Harminc éve megállíthatatlanul nő a gyerekek képernyőideje, a covid csak felgyorsította a folyamatot

2026.04.14. 07:12 Horváth Péter

Nem csak a pandémia húzta le a statisztikát, már évtizedek óta romlik a helyzet. Egy 30 évet átölelő tudományos elemzés rávilágított: a gyerekek élete végleg átköltözött a kijelzők mögé.

Harminc éve megállíthatatlanul nő a gyerekek képernyőideje, a covid csak felgyorsította a folyamatot

Nézzünk körbe bármelyik buszon, étteremben vagy akár a saját nappalinkban: a gyerek és a képernyő ma már szinte szimbiózisban él. A jelenség régen a „ne nézz ennyi tévét, kifolyik a szemed” típusú szülői dorgálásban kimerült, de mára egy sokkal összetettebb, zsebben hordható és minden pillanatot kitöltő digitális univerzumról beszélünk. Sokáig szerettük azt hinni, hogy a gyerekek csak a karantén alatt „szaladtak bele” a túlzott kütyüzésbe a kényszerű bezártság miatt, de a legfrissebb kutatások szerint ennél sokkal mélyebb változásról van szó. Gyakorlatilag három évtizede tartó, módszeres átalakulás ez, amelyben végleg elkezdték kiszorítani a pixelek a valós dolgokat.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

A képernyő változott, a bambulás romlott

A Clinical Child Psychology and Psychiatry szaklapban megjelent óriáselemzés kemény munka volt, a kutatók 60 különböző, 1991 és 2022 között készült tanulmányt fésültek át. Ez az első olyan munka, amely pontosan rögzíti, hogyan csúszott ki a kezünkből az irányítás az elmúlt harminc évben. Az adatokból kiderül: a képernyőidő növekedése egy lassú, de megállíthatatlan folyamat volt, amit a COVID-19 nem elindított, csak egy brutális padlógázzal a csúcsra járatott.

Hirdetés

Mutatunk pár részletet a tanulmányból, amelyekről külön-külön a Képernyőidőn is írtunk már, jól látható tehát, hogy a trend több, egymástól független kutatás szerint is ugyanazokat az eredményeket hozza ki:

A pandémia utáni ugrás: a COVID-19 után készült tanulmányok 75%-a (20-ból 15 kutatás) mutatott ki jelentős emelkedést a képernyőhasználatban. Több vizsgált országban a napi képernyőidő átlagosan 1-1,5 órával nőtt a lezárások alatt a korábbi bázisadatokhoz képest.
Életkori szakadék: az adatok szerint a 12 év feletti korosztály (serdülők) átlagosan napi 4-6 órát tölt szabadidős képernyőhasználattal, míg az általános iskolás korúaknál ez az érték 2-3 óra körül mozog.
A tévé visszaszorulása: míg az 1990-es években a gyerekek képernyőidejének több mint 80%-át a televízió tette ki, a 2010-es évek végére ez az arány 20% alá csökkent az okostelefonok és tabletek javára.
A nemek közötti különbség: a kutatás kiemeli, hogy a fiúknál a videójáték-használat dominál (ami a pandémia alatt tovább nőtt), míg a lányoknál a közösségi média és az online kommunikáció teszi ki a képernyőidő nagy részét.
A jobb társadalmi helyzet rosszabb helyzetet is teremthet: a magasabb státuszú családokban a gyerekek 15-20%-kal nagyobb eséllyel rendelkeznek saját eszközzel már 10 éves koruk előtt, ami közvetlen összefüggést mutat a magasabb teljes képernyőidővel nem túl meglepő módon.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

Nem csak a szemünk bánja: cyberbullying és alvászavar a kijelzők mögött

A kutatók nem csak a statisztika kedvéért számolgatták a perceket, céljuk az volt, hogy rávilágítsanak: a kontrollálatlan képernyőidőnek súlyos ára van. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a mennyiségi ugrás közvetlen hatással van

a fizikai egészségre,
a mentális jólétre
és az alvásminőségre is.

De van itt valami, ami talán még ennél is aggasztóbb. A digitális tér ugyanis nem egy steril buborék. Minél több időt tölt egy fiatal online, annál nagyobb eséllyel fut bele olyan káros jelenségekbe, mint a

cyberbullying,
a korosztályának nem megfelelő tartalom,
vagy a közösségi média által sulykolt, teljesen irreális testkép-ideálok.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Cyberbullying (internetes zaklatás): Olyan ismétlődő, szándékos bántalmazás, amely digitális eszközökön (közösségi média, üzenetküldők) keresztül történik.

A kutatás szerint a jövőben már nem elég azt mérni, hány órát nyomkodja a gyerek a telefont, azt is vizsgálni kell, hogy mit csinál ott pontosan.

Hirdetés

Mit tehetünk szülőként?

Nem lehet minden kizárólag egyéni felelősség, de sajnos ránk hárul a feladat. A szerzők hangsúlyozzák: a hatékony fellépéshez minőségi bizonyítékokra van szükség. Eddig a legtöbb kutatás csak az időtartamra koncentrált, de a jövőben fontos lenne a digitális tevékenységek minőségét, kontextusát és tartalmát is vizsgálni.

„A technológia hatalmas lehetőségeket kínál, de kockázatokkal is jár” – jegyezte meg Sanju Silwal, a kutatás egyik vezetője.

„Ahhoz, hogy a gyermekek profitálhassanak a digitális környezetből, folyamatos kutatásra, bizonyítékokon alapuló irányelvekre, valamint a családok, iskolák és kormányok összehangolt erőfeszítésére van szükség.”

Ennek nehézségeit a gyakorlatban láthatjuk. Az egész világ igyekszik valamilyen szabályozást hozni, korlátozni a közösségi médiát, elvenni a telefont az iskolákban, de abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy ez részmegoldás. Nem számíthatunk arra, hogy a tech-cégek majd „jófejségből” megkímélik a gyerekeink figyelmét, vagy hogy a politika elég gyors lesz a védelemhez. A felelősség kényelmetlen, de kikerülhetetlen:

a mi feladatunk, hogy a családon belül olyan digitális immunitást építsünk ki, amely nem a tiltásra, hanem a kritikai szemléletre és a valódi, offline kapcsolódásokra épül.

A technológia nem fog magától megjavulni – nekünk kell megtanítanunk a gyerekeinket, hogyan ne váljanak az algoritmusok prédájává.

Ha szeretnél hasznos tippeket, olvasd el ezt a cikket, vagy ezt az ajánlást is érdemes megnézned.

Hirdetés