A The Stone of Madness komor, felnőtteknek szánt játék, pedig első látásra nem annak néz ki. Egészen különleges alkotás, mutatjuk a szülői szempontokat.

Az Epic Games Store heti ingyen játékainál sokszor elég annyit megnézni, hogy családbarát-e a hangulat, mennyire egyszerű belekezdeni, és el lehet-e lenni vele húsz percet egy hosszú nap végén. A The Stone of Madness nem ilyen. Ez a játék inkább azoknak szól, akik szeretik a lassabb, feszültebb, taktikázós videójátékokat, ahol nem a reflex, hanem a megfigyelés, az időzítés és a türelem számít. Mutatjuk a részleteket és a szülői szempontokat, természetesen a korhatárbesorolásról is szó esik, a PEGI-rendszerről itt olvashatsz részletesebben.
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A The Stone of Madness nem pörgős akciójáték, hanem lassú, feszült, sok figyelmet kérő szökéstörténet. A helyszín egy 18. századi spanyol kolostor a Pireneusokban, amely egyszerre elmegyógyintézet és inkvizíciós börtön, a játék pedig ebből a nyomasztó térből építi fel az egész hangulatát.
A játékmenet lényege, hogy nem egyetlen hőssel haladunk, hanem öt fogoly képességeit kell összekombinálni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindig azt kell nézni, ki miben jó: ki jut be szűk helyekre, ki tud elterelni valakit, ki bír el egy veszélyesebb helyzetet, és ki az, akit inkább óvni kell. Szülői szemmel ez azért fontos, mert a játék nem az ügyességre vagy a gyors gombnyomásra épít, hanem megfigyelésre, tervezésre és türelemre.
Napközben a kolostor járatait, szobáit és udvarait kell óvatosan bejárni, nyomokat, eszközöket és kerülőutakat keresve. Az őrök mozgása, a tiltott területek és az időzítés mindig számít, vagyis ez a játék sokkal inkább arról szól, hogy előbb felmérjük a terepet, és csak utána lépünk, mint arról, hogy minden helyzetet erőből oldjunk meg. Este a ritmus megváltozik. A játék nem egyszerűen sötétebb lesz, hanem fenyegetőbb is: több az őr, magasabb a kockázat, közben pedig a természetfeletti elemek is erősebben jelennek meg. Ettől a The Stone of Madness nemcsak lopakodós játék, hanem folyamatos idegi nyomás alatt tartott taktikai kaland, ahol minden rossz döntés visszaüt.
A játék egyik legérdekesebb rendszere az, hogy a szereplők mentális állapota is beleszól abba, hogyan lehet velük játszani. Mindegyiküknek saját félelmei és traumái vannak, és ha ezek túl gyakran aktiválódnak, az nem csak történeti díszlet marad: a karakter viselkedése és használhatósága is romolhat. Ez már eleve jelzi, hogy a játék sötétebb, felnőttesebb témákkal dolgozik, és nem arra készült, hogy egy kisebb gyerek csak úgy belekattintson.
A látványvilág kézzel festett (Francisco de Goya művészete ihlette), izometrikus nézetű, attól nem kell tartani, hogy realisztikus horrort kap a kezébe a gyerek, de ne tévesszen meg ez a vizuális külső, ez a játék nem való fiataloknak. Nemcsak hangulata, hanem komplexitása miatt sem.
Izometrikus nézet: Olyan kameranézet, amikor nem oldalról vagy a szereplő háta mögül látjuk a játékot, hanem kissé felülről, ferdén. Ez segít átlátni a terepet, az őrök útvonalát és azt is, hogy merre lehet biztonságosan mozogni.
Francisco de Goya: 1746-ban született, 1828-ban halt meg, a spanyol festészet egyik legnagyobb alakjaként tartják számon. Udvari festőként is dolgozott, de nemcsak arcképeiről ismert: sok műve háborút, félelmet, erőszakot, babonát és emberi szenvedést ábrázol. A neve azért kerül elő gyakran sötétebb hangulatú alkotásoknál, mert képei között több nyugtalanító, komor és látomásszerű festmény is van.
Szülői szemmel ez a fajta játék inkább nagyobb kamaszoknak vagy felnőtteknek ajánlott, és még náluk is számít, mennyire viselik jól a nyomasztó hangulatot. Nem a vérontás van a középpontban, hanem a bezártság, a kiszolgáltatottság, a mentális terhelés és az állandó feszültség.
PEGI-besorolás: 18 éven felülieknek (extrém erőszak, nyomasztó hangulat, mentális betegségek és látomások ábrázolása)
LETÖLTÖM