Ha szülőként nem érted, hogy mi a „6–7” mém, nincs okod pánikra

2025.12.11. 15:10 Képernyőidő

Lehet, hogy nincs értelmes magyarázat a 6–7-re, de a gyerekek kiabálni fogják. Bár ha már mi is beszélünk róla, akkor szinte biztos, hogy elavult és nem is menő.

Ha szülőként nem érted, hogy mi a „6–7” mém, nincs okod pánikra

A „6–7”, amit úgy ejtenek, hogy „six-seveeeeen”, kísért a tantermekben és iskolai folyosókon, sportpályákon, vagy otthon is, amikor a gyerekek kiabálják. Szülőként első hallásra érthetetlen, vagy akár ijesztő is lehet a jelenség, de gyorsan meg is nyugtatnánk: nincs különösebben mélyebb tartalma, nem sátánista rituálé és hamar kifullad, ha nem akarsz azonnal tenni ellene.

Az egyetlen oka létezésének ugyanis az, hogy az alfa generáció saját, belső használatra kitalált kifejezése, trendje, amelyet te nem érthetsz, és nem is tarthatsz menőnek.

Ha ezt el tudod fogadni, és akár még nevetni is rajta, akkor feltehetően hamar vége lesz. Ezzel együtt megpróbáljuk elmagyarázni, miről is van szó (pedig mi sem tudhatjuk, ugye).

Hirdetés

Tehát mi a 6-7?

Gyakorlatilag egy „nonszensz kifejezés”, amelyet főleg tizenévesek és kisebb gyerekek használnak, és amely nem hordoz konkrét jelentést, hanem inkább hangulatot vagy játékot fejez ki. Olyan, mint egy vicc csattanó nélkül (sőt, felvezetés és kontextus nélkül).

Egyesek szerint azt jelenti, hogy „úgy-ahogy”, „semleges”, de a lényeg az, hogy a gyerekek maguk sem tudják pontosan, mit jelent – ők egyszerűen élvezik a visszhangzó, ritmikus kiabálást és a közös játékot.

„Ez egyfajta nyelvi játék lesz számukra, amelyet úgy tűnik, csak azok tudnak játszani, akik a csoport tagjai” – mondta a CNN-nek nyilatkozva Gail Fairhurst, a Cincinnati Egyetem professzora, aki vezetői kommunikációt (és alfa generációs szlenget) tanít.

Kb. olyan tehát, mint a „skibidi toilet” és a „rizz”, amelyek sok tekintben már lefutottnak számítanak. A 6–7 jó eséllyel a szlengtemetőben végzi hamarosan, most, hogy a felnőttek ennyit beszélnek róla, és már nem lehet tőle különlegesnek érezni magad.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon és Instagramon!

Honnan jön egyáltalán?

A six seven a Skrilla nevű amerikai rapper „Doot Doot (6 7)” című számából ered, amelyben a „six-seven” kifejezés valamilyen ritmikai vagy hangulati elemként ismétlődik – anélkül, hogy bármi konkrét jelentést hordozna.

🧠 Kicsoda Skrilla?

Skrilla, polgári nevén Jemille Edwards, egy amerikai rapper, aki Philadelphia, Pennsylvania Kensington negyedében nőtt fel és ma is innen származik. 1999. június 3-án született, és a zene mellett nehéz gyerekkor, utcai tapasztalatok és saját történetek formálták művészetét. Skrilla trap és drill rap stílusban alkot — ezek az amerikai hiphop egy olyan ágai, amelyek sötétebb hangzással, erőteljes ritmusokkal és gyakran nyers, durvább történetmeséléssel dolgoznak. A drill zene különösen elterjedt a keleti parti nagyvárosokban, köztük Philadelphiában is.

