A digitális bennszülöttek átka - tényleg reménytelenek a mai gyerekek?

2025.10.22. 16:02 Képernyőidő

A CEU Határtalan Tudás előadásán telt ház hallgatta Gyarmathy Éva pszichológust, aki arról beszélt, mi történik a mai gyerekekkel a digitális világ rohamos fejlődése mellett.

Nincs most elég időd?

Gyarmathy Éva pszichológus előadást tartott a CEU Határtalan Tudás rendezvényének keretében, ahol gyakorlatilag újraértelmezte a digitális nemzedék viselkedését.
Nem a szokásos sötét jóslatok hangzanak el, érdekes érveket fogalmaz meg a szakértő.
A gyerekek nem elromlottak – megváltozott környezetben fejlődnek.
Az internet és a mesterséges intelligencia új kulturális mérföldkő, amelyre minden szülőnek figyelnie kell.
A szülő feladata ma: érteni, nem ítélkezni.

A Közép-európai Egyetem (CEU) Határtalan Tudás című sorozata évek óta arra vállalkozik, hogy a tudomány és a közélet közé hidat építsen. Az előadásokon a legkülönbözőbb területek kutatói – fizikusok, pszichológusok, történészek – igyekeznek közérthetően beszélni azokról a kérdésekről, amelyek a jövő társadalmait formálják.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Októberben a digitális generációk kerültek a középpontba, az est egyik főelőadója Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológus, a tehetségkutatás és a különleges fejlődésmenetek – mint az ADHD, az autizmus vagy a diszlexia – nemzetközi rangú kutatója. Munkássága évtizedek óta arról szól, hogyan lehet a különbségeket erőforrásként értelmezni, nem hiányként. Most pedig azt tette, amit tőle talán a legjobban várhattunk:

a digitális függőség és a „másképp működő” gyerekek témáját egyszerre helyezte emberi és tudományos perspektívába.

„Nagyon sok lehetőség van a gyerekekben” – mondta, hozzátéve: először ítélet nélkül kell megnéznünk, milyen hatások érik őket. Ez a mondat volt a kulcs: Gyarmathy szerint a mai gyerekek nem „digitális függők”, hanem olyan környezetben fejlődnek, amely teljesen új idegrendszeri és pszichológiai alkalmazkodást kíván. A világ változott meg körülöttük, és ők – érthetően – másképp reagálnak.

Az evolúció már nem a természet műhelyében zajlik

A pszichológus a jelenséget messzebbről indította: a kulturális evolúció fogalmával. Gyarmathy szerint ma éppen egy ilyen korszakváltást élünk. Ahogy az írásbeliség megjelenése újraírta az agy működését, az internet is ugyanezt teszi:

„Nincsen olyan, hogy olvasásra született az ember – meghackelte az agyát, és bizonyos területeket olvasásra használ.”

Véleménye szerint ez az új közeg már biológiai szinten is formál minket, nem csupán viselkedésben. „És már itt van a mesterséges intelligencia, a nagy nyelvi
modellek, amelyek megint megváltoztatják a gondolkodást. Persze mondhatjuk, hogy ez jó vagy rossz irány, de ettől még ténylegesen átalakul a gondolkodás” - tette hozzá.

🧠 Miről is van szó pontosan?
Mesterséges intelligencia (MI): Olyan technológiai rendszerek összessége, amelyek képesek emberi gondolkodásra jellemző feladatokat végezni – például tanulni, képet elemezni vagy beszélgetni.

Szókratésztől a TikTokig

Hogy csillapítsa a pánikot, Gyarmathy történelmi párhuzamokat hozott. „Amikor az írás megjelent, Szókratész azt mondta: elbutul az ember, mert nem a fejében tárolja a tudást.” Később a középkori tudósok panaszkodtak, hogy „a mai fiatalok már tíz oldalt sem tudnak kívülről”.

A félelem tehát régi. Csakhogy most a változás sebessége más: míg az írás vagy a nyomtatás évszázadok alatt terjedt el, a digitális korszak néhány év alatt írta át az idegrendszer ritmusát.

A pszichológus szerint nemcsak a figyelem, hanem a szervezet működése is átalakul. A környezeti mérgek, a levegő és a táplálék szennyeződései hatással vannak a gyerekekre.

„Ezek a fiziológiai hatások mind egyértelműen beleszólnak a fejlődésbe. Egyértelműen kimutatták már, hogy a beszéd kialakulásának késése a várandós anya vérében lévő méreganyagokkal függ össze. Különböző tanulási zavar, figyelemzavar, hiperaktivitás, autizmus, mind-mind a fejlődést befolyásoló különböző anyagok hatása is” – mondta.

Hétköznapi képekkel illusztrálta a problémát: „Kifolyik egy kis akkuvíz itt-ott, az megy az egészséges répába. Annyira kicsi ez a Föld, hogy ezek a hatások mindenkit elérnek.” És ez sem véletlenszerű: a változások az evolúciósan legfiatalabb agyterületeket érintik, vagyis éppen azokat, amelyek a civilizációs működésért felelnek.

A digitális korszak tehát nemcsak kulturális, hanem fiziológiai átalakulás is, és egyáltalán nem biztos, hogy a megfelelő okokat kutatjuk, vagy nem elég széles spektrumon vizsgáljuk azokat.

Az információ mint terhelés

A következő ok az információtöbblet. Gyarmathy döbbenetes adattal szolgált: a mai gyerekeknek tizenötezerszer több információt kell feldolgozniuk, mint nagyszüleiknek.

