Egyedül a gyerekkel: az anyaság rejtett nehézsége, amiről még mindig nem beszélünk eleget

2025.08.02. 09:00 Képernyőidő

Az anyaság hőstörténetként él bennünk. Áldozatvállalás, feltétlen szeretet, „természetes ösztön”, ami majd mindent megold. A kutatások azonban árnyalják a képet, és rávilágítanak: a nők nem kapnak elég figyelmet, segítséget.

Egyedül a gyerekkel: az anyaság rejtett nehézsége, amiről még mindig nem beszélünk eleget

Nincs most elég időd?

Egy friss amerikai felmérés szerint a három év alatti gyermeket nevelő anyák 17%-a semmilyen támogatást nem kap a párján kívül, és akik kapnak, azok sem érzik elégnek azt.
Az anyaság első hónapjai alatt a mentális támogatásra és az öngondoskodás lehetőségére lenne a legnagyobb szükség.
A magyar adatok sem sokkal jobbak, a legtöbb anyag nem elégedett a segítség és a szolgáltatások minőségével, pedig nálunk erős a társadalmi és állami támogatottság - elvileg.
Szükség van a kisebb közösségek erejére. Ne várjuk, hogy kérjék – kérdezzünk, jelenjünk meg, segítsünk. Egy meleg étel, egy séta a babával, egy figyelmes üzenet is számít. Az anyaság nem egyéni túlélőtúra, hanem közös ügy.

A reklámok és Instagram-képek boldog, kisimult arcokat mutatnak, csinos babaruhát, harmonikus reggeliket. A valóság ezzel szemben gyakran csendes kétségbeesés: egy nő, aki hajnali négykor ringatja a síró gyereket, miközben egyetlen felnőtt sem kérdezte meg tőle napok óta, hogy hogy van.

Egy friss, az Egyesült Államokban végzett felmérés szerint a három év alatti gyereket nevelő anyák 17%-a semmilyen külső segítséget nem kap a párján kívül. A Philips Avent és a March of Dimes által közreadott eredmények szerint ez azt jelenti, hogy minden hatodik anya nap mint nap egyedül néz szembe a szülés utáni gyógyulással, az alváshiánnyal, a döntéskényszerrel és a depresszióval – egy olyan időszakban, amikor a támogatás elvileg kulcsfontosságú lenne. És még azok közül is, akik kapnak segítséget, 42% úgy érzi, az kevés.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

A közösség látszólag készen áll a segítségnyújtásra: tízből kilenc ember azt mondja, szívesen segítene egy friss anyának. Mégis, amikor tényleges lépésekről van szó, valami elakad. A legtöbb anya nem mer segítséget kérni, főként, ha az érzelmi támogatásról van szó.

A „Share the Care” felmérés legfontosabb megállapításai

A szülők kétharmada szerint a legnagyobb szükségük a szülés utáni első három hónapban van segítségre.
A három év alatti gyereket nevelő anyák 17%-a semmilyen támogatást nem kapott a partnerén kívül.
Azok közül is, akik kaptak valamennyi segítséget, 42% szerint az nem volt elegendő.
A legtöbb friss anya érzelmi és mentális támogatást szeretne (például a szülés utáni depresszió, az elszigeteltség érzése vagy döntési kimerültség enyhítésére), valamint lehetőséget az öngondoskodásra és regenerálódásra (pl. pihenés, könnyű mozgás, terápia).
A kisgyermeket nevelő anyák 93%-a szerint az öngondoskodás alapvető fontosságú, mégis 10-ből 8 anya naponta kevesebb mint egy órát tud csak magára fordítani.
A lakosság csak 31%-a mondja, hogy valóban jól ismeri a szülés utáni egészségügyi problémákat.
Azok, akik tájékozottak ezekről a kérdésekről, 2,5-szer nagyobb valószínűséggel ajánlanak fel segítséget egy kisgyermeket nevelő szülőnek.
A 18 év alatti gyermeket nevelő apák ugyanolyan valószínűséggel nyújtottak támogatást, mint az anyák (72% vs. 75%).
Pénzügyi támogatásban az apák vezetnek: 42%-uk segített így, szemben az anyák 26%-ával.
A közösségi támogató környezetben a segítség gyakrabban irányul közeli családtagok felé (63%), mint közeli barátok felé (49%) – pedig mindenkinek lehet szerepe.

Ez a jelentés visszhangozza, amit szülők és szakértők már évek óta mondanak: a modern amerikai gyermeknevelési modell elszakadt a valóságtól. A társadalom azt várja, hogy az anyák úgy dolgozzanak, mintha nem lennének gyerekeik – és úgy neveljék a gyerekeiket, mintha nem dolgoznának – miközben elvárja, hogy semmilyen segítségre ne legyen szükségük. De ha minden anya egyedül érzi magát, akkor valójában mindannyian együtt vagyunk ebben.