A TikTok felhasználók gyorsan levágták ezt a részletet videókhoz, gyakran sportjelenetekkel, különösen olyan kosárlabdázók (pl. LaMelo Ball) képeire, akik 6 láb 7 hüvelyk magasak. Maga Skrilla is azt mondta, hogy nem köt konkrét jelentést a 6-7-hez, és nem is szeretett volna mindig konkrét értelmet adni neki, mégis ez vált a trend középpontjává.

A 6–7 arca 2025 márciusában bukkant fel egy videóban, egy fiatal, túllelkesült szurkoló látható egy amatőr kosárlabdamérkőzésen, ahogy a hozzá tartozó kézmozdulat kíséretében kiabálja: „6–7!”.

Ő lett a megtestesülése annak az idegesítő osztálytársnak, aki sosem bírja abbahagyni az értelmetlen kifejezések ordibálását.

Valahogy az internet úgy döntött, hogy ennek a sztereotípiának a neve Mason – és így lett Mason 67 egy újabb belső poén.

Mason 67: egy srácból sztereotípia és horror

Ez az egyetlen vonulata a mémnek, amely némileg sötétebb vonalat hozott be az értelmezésbe. A Mason 67 eredetileg humoros internetes sztereotípia lett — egy olyan figura az online közösségekben, amely a 6-7 mém folyamatos ismételgetését, tipikus „alfa generációs” viselkedést és bizonyos divat- és kulturális jellegzetességeket figurázott ki, hasonlóan ahhoz, ahogy korábban a „Karen” név vált ismertté.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Karen-mém: A „Karen” egy 2010-es évektől elterjedt internetes sztereotípia, amely egy középkorú, főként fehér amerikai nőt ábrázol, aki követelőző, türelmetlen, gyakran agresszív hangnemben viselkedik és rendszeresen „a menedzserrel akar beszélni”. A mém egyszerre társadalmi kritika és humorforrás: a túlzott fogyasztói igényességet, a hétköznapi hatalmi visszaéléseket és a szolgáltatókkal szembeni indokolatlan arroganciát figurázza ki. A „Karen” így nem egy konkrét személy, hanem egy viselkedésminta interneten elterjedt jelképe.

Az interneten azonban sokszor nem elég, ha egy mém csak vicces vagy felkapott: a közösségi tartalomgyártók kreativitása a Mason 67 figurát a horror- és creepypasta-stílus felé vitték el. 2025 augusztusára már megjelentek olyan „analog horror” jellegű vizuális és videószerkesztések a 67 Kid alakjával, amelyekben a figura groteszk, torz, ijesztő arccal, gyakran fekete-fehér vagy elmosódott képi világgal szerepelt — mintha egy régi, zavarba ejtő felvételből lépett volna elő.

🧠 Miről is van szó pontosan?

Creepypasta: Az interneten terjedő, rövid, gyakran ijesztő vagy hátborzongató történetek gyűjtőneve. Nevét a „copypaste” kifejezésből kapta, mivel ezek a történetek eredetileg másolt-beillesztett formában, anonim fórumokon terjedtek. A creepypasták célja a hangulati félelemkeltés: sokszor kitalált legendákat, „talált felvételeket”, rejtélyes alakokat vagy paranormális jelenségeket mutatnak be, és mára az online horror egyik meghatározó műfajává váltak.

Fontos hangsúlyozni, hogy a horror-vonal nem valós „történet vagy esemény”, hanem egy internetes kreatív játék és remix-folyamat eredménye: a mémet átalakítják, torzítják, és olyan vizuális/metaforikus elemekkel ruházzák fel, amelyek ijesztőbb hatást keltenek — hasonlóan ahhoz, ahogy más mémeket is „creepypasta” vagy „analog horror” stílusban dolgoznak fel a neten.

Mi a jellemző használata a 6-7 kiáltásnak?

A jelentésnélküliség részben annak köszönhető, amit Taylor Jones nyelvész és társadalomtudós „szemantikai kifakulásnak” nevez, amikor egy kifejezést elszakítanak az eredeti kontextusától, és teljesen mást (vagy ebben az esetben: semmit) kezd jelenteni.

