Ez a félórás futamokra épülő stratégiai játék a gondolkodást és a türelmet is próbára teszi, a szülőnek pedig arra kell figyelnie, hogy a félórából ne legyen észrevétlenül egy egész este.

A Képernyőidő ingyenes, de nem ingyen készül. Segítsd munkánkat egy tetszőleges adománnyal, hogy minél több tartalom születhessen.
A tárgy mezőbe írd be, hogy adomány. Köszönjük segítséged, igyekszünk megszolgálni.
A városépítő játékok többségében a város sosem készül el teljesen. Az olyan nagynevű címek, mint a SimCity vagy a Cities: Skylines végtelen lehetőséget nyújtó interaktív építő- és játszóterek, ahol mindig akad még egy kerület, egy új közlekedési útvonal vagy egy átépítendő csomópont, ipari fejlesztés, a játék pedig akkor ér véget, amikor a játékos feláll a géptől.
A Combolandsben viszont minden városnak határideje van.
Bármilyen furcsán is hangzik is ez. Egy apró szigeten kezdünk, ahol a falunak néhány játékbeli hét alatt el kell érnie egy kitűzött lélekszámot. Ha sikerül, jön a következő, magasabb cél, ha nem, a futamnak vége, a sziget eltűnik, és egy vadonatúj, véletlenszerűen generált tájon kezdhetjük elölről. Egy teljes futam nagyjából fél órát jelent.
Képernyőidő szempontjából ez ritka ajándék: a játéknak eleje és vége van, a vége ráadásul előre látható. Csakhogy a Combolands: Roguelike Citybuilder egész felépítése arra fut ki, hogy az adott 30 perces futam végén ne álljunk fel. A vereség után egyetlen kattintás az újrakezdés, egy sikeres futam után pedig ott vár egy frissen lehetőség vagy bónusz, amit illene kipróbálni. Emiatt különösen tanulságos tesztalany: egyszerre mutatja meg, mennyit ér egy jól tagolt játék, és azt is, milyen könnyen folynak össze a jól tagolt részek.
A teljes cím, Combolands: Roguelike Citybuilder, két műfajt köt össze, és mindkettő magyarázatra szorul annak, aki nem játszik rendszeresen. A városépítő (citybuilder) részt könnyű elképzelni: egy négyzetekre osztott térképen épületeket helyezünk el, és a település ettől nő. A roguelike-ból jön minden más: a véletlenszerű pálya, az egyszer használatos futam és az, hogy kudarc után mindent elölről kell kezdeni. Célunk az, hogy fix szabályok és lehetőségek mentén sikeresen építsünk fel egy várost, megadott idő alatt.
Roguelike: Videojátékos műfaj, amely az 1980-ban megjelent Rogue nevű számítógépes játékról kapta a nevét. Minden nekifutás, vagyis futam más, véletlenszerűen összerakott pályán zajlik, a kudarc pedig csak az adott futam végét jelenti, nem a játékét. A mai változatok többségében a futamok között valami megmarad: új eszközök, figurák vagy lehetőségek nyílnak meg, így a következő próbálkozás már kicsit más feltételekkel indul, folyamatosan fejlődő játékot élvezhet a felhasználó.
Egy hét a Combolandsben egyetlen döntés. A játék felkínál néhány épületet, ebből egyet kiválasztunk és lerakunk a szigeten. Az épületek lakosokat hoznak a városba, de hogy mennyit, az elsősorban a szomszédságukon múlik. A vadászkunyhó az erdős mezők mellett hoz igazán sokat, a méhes a virágos rétek mellett, és minél több megfelelő mező veszi körül őket, annál nagyobbat lendítenek a lakosságon, valahányszor működésbe lépnek. Ha nem tetszik a kínálat, korlátozott számú újrahúzással cserélhetjük, néhány alkalommal pedig egy rosszul sikerült épületet le is bonthatunk. Az egész így fest a gyakorlatban:
Az igazi fejtörést az adja, hogy az épületek egymásra is hatnak. Vannak, amelyek a körülöttük állókat indítják be újra, mások szorzót adnak egy-egy épülettípusra, megint mások csak akkor kezdenek dolgozni, ha egy területet teljesen körbezártunk. A korai, kapkodó döntések így később visszaütnek: aki az elején letarolja az erdőt, mert éppen az hozott sok pontot, a saját vadászkunyhóit fosztja meg az utánpótlástól. A sziget egyszerre játéktábla és erőforrásmenedzsment, és aki előre gondolkodik, annak a terve néhány héttel később kezd igazán beérni.
