A telefonok, táblagépek és egyéb elektronikai eszközök élethű képeket jelenítenek meg és valósághű hangokat játszanak le. Mi a következő lépés? Talán az, hogy a virtuális tárgyakat valódinak érezzük.

Azt már talán természetesnek vesszük, hogy a kezünkben lévő eszközök lenyűgöző képeket vetítenek és kristálytiszta hangokat adnak ki. Azonban a digitális világ eddig „érinthetetlen” volt, ujjunk alatt az üveg hideg és sima maradt, mindegy, mit láttunk a képen.
Egy friss amerikai kutatás most ezen változtathat. A kutatók egy olyan „okos sebtapaszt” fejlesztettek ki, amely az ujjbegyre simulva képes elhitetni az agyunkkal, hogy valódi textúrákat érintünk. A korai tesztek során az eszközt viselő önkéntesek képesek voltak azonosítani a virtuális mélyedések mintázatait sima tesztfelületeken, valamint különbséget tudtak tenni a durva és a sima virtuális szövetek között.
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A tervezők szerint ez az első olyan technológia, amely lehetővé teszi az ujjbegyek számára a virtuális textúrák érzékelését ugyanolyan sebességgel és részletességgel, mint amikor valós tárgyakat érintenek. A fejlesztők az eszközt – amely a VoxeLite nevet kapta – a Science Advances folyóiratban mutatták be.
Képzeljük el ezt az eszközt úgy, mint egy hajszálvékony, nyúlékony latex matricát. Ebben a matricában apró, szemmel alig látható pontok (úgynevezett node-ok) helyezkednek el egy hálóban. Amikor a felhasználó végighúzza az ujját egy speciális felületen, ezek az apró pontok a másodperc törtrésze alatt elkezdenek mozogni és vibrálni, mivel elektromos jeleket fognak fel feszültség formájában. Ez a feszültség különbséget hoz létre az elektromos töltésben az egyes node-ok és a felület között. Ez a töltéskülönbség pedig súrlódáshoz vezet.
Ha a pontok erősebben nyomódnak a bőrhöz, azt durva, rücskös felületnek érezzük. Ha gyengébben, akkor a felület simábbnak hat. A tesztek során az emberek 81%-os pontossággal meg tudták mondani, hogy éppen bőrt, kordbársonyt vagy más anyagot „éreznek-e” a digitális eszköz segítségével.
Egyelőre még csak egy prototípusról beszélünk, rengeteg munka, mire ebből a fejlesztésből lehet valami hétköznapi eszköz, de az alkotók szerint az irány nagyon érdekes.
„A tapintás alapvető szerepet játszik abban, ahogyan a világgal interakcióba lépünk, mégis ez az egyik legkevésbé digitalizált érzékünk” – mondja Sylvia Tan, a projekt mérnöke.
Csak pár ötlet, hogyan hasznosulhat mindez:
A VoxeLite egy izgalmas ígéret arra, hogy a technológia végre „emberközelibbé” váljon, és ne csak egy üveglap válassza el a gyermekeinket a virtuális tartalomtól. Persze így még nehezebb lehet majd letenni a telefont, de egyelőre még ezen legalább nem kell aggódnunk egy darabig.