Hamarosan úgy is lehet majd népszerű videósokkal beszélgetni, hogy ők nincsenek ott

A YouTube új kísérlete első pillantásra ártalmatlannak tűnik. Egy gomb, egy beszélgetőfelület, néhány kérdés. A különbség csak annyi, hogy a válaszokat nem az alkotó írja, hanem egy mesterséges intelligencia, amely az ő hangján, stílusában és gondolkodásmódját imitálva reagál.

Hamarosan úgy is lehet majd népszerű videósokkal beszélgetni, hogy ők nincsenek ott

A Google idén nyáron indította el a Portraits nevű kísérletét, amely ismert gondolkodók, tanácsadók és közéleti szereplők mesterséges intelligenciával működő „portréit” hozza létre a Gemini segítségével. Ezek a rendszerek nem új személyiségek, hanem a meglévő tartalmak, könyvek, videók és interjúk alapján válaszolnak kérdésekre.

A koncepció üzletileg logikus. Egy alkotó nem tud több millió kérdésre válaszolni, egy algoritmus viszont igen. A rendszer látszólag időt spórol, hozzáférést demokratizál, és közben nem igényel valódi jelenlétet.

Power Of Smile Power Of Smile Hirdetés

🧠 Miről is van szó pontosan?

Portraits: Mesterséges intelligenciára épülő chatbot, amely egy valós személy nyilvános tartalmaiból tanul, és azok stílusában válaszol. A cél nem az alkotó helyettesítése, hanem a tudásának automatizált közvetítése.

Gemini: A Google nagy nyelvi modellje, amely a kérdések értelmezését és a válaszok megfogalmazását végzi.

A YouTube most ezt a modellt terjeszti ki videós tartalomgyártókra. Az új funkcióval egyes csatornákon megjelenik a „Talk to Creator’s Portrait” lehetőség. A nézők kérdezhetnek az alkotó „portréjától”, amely a csatorna videói és egyéb forrásai alapján válaszol. Vagyis hamarosan akár egy mesterséges intelligenciával működő MrBeasttel is kapcsolatba léphetünk, és kérdéseket tehetünk fel arról, hogyan építette fel a YouTube-csatornáját.

Ez még a magyar felhasználókat egyelőre nem érinti, de hamarosan hozzánk is eljuthat. És a jelenség nem egyedi. A Meta is dolgozik hasonló megoldásokon, mesterséges intelligenciával működő chatbotokat hozva létre ismert alkotók mintájára, hogy az emberek kapcsolatba léphessenek velük anélkül, hogy ténylegesen a valódi személlyel kommunikálnának.

A pszichológiai töréspont: amikor a kapcsolat nem kölcsönös

A probléma ott kezdődik, hogy a rajongói kapcsolatok eleve aszimmetrikusak. A néző ismeri az alkotót, az alkotó viszont nem ismeri a nézőt. Ezt nevezi a pszichológia paraszociális kapcsolatnak.

🧠 Mi a paraszociális kapcsolat lényege?

 A paraszociális kapcsolat olyan pszichológiai jelenség, amelyben egy személy érzelmi kötődést alakít ki egy médiában megjelenő szereplő iránt anélkül, hogy köztük valódi, kölcsönös kapcsolat jönne létre. A befogadó fél számára a kapcsolat személyesnek, ismerősnek és érzelmileg jelentősnek tűnik, miközben a másik fél valójában nem vesz részt benne.

A jelenséget először a televíziózás korában írták le, de az online platformok jelentősen felerősítették. A rendszeresen fogyasztott tartalmak, az ismétlődő hang, arc és beszédstílus az agy számára ismerősséget teremt. Ez az ismerősség biztonságérzetet ad, és hasonló idegrendszeri folyamatokat indít el, mint a valódi társas kapcsolatok, különösen gyermek- és serdülőkorban.

