Miért választják egyesek a fordított kamerakezelést a videójátékokban? Tudományos magyarázat született

Mindenkinek kiemelten fontos, hogy a kamera felfelé vagy lefelé mozduljon a játék irányítása közben, ha előretoljuk a kontrolleren a kart. Amit sokan szokásnak hisznek, arról most kiderült: az agy működése dönti el, ki melyik beállítással érzi otthon magát.

Kevés apróság osztja meg annyira a játékosokat, mint a kamerakezelés iránya. Van, aki számára magától értetődő, hogy a kontrolleren található jobb oldali irányítókar előretoláskor lefelé mozduljon a kép, hiszen így működik egy repülőgép botkormánya is. Más viszont épp ellenkezőleg érzi természetesnek, miért fordítanánk meg a világot, ha a szemünk előtt egyértelmű, merre van a fent és a lent?

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!
Gyakran úgy tűnik, mintha a két oldal két teljesen külön logikát követne, de mi lehet ennek az oka?

A tudomány is vizsgálja

A Brunel University London két kutatója, Dr. Jennifer Corbett és Dr. Jaap Munneke kérdőívekkel és kísérletekkel mérték fel a játékosok működését ezen a területen. A kutatásban résztvevőkkel az úgynevezett Simon-hatást vizsgálták, vagyis azt, hogyan kezelik a különböző alakzatok változó helyzetét, miként veszik fel más nézőpontokat, és hogyan alakul a térbeli eligazodásuk.

🧠 Miről is van szó pontosan?
Simon-hatás: Pszichológiai jelenség, amikor az emberek gyorsabban és pontosabban reagálnak, ha az inger és a válasz helye megegyezik, és lassabban, ha ellentétes oldalon vannak.

„Sokan mondták, hogy azért szeretik a fordított beállítást, mert repülőszimulátorral kezdtek, vagy egy bizonyos konzolon játszottak, esetleg az első játékuk így működött” – magyarázta Corbett. „Mások arról számoltak be, hogy idővel váltottak a két beállítás között.”

Az eredmények szerint azok, akik gyorsan tudtak forogni a képzeletbeli térben és könnyen leküzdötték a zavaró ingereket, kevésbé hajlottak a fordított kamerakezelésre. Akik viszont lassabban reagáltak, pontosabban teljesítettek – és jellemzően ők választották a fordított beállítást.

A kutatók szerint tehát a döntés nem a gyerekkori beidegződésen, hanem a 3D-s észlelés sebességén és pontosságán múlik.

A megszokás nem minden

A kutatók szerint a játékosok gyakran azt hiszik, az első élményeik határozzák meg, melyik beállítást választják. A vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a döntés sokkal inkább abból fakad, hogyan érzékeli az agy a tárgyakat a háromdimenziós térben.

Corbett szerint érdemes lehet kipróbálni a megszokottal ellentétes beállítást is. „A játékosokat valószínűleg meglepi, de akik nem fordítva játszanak, talán jobban teljesítenének, ha gyakorolnának fordított irányítással” – mondta. „Lehet, hogy nem, de az eredményeink alapján mindenképp érdemes egy próbát tenni, mert drámaian javíthatja a versenyszerű teljesítményt.”

Miért fontos ez szülőként?

Egy gyerek sokszor makacsul ragaszkodik egyetlen irányítási beállításhoz, és a szülő számára úgy tűnhet, mintha puszta szeszélyről lenne szó. A kutatás azonban arra mutat rá, hogy a választás az agy térbeli feldolgozásából fakad.

Tanulságai azonban messze túlmutatnak a videójátékok világán.

„Ez a munka felnyitotta a szemünket arra, mekkora potenciál rejlik a beállítások optimalizálásában az ember–gép együttműködés fejlesztésére” – mondta Corbett. „Ma rengeteg technológia párosítja össze az embert a géppel vagy a mesterséges intelligenciával, hogy kiegészítsék egymást. Ha megértjük, egy adott személy hogyan teljesít a legjobban bizonyos körülmények között – például a vezérlési beállítások, a képernyő elhelyezése, vagy épp hogy célpontot kell találni vagy akadályt elkerülni –, sokkal gördülékenyebb interakciókat érhetünk el. Ez ugyanúgy igaz lehet egy boss-harcra, mint egy bonyolult laparoszkópos műtétre, ahol apró hibák is komoly következményekkel járhatnak.”

Mindannyian másképp érzékeljük a világot, és a különbségek értékesek lehetnek. Még egy ilyen apróság is remek lehetőség arra, hogy tudományosan is vizsgáljuk, hogyan javítható a teljesítmény és hatékonyság akár a játékokban, akár azokon túl.