A YouTube új kísérlete első pillantásra ártalmatlannak tűnik. Egy gomb, egy beszélgetőfelület, néhány kérdés. A különbség csak annyi, hogy a válaszokat nem az alkotó írja, hanem egy mesterséges intelligencia, amely az ő hangján, stílusában és gondolkodásmódját imitálva reagál.

A Google idén nyáron indította el a Portraits nevű kísérletét, amely ismert gondolkodók, tanácsadók és közéleti szereplők mesterséges intelligenciával működő „portréit” hozza létre a Gemini segítségével. Ezek a rendszerek nem új személyiségek, hanem a meglévő tartalmak, könyvek, videók és interjúk alapján válaszolnak kérdésekre.
A koncepció üzletileg logikus. Egy alkotó nem tud több millió kérdésre válaszolni, egy algoritmus viszont igen. A rendszer látszólag időt spórol, hozzáférést demokratizál, és közben nem igényel valódi jelenlétet.
Portraits: Mesterséges intelligenciára épülő chatbot, amely egy valós személy nyilvános tartalmaiból tanul, és azok stílusában válaszol. A cél nem az alkotó helyettesítése, hanem a tudásának automatizált közvetítése.
Gemini: A Google nagy nyelvi modellje, amely a kérdések értelmezését és a válaszok megfogalmazását végzi.
A YouTube most ezt a modellt terjeszti ki videós tartalomgyártókra. Az új funkcióval egyes csatornákon megjelenik a „Talk to Creator’s Portrait” lehetőség. A nézők kérdezhetnek az alkotó „portréjától”, amely a csatorna videói és egyéb forrásai alapján válaszol. Vagyis hamarosan akár egy mesterséges intelligenciával működő MrBeasttel is kapcsolatba léphetünk, és kérdéseket tehetünk fel arról, hogyan építette fel a YouTube-csatornáját.
Ez még a magyar felhasználókat egyelőre nem érinti, de hamarosan hozzánk is eljuthat. És a jelenség nem egyedi. A Meta is dolgozik hasonló megoldásokon, mesterséges intelligenciával működő chatbotokat hozva létre ismert alkotók mintájára, hogy az emberek kapcsolatba léphessenek velük anélkül, hogy ténylegesen a valódi személlyel kommunikálnának.
A probléma ott kezdődik, hogy a rajongói kapcsolatok eleve aszimmetrikusak. A néző ismeri az alkotót, az alkotó viszont nem ismeri a nézőt. Ezt nevezi a pszichológia paraszociális kapcsolatnak.
A paraszociális kapcsolat olyan pszichológiai jelenség, amelyben egy személy érzelmi kötődést alakít ki egy médiában megjelenő szereplő iránt anélkül, hogy köztük valódi, kölcsönös kapcsolat jönne létre. A befogadó fél számára a kapcsolat személyesnek, ismerősnek és érzelmileg jelentősnek tűnik, miközben a másik fél valójában nem vesz részt benne.
A jelenséget először a televíziózás korában írták le, de az online platformok jelentősen felerősítették. A rendszeresen fogyasztott tartalmak, az ismétlődő hang, arc és beszédstílus az agy számára ismerősséget teremt. Ez az ismerősség biztonságérzetet ad, és hasonló idegrendszeri folyamatokat indít el, mint a valódi társas kapcsolatok, különösen gyermek- és serdülőkorban.
Eddig ebben a kapcsolatban volt egy természetes fék:
A mesterséges intelligencia ezt a féket kiiktatja. A digitális portré mindig jelen van, mindig válaszol, mindig „figyel”.
Ez különösen veszélyes fiatalabb felhasználóknál.
A mesterséges személyiség nem állít határokat, nem jelzi a kapcsolat kereteit, és nem szakítja meg a beszélgetést. Ez könnyen felerősítheti az illúziót, hogy a kapcsolat valós, személyes és kölcsönös. Márpedig eleve ott tartunk, hogy sokak számára az idolok utáni rajongás kielégítőbb, mint a személyes, valódi kapcsolatok.
Egy videó egyirányú. Egy komment nyilvános. Egy mesterséges intelligenciával folytatott beszélgetés viszont intim formát imitál. Kérdés–válasz logikája van, személyre szabott reakciókkal, a „megértés” látszatával.
Ez a kombináció pszichológiailag erősebb kötődést hozhat létre, mint egy hagyományos rajongói élmény. A felhasználó nemcsak fogyasztja a tartalmat, hanem dialógusba lép egy olyan entitással, amely a kedvenc alkotó hangján szólal meg, de soha nem fárad el, nem mond nemet, nem lép hátra.
A chatbotok veszélyeiről sokat írtunk már ezen az oldalon. A kedvenc videósról formázott chatbot még problémásabb lehet.
Nem minden felhasználás problematikus persze. Ha a Creator’s Portrait segít megérteni egy videós munkafolyamatát, technikai döntéseit vagy kreatív logikáját, akkor valódi értéket adhat. A kérdés az, hogy a platform képes lesz-e ezt a funkciót világosan elválasztani a rajongói kapcsolódástól.
A mesterséges intelligenciával működő alkotói portrék nem pusztán technológiai újítások, hanem a gyerekek kötődési mintáit is érintő változások. Egy fiatal néző számára az, hogy a kedvenc YouTuber „válaszol”, még akkor is erős érzelmi hatással bír, ha a válasz valójában egy algoritmustól érkezik. A gyerekek és kamaszok idegrendszere még nem kezeli rutinszerűen az ilyen kettősségeket: hang, stílus, reakció érzékelhető, miközben a valódi ember hiányzik.
Szülőként azért kulcskérdés ez, mert az ilyen interakciók könnyen elmélyíthetik a paraszociális kötődést. A mesterséges személyiség mindig elérhető, mindig türelmes, soha nem utasít vissza, nem jelöl ki határokat. Ez torzíthatja azt a tapasztalatot, amelyből a gyerekek megtanulják, milyen egy valódi, kölcsönös kapcsolat: hogy a másik félnek is vannak igényei, korlátai, igénye a csendre.
Fontos azt is látni, hogy ezek a rendszerek nem „rossz szándékúak”, de nem is nevelési elvek mentén működnek. Az elsődleges céljuk az interakció fenntartása. Ha egy gyerek számára egy mesterséges intelligencia válik a legkönnyebben elérhető „beszélgetőtárssá”, az hosszú távon háttérbe szoríthatja a valós visszajelzéseket, konfliktusokat és kompromisszumokat, amelyek az érzelmi fejlődéshez szükségesek.
Szülőként nem tiltani kell, hanem értelmezni segíteni. Kimondani, hogy ez nem az ember, hanem egy eszköz. Hogy a válasz nem figyelem, a reakció nem kapcsolat. Ha ez a különbségtétel elmarad, a technológia láthatatlanul formálhatja át azt, ahogyan a gyerekek a kötődést, a jelenlétet és a másik ember jelentőségét értelmezik.