„Az idegrendszer egészen másképp dolgozza fel a sok információt: eleve gyorsabb, felületesebb feldolgozásra állt át, amely a gyors döntéshozatalt segíti.”

„A rengeteg információt nem tudja mélyen, módszeresen feldolgozni, így más működéseket erősít. És tudjuk, ez is olyan, mint a use it or lose it elv: amit használunk, az erősödik meg.” – magyarázta.

A hallgatóságot egy apró példával nevettette meg: „Régen volt barna kenyér meg fehér kenyér. Most 28-féle. Mind döntés, mind inger. Krumpli? Már az sem egyféle: sütőkrumpli, salátakrumpli, édesburgonya – ami nem is krumpli.”

Az ember már nemcsak több információhoz jut, hanem máshogy értelmezi azt. Az iskola pedig ebben a zajban egyre inkább idegen elemmé válik.

„Ez nem a gyerek hibája, hanem a rendszeré, amely nem követte le a kulturális evolúció sebességét.”

Az oktatási rendszer még mindig az írásbeliség világában él, miközben a gyerekek már vizuális, interaktív közegben mozognak. Innen ered a tanulási és beilleszkedési zavarok robbanása: nem a gyerek hibája, hanem a rendszeré, amely nem követte le a kulturális evolúció sebességét.

Az újdonság mint túlélési ösztön

A pszichológus az újabb tényezőcsoportot „pszichológiai hatásokként” említette.

Száz éve a gyerek az iskolában csodálkozott rá a világra, de ma az iskola az információhiányos tér. Otthon, a gépen keresztül viszont a világ bármely részéhez hozzáfér. És ez a hozzáférés biológiailag is jutalmazó, dopamint ad, felpörget.

„Az újdonságokra való nyitottság az emberi agy túlélési eszköze.” - tette hozzá.

Nincs már mindentudó szülő

Az előadás egyik legemberibb pillanata az volt, amikor Gyarmathy a szülői tekintélyről beszélt: „A szülők elbizonytalanodtak. Bárkit le lehet alázni pillanatok alatt, engem is, téged is. A mindentudás nem létezik többé.”

Régen az ember egy személyben birtokolhatta a tudást. Később csak a szakemberek. Ma már senki sem tudhat mindent, a tudás szétterül, hálózatba szerveződik. A gyerekek ezt ösztönösen érzik, a szülők viszont gyakran elveszítik a biztos talajt. Innen ered a szorongás, és innen az igény a „frusztrációmentes” nevelésre, amely azonban valójában iránytalan.

A szülő dolga ma az, hogy partnerként legyen jelen, de a kereteket ő szabja meg. Mert szabadság csak ott van, ahol biztonság is van.

A tévéfüggőségtől a digitális krízisig

A pszichológus történelmi párhuzamot is hozott. Az 1950-es években Amerikában a televízió megjelenése volt az első nagy függőségi hullám. A hippi korszakban már azt mondták: We don’t need no education. Ők voltak az elsők, akik közvetlenül hozzájutottak az információhoz – a gyerek tanította a felnőttet.

Ma ugyanez történik, csak globálisan és gyorsabban. Az elbizonytalanodott felnőtt világban a gyerekek keresik a keretet, amelyet korábban mi bontottunk le.

Gyarmathy össze is kötötte a jövőkutatás eredményeit a pszichológiai alapszükségletekkel. Szerinte a gyorsan változó világban három képesség válik kulcsfontosságúvá:

az önállóság,
a tanulási agilitás – vagyis a kíváncsiság és az új ismeretek iránti belső motiváció –,
valamint az együttműködés, akár emberekkel, akár gépekkel.

Ezek nemcsak a jövő társadalmaiban lesznek értékesek, hanem alapvető emberi szükségleteket is kielégítenek: a kompetenciaérzést, az autonómiát és a kapcsolódást. A szakember szerint éppen ezek hiányoznak ma sok gyerek életéből – miközben a digitális világ, a játékok és az online közösségek ezeket az élményeket könnyedén megadják. A gyerek tehát nem csupán menekül a képernyőhöz, hanem ott találja meg mindazt, amit a valóság sokszor nem tud biztosítani neki: sikerélményt, választási szabadságot és közösséget.

A remény üzenete

Gyarmathy Éva nem vészharangot kongatott. Inkább arról beszélt, hogy a digitális bennszülöttség nem átok, hanem adottság, amellyel együtt kell tanulnunk élni.

„Nem kell félnünk a technológiától, hanem meg kell tanulni jól használni, megfelelő határokat és szabályokat kialakítani, ahogy minden új dolognál. [...] Nagy segítség lehet a digitális világ, ha tudatosan és okosan használjuk, és a gyerekeket ebben támogatjuk” - magyarázta az aranyszabályt, amelyet itt, a Képernyőidő oldalán is rendszeresen igyekszünk sulykolni.

„Na, innen szép nyerni, azt gondolom, innen el lehet kezdeni gondolkodni, hogy mégis mi lesz akkor, mit csináljunk.” – zárta előadását.

Abban talán mind egyetérthetünk, hogy ez a gondolkodás most minden szülő legfontosabb feladata, aki ijedten figyeli, mi is történik a világgal és azzal a rendszerrel, amiben ő nőtt fel.

Nézd meg a teljes előadást, érdemes, ahogy az utána következőeket is, illetve a kerekasztalbeszélgetést, ahol szintén fontos gondolatok hangzanak el: