Tényleg több baj van a mai gyerekekkel? Ez a magyar kutatás árnyalja a képet, de van pár kérdőjelünk

2026.10.17. 21:01 Koncz Patrik

Szétszórtabbak, szorongóbbak, kezelhetetlenebbek? Egy magyar részvétellel készült, több mint négyszázezer gyerek adatait összegző kutatás több ponton megkérdőjelezi a generációk romlásának tényét.

Tényleg több baj van a mai gyerekekkel? Ez a magyar kutatás árnyalja a képet, de van pár kérdőjelünk

Nincs most elég időd?

Az ELTE és az Edinburgh-i Egyetem kutatóinak vezetésével készült nemzetközi elemzés 175 kutatást fogott össze: összesen 418 528 gyerek és fiatal adatait, 44 országból.
Azt vizsgálták, hogyan változtak az érzelmi és viselkedési nehézségek a különböző nemzedékekben.
Az 1981 és 2019 közötti adatokban nem találtak általános növekedést a problémák összesített, átlagos szintjében. Ez a szülők, a pedagógusok és a fiatalok beszámolóin alapuló fő elemzésekre is igaz.
Az viszont nagyon fontos részlet, hogy a vizsgálat a járvány utáni időszakról nem ad választ.
Az iskoláskorúaknál több eredmény még javulásra is utalt, például az agresszív és szabályszegő viselkedés területén. A kamaszoknál ugyanakkor bizonyos nehézségek növekedtek: az európai fiatalok több társas problémáról, a kamaszfiúk több testi panaszról számoltak be.
A szorongás és a figyelmi problémák eredményei különösen óvatos értelmezést igényelnek: a kamaszok szorongásos-depresszív tüneteinek növekedése az ellenőrző számításokban bizonytalanná vált, a figyelmi problémáknál pedig a mérés megbízhatóságával is gond volt.
A kutatás a képernyőhasználat hatását nem vizsgálta, ami nem elhanyagolható részlet, amikor erről a problémáról beszélünk.
Szülőként a saját gyerekünk változásai adnak kapaszkodót. A tartós visszahúzódást, rossz közérzetet vagy a mindennapokat megnehezítő panaszokat akkor is komolyan kell venni, ha egy nagy nemzetközi átlag nem romlott.
A cikk végén összeszedjük, hogyan érdemes elindulni, ha valami aggaszt.

SEGÍTS NEKÜNK, HOGY SEGÍTHESSÜNK!

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.

Számlaszám: 12100011-19129370
Név: LogIn Digitális Edukáció Egyesület

A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.

A „mai gyerekekkel” kapcsolatos mondatokban könnyen összecsúszik két különböző kérdés.

Az egyik nagyon személyes: miért szorong a gyerekem, miért nehezebb vele mostanában, miért nem találja a helyét az osztályban?
A másik több nemzedékről állít valamit: vajon a gyerekek általában is rosszabbul vannak, mint amikor mi voltunk ennyi idősek?

Az első kérdésre sajnos általánosságban sosem lesz válasz, esetenként egyéni vizsgálatok és szakértői segítség is szükséges lehet. A másodikhoz már olyan adatok kellenek, amelyek a korábbi gyerekek nehézségeit is vizsgálták. Különben a mostani, közelről látott problémákat a saját gyerekkorunk emlékeivel hasonlítjuk össze.

Hirdetés

Erre a nagyobb kérdésre keresett választ Vekety Boglárka, az ELTE és Takács K. Zsófia, az Edinburgh-i Egyetem kutatója, valamint négy szerzőtársuk. A nemzetközi csapat 175 kutatást gyűjtött össze, amelyekben összesen közel 420 ezer, 1–18 éves gyerek és fiatal szerepelt 44 országból.

És már jön is a meglepőnek tűnő fő eredmény: a gyerekek érzelmi és viselkedési problémáinak összesített, átlagos szintje nem mutatott kimutatható változást a vizsgált közel negyven évben.

Ez külön-külön a szülői, a pedagógusi és az önbeszámolókon alapuló fő elemzésekben is így volt. Az évszámokat azonban érdemes rögtön mellétenni: 1981–2019. A most megjelent kutatás történeti összehasonlítás. A Covid idején és az azt követően gyűjtött adatokat kihagyták, mert ezekből túl kevés alkalmas vizsgálat állt rendelkezésre.

Hogyan lehet összehasonlítani a 80-as évek gyermekeit a mai fiatalokkal?

A kutatók olyan korábbi felméréseket kerestek, amelyek ugyanannak a régóta használt kérdőívcsaládnak a változataival dolgoztak. Ezekben a szülők, a pedagógusok vagy maguk a fiatalok értékelték, mennyire jellemzők bizonyos nehézségek:

például a szorongás,
a visszahúzódás,
a verekedés
vagy a társas kapcsolatok problémái.

Az egyes válaszokból pontszámok állnak össze, ahol a magasabb érték több vagy erősebben jelentkező problémát jelez. A kutatók ezek átlagát vetették össze az adatfelvétel időpontjával, arra keresve a választ, hogy vajon a később megvizsgált gyerekcsoportok rendszeresen magasabb pontszámot kaptak-e, mint a korábbiak? A különböző kérdőívváltozatok eredményeit közös skálára számították át.

Ez a módszer a hétköznapokban is értelmezhető különbséget tesz láthatóvá. Egy gyerek szorongása akkor is megjelenhet a válaszokban, ha soha nem járt pszichológusnál, és nincs diagnózisa. A vizsgálat az általános népességből vett mintákra épült, a kérdőíves pontszámok pedig a diagnosztikus küszöb alatti nehézségeket is érzékelik.

A diagnózisok gyakorisága és a tünetek átlagos szintje két külön mutató. Az eredményből ezért nem következik, hogy ugyanannyi gyereknek volt diagnosztizálható mentális zavara minden évtizedben. Azt sem jelenti, hogy a kutatók ugyanazt a négyszázezer gyereket követték negyven éven keresztül: különböző időpontokban vizsgált csoportokat hasonlítottak össze.

Az összesített eredmény mögött eltérő gyerekkorok látszanak

Egy összpontszám sokféle nehézséget sűrít egyetlen számba. Ha valamelyik probléma ritkul, egy másik pedig erősödik, az átlag alig mozdulhat, de ettől a gyerekek tapasztalatai még változhatnak. A szerzők ezért az eredményeket problématípusonként, életkor, nem, földrajzi térség és a kérdőívet kitöltő személy szerint is megvizsgálták.

Az életkori csoportokat a minták átlagéletkora alapján alakították ki: 1–6, 7–14 és 15–18 éves kategóriákkal dolgoztak.

És itt még érdekesebb kép lett látható: az 1981 és 2019 között végzett felmérések eredményeit tekintve több területen még javulásra utaló eredményeket is kaptak. A 7–14 éves korcsoportban például a későbbi felmérések szülői válaszai alapján átlagosan kevésbé volt jellemző az agresszív és szabályszegő viselkedés. Az agressziónál a fiatalok saját beszámolói is ebbe az irányba mutattak.

Néhány lelki nehézségnél is kedvezőbb képet adtak a későbbi felmérések. A 7–14 éves fiúk és lányok külön vizsgált csoportjaiban a szülők válaszai összességében kevesebb szorongással, visszahúzódással és testi panasszal kapcsolatos problémát jeleztek. Ezeket együtt értékelték, így ebből még nem következik, hogy mindegyik panasz külön-külön is enyhült.

A javulás bizonyítékai ugyanakkor több esetben bizonytalannak bizonyultak. A kérdőívek az évtizedek során változtak, ezért a kutatók ellenőrizték, hogy a legrégebbi változattal készült felmérések nélkül is ugyanarra jutnak-e. Több eredménynél a megmaradó adatok már nem támasztották alá elég egyértelműen a javulást. Ez felveti, hogy a kedvező különbséghez részben a kérdőívek változása is hozzájárulhatott, de még így sem az lett az eredmény, hogy bezzeg régen milyen jó volt minden és most milyen rossz, ahogy ezt általában hallani szoktunk szakemberektől.

Hirdetés

A kutatás nem támasztja alá azt az elképzelést, hogy nemzedékről nemzedékre egyre több baj lenne a gyerekekkel. Bizonyos viselkedési nehézségek még enyhülhettek is. Ettől azonban a gyerekek életének más részei nehezebbé válhattak. Az európai kamaszok például a későbbi felmérésekben több társas problémáról számoltak be, és a kedvező összesített eredmény mellett egyes csoportoknak több gondjuk is lehetett egy-egy területen.

Itt csak arról van szó, hogy nincs olyan adat, amely az általános romlást egyértelműen kimutathatóvá tenné.

Azért vannak bajok

Az európai kamaszok társas kapcsolataikról kedvezőtlenebb képet adtak a későbbi felmérésekben, mint a korábbi évtizedek hasonló korú fiataljai. A 15–18 évesek válaszaiban erősebben jelentkeztek az olyan nehézségek, mint a magányosság, a csúfolódás vagy az, hogy nehezen jönnek ki másokkal. Ezeket együtt értékelte a kérdőív, és az összesített válaszok alapján a társas boldogulás problémásabb területnek tűnt a később megkérdezett kamaszok életében.

A kamaszfiúk közérzetében is megjelent egy kedvezőtlen változás. A későbbi felmérésekben átlagosan több testi panaszt jeleztek, például fejfájást, hasfájást és más testi kellemetlenségeket. A kérdőív ismert orvosi magyarázat nélkül jelentkező tünetekre is rákérdezett. A szülők válaszaiban is a kamaszok szorongásos és depresszív tüneteinek erősödése látszott. A későbbi felmérésekben az aggódással és lehangoltsággal kapcsolatos nehézségeket összességében jellemzőbbnek írták le gyerekükre, de ez a változás bizonytalanabb eredménynek számít, mert nagymértékben függött két felméréstől. Ezek elhagyásával a többi adat már kevés volt ahhoz, hogy a rosszabbodást egyértelműen igazolja.

Ezek a részletek segítenek megérteni, hogyan fér össze a gyerekek bizonyos viselkedési problémáinak enyhülése a kamaszok rosszabb közérzetével. A verekedés, a szabályszegés, a magány és a szorongás különböző irányba változhat. Szülőként ezért a gyerek viselkedése mellett arra is fontos figyelni, hogyan érzi magát a társai között, mi nyomasztja, és milyen panaszok nehezítik a napjait. Egy csendes, kevés konfliktust okozó kamasznak is lehet szüksége segítségre.

A figyelemnél még a mérés is kérdésessé vált

A figyelmi problémáknál különösen nagy eltérés volt a szülők és a pedagógusok beszámolói között. A szülők a későbbi évtizedekben átlagosan több figyelmi nehézséget jeleztek a gyereküknél, a tanári értékelésekben viszont a 7–14 éves fiúk figyelmi problémái enyhültek az idővel. Ezek különböző gyerekcsoportokról készült felmérések eredményei, így az eltérés értelmezéséhez a vizsgálatok körülményeit is meg kellett nézni.

Az ellenőrzés során kiderült, hogy a szülői kérdőív figyelemre vonatkozó része a későbbi kutatásokban kevésbé megbízhatóan működött. Az ide tartozó kérdésekre adott válaszok egyre kevésbé álltak össze egységes képpé. Ráadásul éppen a bizonytalanabbul mérő felmérések jeleztek több figyelmi problémát, és ez felveti, hogy a látszólagos rosszabbodáshoz maga a mérés is hozzájárulhatott.

A tanári beszámolók összehasonlítását más körülmény nehezítette. A régebbi vizsgálatok inkább Európából, az újabbak inkább az amerikai kontinensről származtak. Így az évtizedek mellett az iskolai és társadalmi környezet is változott, a kedvezőbb eredményben ezek a különbségek is szerepet játszhattak.

A figyelem változását ezért a szerzők nyitott kérdésnek tekintik. Megválaszolásához olyan felmérésekre lenne szükség, amelyek különböző időpontokban is ugyanolyan megbízhatóan mérnek, és összehasonlítható gyerekcsoportokat vizsgálnak. Ebben a kutatásban a szülői beszámolók aggasztóbbá váltak az évtizedek során, de egyelőre bizonytalan, hogy ebből mennyi tükrözi a gyerekek figyelmének tényleges változását, mert ugye az jól ismert jelenség, hogy az aggódó szülő hajlamosabb sokkal tragikusabban értékelni a helyzetet, mint amennyire az objektíven ténylegesen mérhető.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon, Instagramon és Viberen is!

És mi a helyzet a képernyő hatásaival?

A figyelmi nehézségekről sok szülőnek rögtön a telefonozás és a közösségi média jut eszébe. A képernyők szerepe azonban külön vizsgálatot igényel, mert ez az elemzés a gyerekek tüneteinek változását követte, a digitális szokásaikat nem kapcsolta hozzá az eredményekhez. Abból, hogy a problémák összesített szintje közel negyven év alatt változatlan maradt, még kevés derül ki arról, hogyan hatott rájuk egy-egy technológia.

A szerzők az agressziónál külön meg is neveznek egy hiányzó területet. A kérdőívek elsősorban a személyesen megjelenő viselkedéseket, például a verekedést és a veszekedést mérik. Az online zaklatás kimaradt innen, pedig ez nagyon fontos és kritikus pont lenne. A digitális térben átélt bántások megismeréséhez ezért olyan felmérések is szükségesek, amelyek kifejezetten ezekre a tapasztalatokra kérdeznek rá.

Az eredmények értelmezésénél az időhatár is fontos pont. Bár a tanulmány 2026-ban jelent meg, a feldolgozott adatok 2019-ig követik a gyerekek helyzetét. A Covid-járvány alatti és utáni időszakból túl kevés megfelelő felmérés állt rendelkezésre, ezért ezeket kihagyták az elemzésből. Sok szakember szerint pont a 2020 óta velünk élő folyamatok aggasztóak igazán, a Covid-generáció több fronton is komoly kihívásokkal és fejlődési nehézségekkel küzd, sajnos ezekre nem ad érdemi választ ez a tanulmány.

Van már mérés a Covid-időszak hatásáról?

A közel negyven év adataiban változatlan összesített problémaszint mellett az utóbbi években bizonyos nehézségek azért gyorsan erősödhettek, főleg a bezártság és a digitalizáció erősödésével. Ennek megértéséhez kellene a járvány időszakát is átfogó felmérés is.

Alina Cosma és munkatársai például már szolgáltatnak ehhez vizsgálható számokat. A nemzetközi egészségvizsgálatban 35 ország és régió közel 793 ezer diákjának válaszait elemezték. A 2010-es, 2014-es, 2018-as és 2022-es felmérésekben 11, 13 és 15 éves fiatalokat kérdeztek arról, milyen gyakran voltak lehangoltak, ingerlékenyek vagy idegesek, mennyire okozott gondot az elalvás, illetve milyen gyakran fájt a fejük, a hasuk, a hátuk, vagy szédültek.

Ezek a kérdések a gyerekek hétköznapi közérzetét tették láthatóvá. A gyakoribb panaszokat jelző válaszokból az derült ki, hogy az adott nehézségek sűrűbben tértek vissza az életükben. A lelki panaszok már 2010 és 2018 között gyakoribbá váltak a fiúknál és a lányoknál is, a lányok körében erőteljesebben. Ez fontos részlet az ELTE-s elemzés mellett. A serdülők néhány konkrét panaszának növekedése már a járvány előtt is megfért a teljes gyerekkor sokféle érzelmi és viselkedési problémájából számított, hosszú távon változatlan átlaggal.

A 2022-es eredmény azután a korábbi romlásból várhatónál is kedvezőtlenebb lett. A kutatók kiszámították, hová jutnának a panaszok, ha a 2010 és 2018 között látott ütem folytatódna. A fiatalok tényleges válaszai ennél gyakoribb lelki nehézségeket jeleztek. A testi panaszok szintén gyakoribbá váltak 2018 és 2022 között, és mindkét területen a lányoknál volt nagyobb a változás. Magyarországon is mérték a válaszokat, a korábbi tendencia alapján vártnál több lelki panaszt jeleztek a fiatal fiúk és a lányok nálunk is.

