a Disney stúdió egyik legérettebb társadalmi meséje. A történet egy állatok lakta nagyvárosban játszódik, ahol Judy Hopps, az első nyúl rendőr próbál bizonyítani egy olyan rendszerben, amely alapvetően kasztrendszerekre osztott előítéletekre épül. A történet másik főse, Nick Wilde róka gyerekként megalázó élményt él át: pusztán a faja miatt bélyegzik veszélyesnek, és ez a stigma végigkíséri az életét. A film nem klasszikus iskolai bántalmazást mutat be, hanem a megbélyegzés és a csoportalapú előítélet működését, vagyis azt, amikor valakit nem a tettei, hanem az identitása alapján ítélnek meg. Ez a dinamika iskolai közegben is ismerős: címkék, szerepek, kimondatlan rangsorok formájában. A Zootropolisz ereje abban rejlik, hogy nem egyetlen „rossz” szereplőt mutat, hanem egy egész közeget, ahol az előítélet természetesnek tűnik. A gyerek számára így láthatóvá válik, hogy a bántalmazás nem mindig hangos konfliktus, hanem lehet rendszerszintű igazságtalanság is, amely a mi világunkban is folyamatosan jelen van a hétköznapi rasszizmus, szexizmus formájában.
A film Disney+-on érhető el, előfizetés kell hozzá.
A film segít beszélni az előítéletről, a csoportnyomásról és arról, hogyan válik a megbélyegzés önbeteljesítő jóslattá. Nem kioktat, hanem megmutatja, milyen könnyen csúszunk bele abba, hogy címkézünk, és milyen nehéz ebből kilépni, még akkor is, amikor a szándékunk jó.
A 2021-es Pixar-film egy olasz tengerparti kisvárosban játszódik, ahol két „tengeriszörny” fiú, Luca és Alberto emberi alakot öltve próbál beilleszkedni. A történet felszínen nyári kaland és barátságtörténet, valójában azonban a másság eltitkolásáról, a lebukástól való félelemről és a közösséghez tartozás vágyáról szól. A város lakói rettegnek a „szörnyektől”, miközben nem is tudják, hogy azok köztük élnek – ez a kettősség teszi a filmet erős allegóriává az előítéletről. Ercole figurája a klasszikus státuszféltő bántalmazó: gúnyolódik, lekezel, a közönség reakcióiból él, nem véletlen, hogy a főszereplők félelmét erőteljesen táplálja. A Luca azért különösen hasznos beszélgetési alap, mert nem direkt iskolai bántalmazást mutat, hanem a kirekesztés megelőző állapotát: azt a belső szorongást, amikor a gyerek már előre számít arra, hogy nem fogadják el.
A film a Disney+ kínálatában található meg, előfizetés kell hozzá.
Ez sokkal direktebb és keményebb téma. Schwechtje Mihály 2018-as filmje az egyik legpontosabb magyar alkotás a digitális zaklatásról, amely nem sokat veszített aktualitásából az elmúlt években, még akkor sem, ha egy mai tini már más platformokon mozog. A történet egy budapesti gimnáziumban játszódik, főszereplője Eszter, aki online kapcsolatba kerül egy idősebb fiúval, majd intim fotók és manipuláció révén kiszolgáltatott helyzetbe sodródik. A zaklatás nem látványos iskolai erőszakként jelenik meg, hanem üzenetek, képek és terjesztett pletykák formájában. A film nem dramatizál túl, inkább hétköznapi pontossággal mutatja meg, hogyan csúszik át egy látszólag romantikus történet érzelmi zsarolásba és online megszégyenítésbe. Külön erőssége, hogy a felnőttek tehetetlenségét és az iskolai közeg hallgatását is ábrázolja.
A filmet itt lehet egyszeri díj ellenében megnézni.
Ez a film felső tagozat és középiskola környékén komoly beszélgetések alapja lehet. Nem az online világ démonizálása a célja, hanem annak bemutatása, milyen gyorsan válhat a digitális intimitás fegyverré.