Mi történik azzal a ruhával, amit eladományozol? Egy tiktokker meglepő kísérletet végzett

2025.06.30. Képernyőidő

Egy TikTok-kísérletből szokatlan digitális tanmese lett: egy pár cipő, egy rejtett nyomkövető, és a globális adománylánc valósága.

Egy fiatal német TikTok-felhasználó, @moe.haa egyszerű kérdéssel indította el kísérletét:

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!
hová kerülnek valójában azok a ruhák és cipők, amelyeket jótékonysági konténerekbe dobunk?

Hogy választ kapjon, AirTag nyomkövetőt rejtett egy sportcipőbe, majd bedobta azt egy müncheni Vöröskereszt-konténerbe. Az Apple „Find My” alkalmazásával ezután öt napon át követte a cipő útját, és meglepő felfedezésre jutott.

🧠 Miről is van szó pontosan?
AirTag: Az Apple által gyártott apró, érme méretű nyomkövető eszköz, amely Bluetooth és az Apple „Find My” hálózata segítségével képes jelezni a helyzetét a világ bármely pontjáról.
Vöröskereszt konténer: Nyilvánosan elhelyezett gyűjtőláda, ahová használt ruhákat és cipőket lehet bedobni. A beérkező adományokat általában jótékony célra válogatják szét vagy értékesítik.
Find My App: Az Apple hivatalos nyomkövető alkalmazása, amellyel a felhasználók megtalálhatják elveszett eszközeiket – vagy jelen esetben: egy eladott cipőt.

A cipő nemcsak Németországon belül mozgott. Az AirTag jelei alapján először

Ausztriában bukkant fel,
majd Szlovénián és Horvátországon is áthaladt,
végül pedig Bosznia-Hercegovinába ért, ahol egy használtruha-kereskedésben kínálták 10 euróért.

Moe.Haa nemcsak távolról követte a cipőt, hanem el is utazott Boszniába, és személyesen vásárolta vissza a saját adományát. A bolt egyik munkatársa elárulta, hogy a ruhákat és cipőket rendszeresen Németországból szállítják – vagyis ez nem kirívó eset, hanem egy bevett eljárás része.

A videót itt tudod megnézni.

A történet hamar virálissá vált a közösségi médiában, és több mint egy jótékonysági adomány útját dokumentáló sztori lett. A kommentelők között akadt, aki felháborodott, mások szerint érdekes végre ténylegesen látni, hogyan működik valójában az adományozási rendszer.

A Vöröskereszt hivatalos honlapján egyébként van erről információ: az adományozott ruhákkal kétféleképpen járnak el. Vagy saját logisztikai rendszeren belül válogatják és használják fel a konténer tartalmát (pl. raktáron, boltban, krízissegélyek során), vagy eladják újrahasznosító cégeknek, amelyek szortírozzák, értékesítik, feldolgozzák a ruhákat. A bevételt jótékony célra fordítják – többek között menekültellátásra, hajléktalanokat segítő programokra vagy egészségügyi kampányokra.

A Moe.haa által feltárt eset tehát nem leleplezés volt, hanem egy láthatatlan folyamat megmutatása. Az adománycipő világlátott tárggyá vált, mielőtt új gazdát talált volna – és így emberek ezrei gondolkodtak el azon, mit jelent a „jótékonykodás” a globális ruhaláncok és kereskedelem korában. A TikTok-sztori különös figyelmet kapott, egyszerre volt technológiai kísérlet, valamint közösségi és szociális kérdéseket boncolgató minidokumentum.

Szintén fontos szempont, hogy megmutatja, mennyire hasznos lehet egy AirTag-szerű nyomkövetőt rögzíteni valami fontos tárgyhoz – arra az esetre, ha elveszne. Bár a cipő több mint 800 kilométert tett meg Európán keresztül, Moe.Haa ennek ellenére végig követni tudta az útját az Apple alkalmazásával. Nem véletlen, hogy sok szülői tipp található TikTokon és más social média felületen arról, hogy érdemes a gyermek ruhájába, cipőjébe AirtTaget (vagy hasonló nyomkövetőt) tenni, mert így könnyebb lesz megtalálni, ha véletlenül bajba kerül, elcsavarog, vagy esetleg elrabolják.

Miért fontos ez szülőként?

Ez a történet sokkal többről szól, mint egy cipőről és egy AirTagről. A mai gyerekek és kamaszok olyan világban nőnek fel, ahol a technológia nemcsak eszköz, hanem értelmezési keret is: így tanulják meg, mi igaz, mi követhető, és hogyan lehet kérdéseket feltenni. Egy TikTok-videó, amely nyomon követ egy cipőt, hirtelen valósággá teszi számukra azt, amit addig csak elvont fogalomként ismertek – például a jótékonyság vagy a globalizáció működését.

Szülőként nekünk is érdemes újragondolnunk, hogyan beszélünk a „jócselekedetekről”. Nem biztos, hogy elegendő azt mondani, hogy „ezt a ruhát odaadtuk a rászorulóknak” – lehet, hogy épp az ilyen történetek segítenek megmutatni, mit is jelent valójában segíteni másokon egy összetett, nem mindig átlátható rendszerben. A gyerekek így nemcsak technológiai tudatosságot tanulnak, hanem azt is, hogyan lehet felelősen, kíváncsian és kritikusan gondolkodni a világ működéséről.

Ez a videó arra is jó apropó, hogy elbeszélgessünk: mit jelent számukra a „jó ügy”, mit gondolnak az adományozásról, és hogyan lehet okosan és hitelesen használni a technológiát a világ megértésére – nemcsak szórakozásra.

Mit tehetünk szülőként?

Beszélgessünk a gyerekekkel arról, mi történik az adományainkkal.
Nézzünk utána együtt, hogyan működnek a különböző jótékonysági szervezetek.
Mutassuk meg, hogyan használható a technológia értelmes célokra.
Kérdezzük meg a gyereket, ő mit csinálna egy AirTaggel – és miért.
Beszéljünk arról, mit jelent valóban segíteni, és miért fontos az átláthatóság.