A rosszabbodás a családokat is eltérően érintette. Az idősebb serdülők több panaszról számoltak be, és több összehasonlításban tovább nőtt a különbség köztük és a 11 évesek között. Az egyszülős háztartásokban élő fiatalok panaszai is nagyobb mértékben gyarapodtak, mint a két szülővel élőké.

A szerzők lehetséges magyarázatként nevezték meg a baráti találkozások elmaradását, a távoktatás nehézségeit és a családokat érő stresszt.

Így a két kutatás más léptékben segít megérteni a gyerekek helyzetét.

Az ELTE részvételével készült munka az egész gyerekkort és sokféle problémát tekint át több évtizeden keresztül.
Cosmáék a serdülők közérzetére közelítenek rá egy rövidebb, 2022-ig tartó időszakban. Ebben a közelebbi képben már jól látszik, hogy a kamaszok mindennapjait egyre gyakrabban zavarták lelki és testi panaszok, különösen a lányokét.

Hirdetés

Mit tehetünk szülőként?

A helyzet az, hogy nehéz biztos kapaszkodót találni ezekben az eredményekben. A több évtizedet átfogó elemzésben változatlan maradt a gyerekek problémáinak összesített szintje, miközben bizonyos kamaszkori nehézségek erősödtek. Otthon pedig azt kellene eldöntenünk, hogy a gyerekünk rosszkedve, visszahúzódása vagy szétszórtsága mennyire ad okot aggodalomra.

Előfordulhat, hogy a félelmünk nagyobb, mint a gyerek tényleges nehézsége. A tanulmány szerzői is felvetik, hogy a mentális egészségről szerzett ismeretek érzékenyebbé tehetnek bennünket a tünetekre. Ez segítheti a problémák korai felismerését, de azzal is járhat, hogy egy enyhébb, átmeneti nehézségnek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a szülő természetes aggodalma nem érdemel figyelmet, vagy ne lenne érthető. Ha vannak félelmeink, járjunk utána. Ehhez a gyerekünk megfigyelése és meghallgatása adhat személyes kapaszkodót. Mi változott nála? Mióta tart? Ő hogyan éli meg? Mennyire nehezíti meg a napjait? Ezekből már kiderülhet, hogy megnyugtatásra, közösen megoldható helyzetre vagy szakmai segítségre van szükség.

Ebben segít az amerikai Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet, a NIMH szülőknek készült útmutatója, amely az amerikai állami egészségügyi kutatóhálózat része. Azért használjuk kiegészítő forrásként, mert közérthető szempontokat ad ahhoz a döntéshez, amelyet a nagy kutatások átlagai nyitva hagynak: mikor érdemes segítséget kérni a saját gyerekünknek?

Figyeljük meg, hogy a változás mennyire tartós. Egy nehéz nap után jelentkező rosszkedv más helyzet, mint a hetek óta visszatérő szorongás, alvási nehézség vagy visszahúzódás.
Kérdezzük meg, ő mit él át. Mi bántja, mitől tart, kivel érzi jól magát? Hallgassuk végig akkor is, ha elsőre apróságnak tűnik az oka.
Nézzük meg, hogyan boldogul a hétköznapokban. Eljár-e a barátaihoz, örömét leli-e a korábbi elfoglaltságaiban, tud-e pihenni és részt venni az iskolai életben?
Ha valami aggaszt, beszéljünk a pedagógussal, a visszatérő testi panaszokról pedig a gyermekorvossal. Konkrét példákkal és az időtartam megadásával segítsük a helyzet megértését.
Kérjünk szakmai segítséget, ha a nehézség hosszabb ideig fennáll, szenvedést okoz, vagy akadályozza a gyerek mindennapi életét.
Súlyos panasz esetén már korábban is indokolt lépni. Önsértés vagy önkárosítási szándék esetén azonnali szakértői segítség szükséges!