Megérkezett a magyar SkyShowtime-ra az Aang avatár: Az utolsó léghajlító, amely az eredeti animációs sorozat történetét folytatja felnőtt hőseivel. Mit kapnak a régi rajongók, és hány éves kortól érdemes megmutatni a gyerekeknek?

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
Ma már külön sorozatok, filmek, képregények és élő szereplős feldolgozások épülnek az Avatár világa köré, 2005-ben azonban ez a név még csak egy új, ismeretlen Nickelodeon-sorozatot jelentett, amely pillanatok alatt meghódította a közönséget, minden korosztályból. Az Avatár – Aang legendája egy olyan mesevilágba vitt, ahol az emberek egy része a négy elem – a víz, a föld, a tűz és a levegő – valamelyikét képes irányítani. Egyetlen ember létezik, aki mind a négyre képes: az Avatar, akinek az lenne a feladata, hogy fenntartsa az egyensúlyt a népek között. Csakhogy amikor a történet elkezdődik, az Avatár már száz éve eltűnt, a Tűz Népe pedig közben háborút indított és szinte az egész világot maga alá gyűrte.
Az eltűnt Avatár végül egy jéghegyből kerül elő: ő Aang, egy tizenkét éves levegőidomár, aki szinte ártatlan gyermekként tér magához egy felborult világban. Az otthona elpusztult, népének többi tagja meghalt, neki pedig úgy kellene megmentenie a világot, hogy még maga sem sajátította el mind a négy elem használatát. Új barátok és szövetségesek társaságában ezért útnak indul, miközben a sorozat három évadon és 61 epizódon keresztül követi, hogyan nő bele abba a szerepbe, amely elől 100 évvel ezelőtt még menekült.
Az Avatár – Aang legendája jóval szélesebb közönséget talált annál, mint amit egy gyerekeknek készült Nickelodeon-sorozattól várni lehetett. A klasszikus hőstörténet, a keleti filozófiával átszőtt, remekül felépített és elmélyített legendavilág, a látványos elemidomítás és harci jelenetek és a sok humor mögött veszteségről, felelősségről és megbocsátásról kaptunk mesét. Mély, valódi, többdimenziós karakterekkel, fejlődéstörténetekkel, túlmutatva a jó és a rossz harcán. Nem véletlen, hogy bár a sorozatot elsősorban 8–9 éveseknek szánták, minden korosztályban talált közönséget.

Aang története 2008-ban ugyan lezárult, az Avatár világa azonban gyorsan tovább nőtt. Hivatalos képregények folytatták az eredeti szereplők történetét, 2012-ben pedig elindult a Korra legendája, amely már a következő Avatárt követte egy hetven évvel későbbi, modernebb világban. M. Night Shyamalan 2010-es Az utolsó léghajlító című filmje rossz fogadtatást kapott, a Netflix 2024-es élőszereplős sorozata viszont már komoly közönségre talált, és három évados feldolgozássá nőtt.
A kínálat tehát vegyes, pont ezért lett hatalmas szenzáció, hogy most viszont az eredeti történet kapott egy teljes értékű folytatást az Aang avatár: Az utolsó léghajlító képében.
Az új filmhez vezető út 2021-ben kezdődött, amikor a Nickelodeon létrehozta az Avatar Studiost, és visszahívta az eredeti sorozat alkotóit, Michael Dante DiMartinót és Bryan Konietzkót, hogy ismét ők építsék tovább az Avatár világát. Az első projektnek rögtön egy egész estés animációs filmet választottak. DiMartino később elmondta, hogy sorozatokra és filmekre egyaránt rengeteg ötletük volt, de a stúdió egy nagy visszatéréssel akart kezdeni. Innen jutottak el ahhoz a gondolathoz, hogy nézzék meg, mi lett Aanggal évekkel azután, hogy gyerekként megmentette a világot. Ez remek lehetőség a régi rajongók megszólítására és egy új generáció bevonására is.
A kiindulópont kifejezetten izgalmas. Aang már fiatal felnőtt, béke van, és kívülről nézve teljesítette azt a feladatot, amelyet tizenkét évesen raktak a vállára. Csakhogy attól még ő maradt egy kiirtott nép utolsó levegőidomárja. DiMartino szerint éppen ez érdekelte őket:
mi történik azzal a gyerekkori traumával, amelyet Aangnak az eredeti sorozat végére sem volt ideje igazán feldolgozni.
Erre épül az új történet is. Aang tudomást szerez egy ősi erőről, amely esélyt adhat arra, hogy megmentse a levegő nomádok kultúráját a teljes eltűnéstől. Barátaival ezért ismét útnak indul, hogy megtalálják ezt az erőt, mielőtt rossz kezekbe kerülne, és veszélybe sodorná azt a törékeny békét, amelyért korábban annyit áldoztak. Vagyis az alkotók nem egyszerűen idősebb külsőt adtak a régi szereplőknek, Aang felnőttkori történetét közvetlenül abból a veszteségből építették tovább, amely az eredeti sorozat kezdetétől meghatározta őt.
