Az UNICEF legfrissebb ajánlásai arra hívják fel a figyelmet, hogy a szülői jelenlét ma egyszerre jelenti a technikai védelem megteremtését és azt a finoman vezető párbeszédet, amely a gyerekeket fokozatosan segíti az önálló, felelős online döntésekben.

Ha a gyerek használ valamilyen okoseszközt, akkor vigyáznunk kell rá, ahogy az élet többi területén is tesszük ezt. Minden egyes kattintás, megosztás, komment és poszt digitális nyomot hoz létre, amelyet néha lehetetlen eltüntetni.
A digitális technológiával felnövő gyerekek ma példátlan kockázatokkal szembesülnek a magánszférájuk, identitásuk, hírnevük és biztonságuk tekintetében.
A szülői tudatosság ezért ma már nem választható: a biztonságos digitális tér megteremtése ugyanolyan alapfeladat, mint a gyerek fizikai környezetének megóvása. Az UNICEF ebben igyekszik segíteni, mi is közöljük pontokba szedett ajánlásukat.
UNICEF: Az ENSZ Gyermekalapja, amely világszerte a gyermekek jogainak, biztonságának és jólétének védelmén dolgozik. Kutatásokat készít, nemzetközi irányelveket fogalmaz meg, válsághelyzetekben humanitárius segítséget nyújt, és szakmai ajánlásokkal támogatja a kormányokat és a családokat. Működése 190-nél is több országra kiterjed.
Az UNICEF szerint a korai évek meghatározzák, hogyan viszonyul majd a gyermek a magánszférához. A szülők szerepe itt még erősen gyakorlati: közösen kipróbált alkalmazások, tudatosan beállított fiókok, és olyan beszélgetések, amelyekben a gyerek megtanulja megkülönböztetni a személyes adatot az ártalmatlan információtól.
A közös digitalis élmények – például az együtt felfedezett jelszókészítés – egyszerre nevelnek önállóságra és óvatosságra.
Magyarázzuk el, milyen információkat nem szabad megosztaniuk online, például teljes nevüket, születésnapjukat, lakcímüket, telefonszámukat, iskolájuk nevét vagy más személyes részleteket. Emlékeztessük őket arra is, hogy a jelszavakat soha ne osszák meg, még közeli barátokkal sem. Figyeljünk saját online viselkedésünkre is, mutassunk jó példát.
Tanítsuk meg, hogy ahogy a való életben, úgy online sem mindenki megbízható. Tanítsuk meg őket elővigyázatosnak lenni az online interakciók során, és soha ne kattintsanak gyanús linkekre vagy e-mail-mellékletekre. Magyarázzuk el, kinek adhatnak meg bizalmas információkat, például a lakcímüket. Ellenőrizzék, hogy az oldalak „https”-sel kezdődnek-e, és van-e lakat ikon a böngészőben.
A serdülők már saját digitális élettel rendelkeznek, így az adatvédelemről szóló beszélgetések akkor hitelesek, ha elismerik a gyermek növekvő önállóságát. Az UNICEF arra bátorítja a szülőket, hogy a tiniket vonják be a döntésekbe, kérdezzék meg őket a saját platformhasználatukról, és közösen ellenőrizzék az adatvédelmi beállításokat.
A digitális lábnyom, a fényképek felelős megosztása és a váratlan adatgyűjtési gyakorlatok mind olyan témák, amelyekről nyitott, ítélkezésmentes párbeszédet ajánlott folytatni.
Bátorítsuk őket, hogy bármilyen kérdés vagy aggodalom esetén forduljanak hozzánk vagy más megbízható felnőtthöz, és biztosítsuk őket arról, hogy biztonságuk és jóllétük a legfontosabb számunkra.
A digitális házirend családi rendszer, amelyben mindenki tudja, miért és hogyan felel, ezt érdemes közösen felállítani. Az NMHH nagyon hasznos tippgyűjteményt adott ki ennek kapcsán, érdemes elolvasni. Sőt, kinyomtatható házirend-sablon is van, amely segítheti a közös gondolkodást.
A digitális világ véglegesen összefonódott a gyerekek mindennapjaival, ezért az online adatvédelem ma már nem külön feladat, hanem a felelős szülőség természetes része. Az UNICEF ajánlásai segítenek abban, hogy a technikai beállítások és a mindennapi beszélgetések egyaránt a gyerekek biztonságát és önállóságát szolgálják. Ha rendszeresen felülvizsgáljuk az eszközöket, a fiókokat és a közösen kialakított szabályokat, akkor olyan védett környezetet teremtünk, ahol a gyerekek megtanulhatnak felelősen jelen lenni online, és ahol a magánszférájuk ugyanolyan érték marad, mint a való életben.