Kérj segítséget! Nyújts segítséget!

A magyar anyáknak sem könnyebb

A magyar anyák helyzete friss szülőként jelentős kihívásokat hordoz: az anyaság társadalmi elismertsége ellenére sokan éreznek gyakorlati segítség és lelki támogatás hiányt. A szülés utáni depresszió gyakorisága meghaladja a 10%-ot; fő kockázat a társadalmi-mentális instabilitás és az elszigeteltség. Az állami családtámogatások sokat segíthetnek, de ezek gyakorlati hatékonysága, illetve az emberi, közösségi támogatás mértéke változó.

Az anyaság megítélése társadalmilag pozitív: a lakosság több mint 90%-a fontosnak tartja a családi kötődést, és az anyaságot erős társadalmi értéknek tekinti. A különböző régiók és családok között jelentős eltérések vannak abban, hogy mennyi és milyen minőségű állami és emberi támogatáshoz jutnak hozzá az anyák. A Központi Statisztikai Hivatal 2024-es szülői felmérése szerint a magyarországi anyák több mint fele elégedetlen az otthoni és társadalmi támogatás mennyiségével és minőségével. Sok nő tapasztalja úgy, hogy a bölcsődék, óvodák, családsegítő szolgálatok és egészségügyi ellátórendszer nem nyújt megfelelő segítséget.

Több hazai és nemzetközi kutatás is rámutat arra, hogy a szülés utáni időszak legnagyobb kihívása nem csupán a fizikai regeneráció, hanem a mentális egészség megőrzése. Ahogy fentebb is írtuk, Magyarországon az anyák legalább 10-15 százaléka küzd a szülés utáni depresszió tüneteivel, amelyet számos tényező befolyásol:

alacsony iskolai végzettség,
terhesség alatti depressziós vagy szorongásos állapot,
gyenge vagy toxikus családi és párkapcsolati viszonyok,
anyagi bizonytalanság és stressz,
lakhatási problémák,
alkohol problémák a családban.

A friss anyák gyakran elszigetelten érzik magukat, és kevés lehetőségük van arra, hogy megfelelő lelki támogatást vagy segítséget kapjanak, akár családi, akár intézményi szinten.

Miben segíthetünk egymásnak?

Szülők, nagyszülők, családtagok, barátok - mindenki egy közösség része. Nem véletlen, hogy régen faluközösségekben működtek a családok, a gyerekeket több generáció nevelte, akik együtt éltek, vagy a nagyobb közösség vigyázott egymásra. Ma már ez kevésbé jellemző, pedig a szülőknek szükségük van pihenésre, figyelemre, támogatásra. Minden anyának jó lenne:

Érzelmi és mentális támogatás - a szülés utáni depresszióval, elszigeteltséggel, döntési kimerüléssel való megküzdés segítése.
Öngondoskodás és regeneráció: pihenés, szünetek, könnyű mozgás, terápia.

A védőnői rendszer Magyarországon kulcsfontosságú lenne a mentális problémák korai felismerésében és kezelésében. Magyar kutatások szerint a védőnők és szülésznők aktív jelenléte, rendszeres látogatásai, és a családokkal kialakított bizalmi kapcsolat jelentősen csökkenthetik a posztpartum depresszió súlyosságát, és most is sok a remek szakember ezen a területen, de sokkal többre lenne szükség.

A Semmelweis Egyetem, az MTA, valamint más hazai kutatóintézetek által végzett interdiszciplináris kutatások hangsúlyozzák, hogy az anyák testi-lelki jólétének javításához elengedhetetlen a pszichés támogató rendszerek fejlesztése is. Ehhez hozzátartozik a mentálhigiénés prevenció, a pszichológiai tanácsadás széles körű elérhetősége, valamint a családsegítő programok megerősítése.

Amíg ez nem történik meg: marad a család, és a baráti kör. A saját falunk, kis közösségünk, ahol vigyázunk egymásra. Az amerikai felmérés szerint az embereknek csak 31%-a van igazán tisztában a szülés utáni testi-lelki változásokkal. De azok, akik igen – 2,5-szer nagyobb eséllyel nyújtanak segítséget.

A Philips Avent és a March of Dimes kampánya egy alapvető igazságra emlékeztet: a segítségnyújtás nem feltétlenül nagy dolgokon múlik. Néha elég egy SMS, egy fél óra békén hagyott fürdés, egy meleg ebéd. Az anyaságban nem a mártíromság, hanem az egymás iránti törődés kellene legyen a hősies.

Különösen most, amikor annyi család próbál digitális eszközökkel kompenzálni valóságos kapcsolatok helyett, érdemes emlékezni: az érintés, az idő, a figyelem nem cserélhető le képernyőre.

A valódi segítség még mindig emberi.