A 6–7 használata végső soron annak a kérdése, hogy hajlandó-e valaki jól szórakozni – mondta Jones:

„Van benned egy kis játékosság? Vagy ünneprontó vagy?”

Tehát a leggyakoribb előfordulás (már magyar iskolákban, családokban is):

Iskolai folyosói „rituálé”
Több iskola beszámolói alapján a six seven tipikusan úgy jelenik meg, hogy két gyerek elsétál egymás mellett, az egyik félhangosan bedobja: „six…”, a másik pedig felel: „seven!”. Ez nem kommunikáció, hanem egy összekacsintás, egy apró rituálé, amellyel jelzik egymásnak: „ugyanabban a kultúrkörben mozgunk”. A gyerekek számára ez gyors, játékos kapcsolatfelvétel.
Osztálytermi félbeszakítás
Egy tanár mesélte: elég, ha valaki kicsit hangosabban elejti az „six…” szót, mások már reflexből rávágják a folytatást. A megszólalás gyakran láncreakciót indít el, az osztály pedig percekre kizökken.
Sportpálya – hangulatfokozó
A trend eredetileg rengeteg sportvideóhoz kapcsolódott, ezért a gyerekek gyakran meccs vagy edzés közben is bemondják. Gól előtt, kosár után vagy induláskor egyszerűen csak elkiáltják: „Siiix! Seven!” Ez nekik egyfajta energiakiadás, csatakiáltás, amely semmit nem jelent, mégis ritmust ad a csapatnak.
Online tér – reakcióhang a TikTokon
A rövid videók alatt a kommentek között gyakori, hogy valaki csak annyit ír: „6 7.” Nincs mögöttes jelentés, a funkció maga a kultúra megosztása, a bennfentesség érzése.
Tesók utánzása
Az alfa generáció különösen fogékony az abszurd, ritmikus szlogenekre. Gyakori, hogy egy 12 éves gyerek a TikTokon látja, egy 8 éves pedig hallja tőle, és továbbadja, egy 6 éves pedig már úgy használja, hogy fogalma sincs a kontextusról. Ez azt mutatja, hogy a mémek sokszor szavak nélküli fertőzési láncban terjednek. A gyerek a hangzásba szeret bele, nem a tartalomba és a hovatartozási kényszer vezérli.
Baráti üzenetekben – helykitöltő poén
A középsulis chatcsoportokban a „mi a helyzet?” kérdésre már nem azt mondod, hogy „semmi”, hanem, hogy „six seven 😂”.

És már szinte biztos, hogy ki is fulladt

Ha mi elemezzük mélyrehatóan, a South Park pedig már foglalkozott vele, akkor szinte biztos, hogy ciki, hiszen elvesztette belterjességét.

Pont ez a leghatékonyabb szülői fegyver ellene: azt mondani rá, hogy menő. Ott vége is van.

Mit érdemes ebből szülőként megérteni?

A gyerekek nem „rejtett kódot” használnak.
Ez nem üzenet, nem világnézet, nem fenyegetés és nem titkos nyelv.
A mém olyan, mint a mondókák vagy szólások régen.
Csak gyorsabban terjed, gyakrabban változik, és a TikTok sebességével éri el a gyerekeket.
A jelenség akkor válik problémává, ha zavarja a tanulást vagy a társas helyzeteket.
Ilyenkor nem a mémmel, hanem a viselkedéssel érdemes foglalkozni.
Ez is egy beszélgetési lehetőség a digitális kultúráról.
Szülőként kulcsfontosságú, hogy megértsük és családon belül is beszélgessünk arról:
– mi a mém,
– miért terjed,
– mitől lesz „ragadós”,
– és hogy a trendek élettartama rövid, a tartalmuk pedig gyakran jelentés nélküli.
Nem baj, ha most mi tanulunk és hagyjuk, hogy a gyerek vegye át a vezetést. A csip-csip csóka komolyságával vetekedő 6-7 nem okoz különösebben kárt.