A film egyik legjobb döntése már az első percekben világossá válik: nem akarja újra elmesélni azt, amit az eredeti sorozat egyszer már tökéletesen elmesélt. A régi csapat tagjai megtalálták a helyüket abban a világban, amelynek megmentéséért korábban harcoltak, de a film mégsem csinál belőlük komor, megközelíthetetlen felnőtteket. A régi személyiségük ott maradt bennük, csak most már másfajta felelősséget cipelnek. A történetben pedig van veszteség, gyász, politikai feszültség és komoly erkölcsi dilemma, mégsem válik belőle nehézkes, felnőtteknek átírt változat, ugyanaz a jól megírt, több generációt is magával ragadó történetmesélés, amiért milliók szeretik az Avatár világát.
Régi rajongóként is remek látni a felnőtté vált szereplőket. Nem pusztán azért, mert húsz év után ismerős arcok térnek vissza, hanem mert a film többnyire érti, mi működött közöttük annak idején. A film legjobb közös pillanataiban tényleg azt érezni, hogy ezek az emberek együtt nőttek fel, és nem egyszerűen azért kerültek újra elő, mert ezt várják a rajongók. Ez a dinamika arra is alkalmas, hogy újabb generációkat ragadjon magával, bár itt azért szükség van némi előismeretre.
A film igyekszik annyira segíteni az új nézőt, hogy a történet alapjai követhetők legyenek akkor is, ha valaki most találkozik először Aanggal. Gyorsan kiderül, ki ő, mit jelent Avatarnak lenni, mi történt a levegő nomádokkal, és kik azok a régi barátok, akikkel ismét útnak indul. A cselekményt tehát önmagában is össze lehet rakni. Csakhogy az Aang avatár: Az utolsó léghajlító nem igazán belépőpont, hanem folytatás. A karakterek kapcsolatait, belső útjukat és konfliktusaikat nem építi fel újra, csak továbbviszi őket. Emiatt aki nem látta az eredeti sorozatot, érteni fogja, mi történik, de jóval kevesebbet kap abból, hogy miért fontos egy-egy találkozás, döntés vagy visszatérés.
Ez Aang történeténél különösen sokat számít. Az új film egyik központi témája az elveszett levegőnomád-kultúrához fűződő viszonya, ennek súlyát pedig az eredeti széria három évada rakta le. Tudni lehet anélkül is, hogy Aang népét kiirtották, egészen más viszont úgy nézni, ha láttuk azt is, hogyan élt együtt ezzel a veszteséggel gyerekként, és mennyire meghatározta minden fontosabb döntését.
Ezért ha egy gyerek még nem ismeri az Avatárt, nem ezzel a filmmel érdemes kezdeni. Az eredeti sorozat nemcsak jobb bemutatkozás ebbe a világba, hanem az új film érzelmi hátterének jelentős részét is megadja. A Netflix élő szereplős feldolgozását, a Korra legendáját vagy a képregényeket nyugodtan kihagyhatjuk, azok inkább csak színesítik a rajongói képet.
A Skyshowtime oldalán hivatalosan 6 éves kortól ajánlott plecsni van a film mellett, szerintünk ez kicsit engedékeny. Korábban írtuk, hogy az eredeti széria is 8-9 éves korosztályt célozta be, ezt itt is reálisnak tartjuk. Vannak bőven olyan jelenetek is, amelyek kisebb gyerekeknek inkább ijesztők lehetnek, a történet komplexitása, és a gyász mélységei is követelnek bizonyos érettséget. Sok múlik azon (ahogy mindig), hogy a gyerek mennyire viseli jól az intenzív vizuális ingereket, a néhol ijesztő vagy nyomasztó atmoszférát, és a néhol drámaibb hangvételt. Ugyanakkor nincs káromkodás, a romantika néhány csókra és kézfogásra korlátozódik. A harcok továbbra is erősen stilizáltak, nem naturalisztikusak, de a mozifilmes lépték miatt intenzívebbnek érződhetnek, mint az eredeti sorozat átlagos epizódjai.
Cserébe sok olyan témát ad ez a film is, amelyről érdemes beszélgetni. Aangnak újra és újra döntenie kell arról, mit kezd a hatalmával, meddig mehet el egy számára fontos célért, és hogyan viszonyuljon ahhoz, amit már nem tud visszakapni.
A történet közösségről, vezetői felelősségről, összetartásról és arról is képet beszél, hogy a jogos sérelem önmagában még nem tesz helyessé minden válaszlépést.
Ezért az új Aang-film közös családi élményként működik a legjobban: nem azért, mert folyamatos szülői magyarázatra szorul, hanem mert utána bőven akad miről beszélgetni. És persze azért is, mert sok régi rajongó lett mára szülő...
Az új Aang-film legnagyobb erénye, hogy nem puszta nosztalgiajáratként hozza vissza az eredeti sorozatot. Látványban komoly szintlépés, és Aang felnőttkori történetéhez olyan témát talál, amely természetesen következik abból, amit gyerekként átélt. Talán a fő gyengesége is ugyanebből következik: túl sok mindent akar elintézni egyetlen, nagyjából százperces filmben. Az Avatar igazi ereje mindig a karakterekben volt, ehhez képest az új történet több régi szereplőt alig enged kibontakozni. Jobban működne új sorozatként, mert ezzel a világgal és a szereplőivel nehéz betelni, de így is nagyon örülünk, hogy kaptunk egy méltó folytatást, még ha túlságosan rövidnek is érződik.