Eddig ebben a kapcsolatban volt egy természetes fék:

  • az alkotó nem válaszolt mindig,
  • nem volt elérhető,
  • nem volt folyamatos a kapcsolódási lehetőség.

A mesterséges intelligencia ezt a féket kiiktatja. A digitális portré mindig jelen van, mindig válaszol, mindig „figyel”.

Ez különösen veszélyes fiatalabb felhasználóknál.

A mesterséges személyiség nem állít határokat, nem jelzi a kapcsolat kereteit, és nem szakítja meg a beszélgetést. Ez könnyen felerősítheti az illúziót, hogy a kapcsolat valós, személyes és kölcsönös. Márpedig eleve ott tartunk, hogy sokak számára az idolok utáni rajongás kielégítőbb, mint a személyes, valódi kapcsolatok.

Mantaro Webshop Mantaro Webshop Hirdetés

Miért más ez, mint egy komment vagy egy videó?

Egy videó egyirányú. Egy komment nyilvános. Egy mesterséges intelligenciával folytatott beszélgetés viszont intim formát imitál. Kérdés–válasz logikája van, személyre szabott reakciókkal, a „megértés” látszatával.

Ez a kombináció pszichológiailag erősebb kötődést hozhat létre, mint egy hagyományos rajongói élmény. A felhasználó nemcsak fogyasztja a tartalmat, hanem dialógusba lép egy olyan entitással, amely a kedvenc alkotó hangján szólal meg, de soha nem fárad el, nem mond nemet, nem lép hátra.

A chatbotok veszélyeiről sokat írtunk már ezen az oldalon. A kedvenc videósról formázott chatbot még problémásabb lehet.

Nem minden felhasználás problematikus persze. Ha a Creator’s Portrait segít megérteni egy videós munkafolyamatát, technikai döntéseit vagy kreatív logikáját, akkor valódi értéket adhat. A kérdés az, hogy a platform képes lesz-e ezt a funkciót világosan elválasztani a rajongói kapcsolódástól.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Miért fontos ez szülőként?

A mesterséges intelligenciával működő alkotói portrék nem pusztán technológiai újítások, hanem a gyerekek kötődési mintáit is érintő változások. Egy fiatal néző számára az, hogy a kedvenc YouTuber „válaszol”, még akkor is erős érzelmi hatással bír, ha a válasz valójában egy algoritmustól érkezik. A gyerekek és kamaszok idegrendszere még nem kezeli rutinszerűen az ilyen kettősségeket: hang, stílus, reakció érzékelhető, miközben a valódi ember hiányzik.

Szülőként azért kulcskérdés ez, mert az ilyen interakciók könnyen elmélyíthetik a paraszociális kötődést. A mesterséges személyiség mindig elérhető, mindig türelmes, soha nem utasít vissza, nem jelöl ki határokat. Ez torzíthatja azt a tapasztalatot, amelyből a gyerekek megtanulják, milyen egy valódi, kölcsönös kapcsolat: hogy a másik félnek is vannak igényei, korlátai, igénye a csendre.

Fontos azt is látni, hogy ezek a rendszerek nem „rossz szándékúak”, de nem is nevelési elvek mentén működnek. Az elsődleges céljuk az interakció fenntartása. Ha egy gyerek számára egy mesterséges intelligencia válik a legkönnyebben elérhető „beszélgetőtárssá”, az hosszú távon háttérbe szoríthatja a valós visszajelzéseket, konfliktusokat és kompromisszumokat, amelyek az érzelmi fejlődéshez szükségesek.

Szülőként nem tiltani kell, hanem értelmezni segíteni. Kimondani, hogy ez nem az ember, hanem egy eszköz. Hogy a válasz nem figyelem, a reakció nem kapcsolat. Ha ez a különbségtétel elmarad, a technológia láthatatlanul formálhatja át azt, ahogyan a gyerekek a kötődést, a jelenlétet és a másik ember jelentőségét értelmezik.