World Unseen: a kiállítás, amit nem a szemeddel kell látni

Mi történik, ha a látás többé nem a szemünkhöz kötődik, hanem a tapintás, a hallás és a képzelet nyitja meg a világot? A World Unseen fotókiállítás erre keresi a választ: hogyan válhat a vizuális művészet vakoknak, gyengénlátóknak és látóknak egyaránt elérhetővé?

A budapesti Allee átriumában szeptember 10-ig látható a Canon által támogatott tárlat, amely eddig 33 helyszínt járt be Európában, a Közel-Keleten és Afrikában. Most a magyar közönség is megtapasztalhatja, mit jelent érzékekkel „olvasni” a képeket: tapintható nyomatok, hangalapú leírások és személyes történetek kísérik a világhírű fotósok alkotásait. A kiállítás a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) közreműködésével valósult meg, teljesen ingyenesen látogatható.

A szervezők célja kettős:

• egyrészt a látássérült emberek számára megnyitni a vizuális művészetet,
• másrészt a látóknak új szempontot kínálni.

Milyen az, amikor nem a színek, fények és formák vezetnek, hanem a felület, a hang vagy az érzelmi rezonancia? A World Unseen arra ösztönöz, hogy a látásról alkotott képünket ne adottságként, hanem sokféle érzékelés eredményeként gondoljuk újra.

A magyar helyzet

A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának kutatócsoportja által készített országos felmérés szerint Magyarországon közel 33 ezer vak ember él, akiknél az esetek többségében

• az időskori makuladegeneráció,
• egyéb látóhártya-betegségek,
• szürkehályog, zöldhályog
• vagy cukorbetegség okozta a látásvesztést.

Ezen kívül mintegy 218 ezer, 50 éves vagy annál idősebb látássérült él az országban, akiknek látásromlása súlyos vagy közepes mértékű lehet. Az 50 év feletti populáció közel 1 százaléka vak, 0,5 százaléka súlyos, 5 százaléka közepes, és kb. 7 százalékuk enyhe látássérüléssel küzd. 

Emellett Magyarországon a statisztikák szerint 80-90 ezer ember súlyosabban látássérült, akik között vannak gyengénlátók, alig látók, illetve teljesen vakok (sötétvakok) is. Ezeknek a személyeknek a látásképessége 30 százaléktól egészen nulláig terjedhet.

Miért fontos ez szülőként?

Egy ilyen kiállítás ritka lehetőség arra, hogy a gyerekek saját tapasztalatukon keresztül értsék meg a másságot. Az érintéssel és hallással szerzett élmények segítenek megérteni, hogy a világot nemcsak a szemünkkel tudjuk felfedezni, és az empátia éppoly fejleszthető, mint a nyelv vagy a logikai készségek. Azért különösen értékes családi program, mert közös élménnyé válik: kérdéseket vet fel, beszélgetésre hív.

Témák családi beszélgetéshez

Kisiskolásoknak (6–10 év)

• „Milyen érzés volt a kezeddel ‘megnézni’ a képeket? Mit tudtál kitalálni belőlük?”
• „Ha becsukod a szemed, mit hallasz vagy mit tudsz elképzelni? Így is lehet ‘látni’ a világot?”
• „Ha egy barátod nem látna, hogyan mutatnád meg neki a kedvenc játékodat?”
• „Melyik kép volt a legizgalmasabb számodra, és miért?”
• „Mi volt könnyebb: hallgatni a hangos mesét a képről, vagy a tapintás alapján elképzelni azt?”

Nagyobb gyerekeknek, kamaszoknak (11–16 év)

• „Mit gondolsz, a látássérültek mennyire tudják átélni a művészetet a tapintás és a hang segítségével? Neked mennyire működött?”
• „Volt olyan kép, ami máshogy hatott rád tapintva, mint ahogy elképzelted? Miért lehetett így?”
• „Szerinted miért fontos, hogy a kiállítás mindenki számára hozzáférhető legyen, akár lát, akár nem?”
• „Ha neked kellene elmagyarázni valakinek egy képet, aki nem látja, hogyan tennéd?”

• fotó
• World Unseen
• kiállítás
• Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége