Kutatások szerint az iskolakertek nemcsak a növényekről tanítanak. A gyerekek közben mozognak, együtt dolgoznak, figyelnek, és közelebb kerülhetnek ahhoz a világhoz, amelyről sokszor már csak képernyőn keresztül hallanak.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Az iskolakert elsőre aranyos szakkörnek látszik csupán: pár ágyás, néhány palánta, lelkes pedagógusok, sáros gyerekcipők. De ennél többet is elérhetünk velük, nem csak környezettudatossági, de még a képernyőidő elleni küzdelem módszertanaként is érdemes a kertészkedésre gondolni.
A kertben végzett munka egyszerre egyszerre több területet érint, a kutatások ezért több irányból vizsgálják a hatását. Van, amelyik a gyerekek környezeti attitűdjeit nézi, más a természettudományhoz való viszonyt, a fizikai aktivitást vagy az óvodáskori szem-kéz koordinációt. Az eredmények (bár nem mindig látványosak) ugyanabba az irányba mutatnak:
a kert akkor ad a legtöbbet, ha nem alkalmi programként kerül elő, hanem valódi tanulási térként működik.
Az osztálytermekben a gyerekek sokszor ülnek, hallgatnak, várnak. A kert ezzel szemben mozgásra kényszerít: hajolni kell, ásni, vizet vinni, magot szórni, leveleket figyelni, földet morzsolni. Egy tipikus beltéri órán a gyerekek az idő 84%-ában ülnek, míg a kertben ez az arány 15% körülire csökken. Ez nem tesióra, mégis kiragadja a tanulást abból a testhelyzetből, amelyben a nap nagy részét töltik.
A kertben a természettudomány is közelebb kerül hozzánk. A gyerek nem definícióként találkozik a fotoszintézissel, a talajjal, a beporzással vagy az évszakok ritmusával, hanem működés közben látja őket. Megérti, miért nem mindegy, mennyi fényt kap egy növény, hogyan változik a talaj, ha kiszárad vagy túl sok vizet kap, miért jelennek meg rovarok az ágyások körül, és mi történik, ha egy palánta nem kap elég teret. A kert egyszerre biológiaóra, környezetismeret és türelemgyakorlat, élő kísérlet, amelyben mindennek látható hatása, következménye van.
Az iskolakertek egyik visszatérő problémája, hogy nem mindig szépek. Nyáron elvadulhatnak, gyomosodhatnak, egyes növények kiszáradhatnak, mások túlnőhetnek. Sok intézményvezető szemében akadály, pedig pedagógiai szempontból éppen itt kezdődik a valódi tanulás. Ha egy felnőtt mindig kijavítja a gyerekek hibáit, ők nem látják, milyen következménye lett a döntésüknek. A digitális környezetben sok minden azonnal visszavonható. A kert lassabb és makacsabb tér. Nem lehet egy gombnyomással újrakezdeni a növekedést, nem lehet átugrani a várakozást, és a figyelmetlenségnek látható nyoma marad.
A tudományos eredmények nagyon visszafogottak ezen a téren, de ez nem cáfolja meg a fent leírt értékek jelentőségét.
Egy amerikai másodikosokkal végzett vizsgálatban 66 gyerek vett részt egy négyhetes, rovarokra épülő iskolakerti programban. A kérdőívekben nem látszott statisztikailag erős változás a környezeti attitűdökben, de a gyerekek beszélgetései és válaszai finom elmozdulást mutattak: többen konkrétabban kezdtek beszélni az élőhelyek védelméről és a rovarok szerepének fontosságáról, megnőtt az érdeklődés a környezet működése iránt, amely első lépésnek tökéletes.
Egy másik kutatás 427 harmadik osztályos tanulót vizsgált, és eredményei szerint az iskolakert akkor is hat a gyerekekre, ha nem látványos kampányként jelenik meg az iskolában. A kutatók azt találták, hogy a különböző kerttípusok és a kert használatának módja összefüggött azzal, hogyan viszonyultak a gyerekek a természettudományhoz, és mennyire érezték hasznosnak a természettudományos tanulást (itt mérhetően nőtt a pozitív gondolkodás). A környezeti attitűdök és a felelősségérzet esetében nem rajzolódott ki nagy különbség a csoportok között, de ennek oka az volt, hogy ezek az értékek már eleve magasak voltak a résztvevő gyerekeknél.
Óvodáskorú gyerekeknél a vizuomotoros integrációt vizsgálták, vagyis azt, mennyire dolgozik össze a látás és a kézmozgás. A 2021-es HortTechnology-tanulmány 2 és 6 év közötti gyerekeknél vizsgálta a kertészkedő program hatását. A kertészkedő program leglátványosabb eredménye a fiúknál jelent meg. A vizsgálatban ők javítottak a szem-kéz koordinációt mérő feladatokban, miközben a hagyományos óvodai programban részt vevő fiúk eredménye romlott. A teljes csoportot nézve a különbség még nem volt elég erős ahhoz, hogy általános következtetést lehessen levonni, de az adat így is fontos jelzés: a kézzel végzett, ismétlődő, természethez kötött tevékenységek ha nem is csodát, de mindenképpen jót tesznek a gyerekkel.
Érdekes téma a táplálkozás kérdése is. Egy 2022-es szisztematikus áttekintés 35 vizsgálatot foglalt össze 12 országból. A szerzők szerint az iskolakerti programok kedvező hatást mutattak a gyerekek táplálkozási tudására, a zöldségek és gyümölcsök elfogadására, valamint bizonyos étkezési szokásokra, például a zöldség- és gyümölcsfogyasztásra és az étrendi változatosságra.
Magyarországon ma már nem azt kell bizonygatni, hogy van-e igény iskolakertekre. A legfrissebb országos programban jóval több intézmény jelentkezett, mint ahány támogatáshoz juthatott: az Országos Iskolakert-fejlesztési Program 2026-os, VII. ütemében 44 helyre 317 érvényes pályázat érkezett, vagyis 7,2-szeres volt a túljelentkezés. Az óvodáknál még erősebb volt a nyomás, ott 7,5-szeres, az iskoláknál 6,9-szeres túljelentkezést mértek.