A Polgár Juditról készült dokumentumfilm azt vizsgálja, mi történik akkor, ha egy gyerekkor eleve egyetlen cél köré szerveződik, ez pedig szülőként is kifejezetten érdekes téma, főleg minden idők legjobb női sakkozójának történetén keresztül.

Amikor a Netflix berobbantotta A vezércsel (The Queen's Gambit) című sorozatot, a sakk hirtelen popkulturális jelenséggé vált. Most ugyanaz a platform egy egészen más irányból közelít: a fikció után a valóság következik, Polgár Judit történetével, ahol nem a dráma van megírva, hanem a döntések következményei.
A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A film középpontjában Polgár Judit áll, aki mára vitathatatlanul a sakk történetének egyik legnagyobb alakja. Nem „női sakkozóként”, hanem a teljes mezőnyben mérve.
A dokumentumfilm azonban nem a trófeákra épít, hanem arra az útra, amely idáig vezetett.
A rendező, Rory Kennedy, tudatosan elkerüli a hősnarratívát. Nem azt kérdezi, hogyan lehet valakiből világszintű játékos, hanem azt, mit jelent gyerekként egy előre kijelölt életpályán felnőni, amelyben a döntések többsége nem a gyerek kezében van.
Polgár Judit és nővérei nem jártak hagyományos iskolába, magántanulóként éltek, tanultak, utaztak. A család mindennapjait egyetlen cél szervezte: a sakk. Az apa, Polgár László meggyőződése az volt, hogy
a kivételes teljesítmény nem veleszületett adottság, hanem tudatos neveléssel felépíthető.
Ez a gondolat ma is provokatív. A film nem próbálja eldönteni, igaza volt-e. Inkább megmutatja a következményeket: a fókuszt, a lemondásokat, az elszigeteltséget, és azt a rendkívüli terhelést, amelyet egy gyerek csak ritkán él meg ilyen következetességgel.
Ám a narratíva fő eleme az a kihívás, ahogy Polgár Judit a sakkvilág kimondatlan hierarchiájával szembesült. Nem egyszeri akadályokról volt szó, hanem évekig tartó kétkedésről, amelyet nem eredményekkel, hanem újabb és újabb bizonyítási kényszerrel kellett kezelnie. A Garry Kasparov elleni mérkőzések így nem pusztán sporteseményekké váltak, hanem annak szimbólumaivá, hogy a női játékosokat övező elvárások mennyire mélyen beágyazottak voltak a nemzetközi mezőnyben, és hogyan sikerült neki is hatalmas eredményeket elérnie ezek lebontása terén.
Mert ez a történet nem csak a sakk világáról és annak kihívásairól, vagy felemelő pillanatairól szól, nem klasszikus értelemben vett sportdokumentum. Azt a kérdést is feszegeti részben (még ha nem is szükségszerűen erre van kihegyezve), hogyan bánunk a gyerekünk képességeivel.
A korai tehetség felismerése önmagában nem erény, csak lehetőség. A döntő kérdés az, hogy mennyire hagyunk teret az önálló választásnak, a hibázásnak, a visszalépésnek. A Polgár-történet szélsőséges példát mutat, de éppen ezért alkalmas arra, hogy saját, sokkal hétköznapibb helyzeteinket is újragondoljuk, és erről akár családon belül is nyíltan beszélgessünk.
A film február 9-én kerül fel a Netflixre, itt nézhető majd meg (előfizetés kell hozzá).