A fejlesztők maguk pakliépítő játékként írják le a Combolandset, amelyben a kártyapakli helyére a város lép. A hasonlat pontos: ahogy egy kártyajátékban a pakli összetétele dönti el, milyen lapokat húzhatunk, itt a játékos által választott céhek és a megnyitott épületek határozzák meg, mi kerülhet a kezünkbe.
A Combolands legjobb pillanata az, amikor egy épület lerakása láncreakciót indít: az egyik épület beindítja a szomszédját, az a következőt, és a lakosságszámláló hosszú tervezés után néhány másodperc alatt a sokszorosára ugrik. Ez az élmény hajtja a pontszorzós roguelike-okat, és a Combolands nagyon ügyesen adagolja. A futamok jó része vereséggel ér véget, de a játék ebből sem csinál drámát: a megszerzett eredményekért új tartalom nyílik, és rögtön indulhat a következő sziget.
A „csak még egy kört” érzést itt maga a játékmenet kelti, itt tényleg rajtunk múlik az eredmény, és ez sokakat a képernyő előtt tarthat. Aki minden szigetet teljesített, végtelen, véletlenszerűen generált pályákon folytathatja, ahol már nincs kijelölt végpont. A tíz, egyre nehezebb fokozat a legkitartóbbaknak is sok órányi újabb kihívást ad, vagyis a játéknak nincs olyan pontja, ahol magától elfogyna a kihívás.
A Combolands csak angolul érhető el, a menük és az épületek leírásai is. A szövegek rövidek, de pontosak: egy-egy épületnél az áll, milyen mezők vagy épülettípusok mellett lép működésbe, mennyit hoz és milyen feltétellel. Aki ezt nem érti, csak próbálgatással haladhat, ami egy kombinációkra épülő játékban gyorsan frusztrálóvá válik.
A játék fokozatosan, egyesével vezeti be az új elemeket, néhány fontos információ viszont csak akkor jelenik meg, ha az egérrel egy épület vagy ikon fölé állunk. Kezdőként ezért érdemes lassan haladni, és minden új épületnél végigolvasni, mire való.

A Combolands nem kapott hivatalos PEGI-besorolást, ez a csak PC-re, digitálisan megjelenő kisebb független játékoknál nem ritka, ilyenkor a szülőnek magának kell felmérnie, mi van benne.
Tartalmát tekintve nincs mitől tartani. Harc, vér, ijesztő jelenet, csúnya beszéd vagy szerencsejáték nincs benne, a katonai céh épületei is csak pontot termelő elemek a térképen. A pixelgrafikás szigetek barátságosak, a havas vagy őszi tájak inkább hangulatosak, a játék egészét pedig a nyugodt tervezgetés uralja. Kizárólag egyjátékos, sem online mód, sem csevegés nincs benne. Pénzköltési csapdát sem találtunk. A játék egyszeri, nagyjából 10 eurós vásárlás, fizetős kiegészítő vagy valódi pénzért vehető játékbeli tartalom, kiegészítő nincs hozzá. A fordulók közötti boltban használt aranyat kizárólag játék közben lehet gyűjteni.
A valódi korhatárt a Combolands esetében maga a játékmenet rajzolja ki (amihez angoltudás is kell). Az alapötlet egy nyolcévesnek is érthető, a kombinációk tervezése, a szorzók és feltételek követése, valamint az angol leírások viszont jóval több türelmet és absztrakt gondolkodást kívánnak. A logikai és stratégiai játékokat szerető gyereknek 8-10 éves kortól jó választás, és családi játékként is működik, közösen hozva a döntéseket a városépítés során.
A Combolands az év egyik legügyesebben megtervezett kis stratégiai játéka. Egyszerű alapszabályból indul, fokozatosan bontja ki a mélységét, a félórás futamok pedig pont annyi időt adnak, amennyi egy jó feladványhoz kell. Szülők számára azért is figyelemre méltó, mert erőszakmentes, olcsó, nincs benne fizetős tartalom, a gondolkodást pedig valóban megdolgoztatja, a logikai és stratégiai készségek fejlesztésére is remek gyakorlat. A térbeli tervezés, az előrelátás és a szorzókban való gondolkodás itt a győzelem feltétele, a játék mégsem érződik tanulásnak. Az egyetlen igazi kockázat a vonzereje: a rövid futamok csak akkor tartják rövidre a játékidőt, ha a futam végén tényleg vége van.
Platform: PC (Windows, Steam)